 |
| Jardim do Botanico Porto |
2011. december 4., vasárnap
Jardim do botanico - elsősorban Miköőly Ancinak és Ádi papának
A laborom mellett van a portói botanikus kert. Már régóta tervezem, hogy Ancinak és Ádi papának fotózok mindenféle egzotikus szukkulenst meg pálmaféléket. Hát íme, egy gyönyörű napsütéses decemberi napon megesett a dolog:
Pacal - tripes
Hosszan halogattam, hogy megkóstoljam Portó egyik specialitását, a pacalt. Otthon imádom a pacalpörit, de itt minden annyira húsközpontú és disznó-kultuszú, hogy kicsit tartottam az itteni verziójától. Végül a minap az egyik take-away étteremben belefutottam (tripes a moda do Porto, pacal portói módra). Gondoltam, ok, lesz ami lesz, most belevágok.
Háttttööö, ezen is túl vagyok. A cuccot nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy otthoni masszív sólett, némi disznótoros és maga a pacalpörkölt kombinációját. Nagyon jól volt fűszerezve (talán koriander volt benne), de egymás után sorra bukkantak fel a disznó egyes általam kevéssé várt részei, mint pl. a füle!!! Plusz a babfőzelék alap sem tette egy S. Norbi-féle lightos starterré... Mindezek mellett a pacal nem csíkokra vágva volt belefőzve, hanem nagy lebenyekként úszott a szaftban.
Összegezve, csak bátraknak ajánlom, valószínűleg itt is csak fogadásban vesztett helyiek fogyasztják... Jó étvágyat!!
Háttttööö, ezen is túl vagyok. A cuccot nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy otthoni masszív sólett, némi disznótoros és maga a pacalpörkölt kombinációját. Nagyon jól volt fűszerezve (talán koriander volt benne), de egymás után sorra bukkantak fel a disznó egyes általam kevéssé várt részei, mint pl. a füle!!! Plusz a babfőzelék alap sem tette egy S. Norbi-féle lightos starterré... Mindezek mellett a pacal nem csíkokra vágva volt belefőzve, hanem nagy lebenyekként úszott a szaftban.
Összegezve, csak bátraknak ajánlom, valószínűleg itt is csak fogadásban vesztett helyiek fogyasztják... Jó étvágyat!!
Aveiro
A nászút óta először mentünk vissza Aveiróba, Portugália Velencéjébe. Kb. 3 héten belül kétszer is így nagy hirtelen, először kettesben, másodjára Robival és Adriano-val. Megnéztünk Praia da Barra homokdűnéit, plusz Costa Nova tipikus (skandináv jellegű) színes weekend-házait. Ide még nyáron vissza kell jönni és kibérelni egy ilyen kis faházat, mert iszonyú jó hangulata van, szemben egy kis belső öböllel, a házsorok mögött pedig az óceánnal. Végre láttunk egy autentikus halpiacot is, ahol este próbálták rátukmálni a látogatókra a bizarabbnál bizarabb aznapi fogást. Az album jobban átadja a hely szellemét:
 |
| Aveiro 2011 |
Dani és Anita Portóban - 2011. 11. 18-23.
Ezévi vszg utolsó látogatóink Dani és Anita voltak.
Megcsodáltuk velük a morcos viharos ósönt, majd a klasszik túúúrista útvonalon átbicegtünk Gaia-ba, ahol a ragyogó napsütésben csippantottunk picit.
Majd útnak indultunk a Douro mentén, hogy ismét felkeressük a francesinhás éttermünket, ami Daninak kötelezően elő lett írva. Nagy szerencse, hogy Belgiumhoz hasonlóan én elkezdtem itt is portugálul halandzsázni, aminek az a következménye, hogy mindenhol el is hiszik hogy beszélek portugálul és elkezdenek hadarva beszélni hozzám. Így az étteremben is eltelt úgy 10-15 perc mire kiderült hogy igazából be vannak zárva :) Úh irány egy helyi krimó, ahol 7-ig el kellett ütni az időt, míg újra kinyit az étterem. Azért sikerült ez is nagy duzzogva. Persze úgy néztek a helyen ránk (ahol tipikusan csak a 10 helyi arc tartózkodott) mint az ufókra. Én szerencsésen kirendeltem az északi régióra jellemző Super Bock sört, és nagy büszkén jeleztem is hogy nyilván nem iszom a lisszaboni Sagres-t, majd a pultnál az egyik arc finoman mosolyogva rábökött az előtte szunnyadó SAGRES-es palackra, sőt jobban körbenézve MINDENKI azt itta... No hát ezzel megalapoztam az irántunk érzett szeretetet. Pár fiatal el is magyarázta nekem, hogy a Super Bock-ot csak a lányok isszák... Well done boy!
A másnapot - jobb dolgunk nem lévén - egy kis számítógép-szerelésnek szenteltük, Dani újrainstallálta a portói telekommunikációs rendszert, néhány háztartás sajnos internetszolgáltatás nélkül maradt, de legalább nekünk végül lett netünk, sőt még Verusnak is megadatott a wireless net öröme (THX to Dani). Este egy szaunázással egybekötött borkóstolással fárasztottuk le magunkat, hál'istennek annyira, hogy már nem is kellett bemennünk a centrumba összeismerkedni a helyi bágááárdi szörnnyel... Ehelyett a teraszon falatoztunk egy kis borkorcsolyát (ld. alább).
A hátralevő időben Daniék jó túrista módjára bejárták a várost, illetve monszunban is megnézték az óceánt, plusz a mólón átcsapó mega-hullámokat, sőt, még ini-fini cézár salátával (meg vmi színes cukorbombával :)) is meglepték a munkából fáradtan hazavonuló sáskahadat. Szerdán reggel 6-kor indult a gépük haza (egy finom kis kb 8-10 órás tranzitban várással az egyik londoni reptéren), fincsiiiiii.
Megcsodáltuk velük a morcos viharos ósönt, majd a klasszik túúúrista útvonalon átbicegtünk Gaia-ba, ahol a ragyogó napsütésben csippantottunk picit.
Majd útnak indultunk a Douro mentén, hogy ismét felkeressük a francesinhás éttermünket, ami Daninak kötelezően elő lett írva. Nagy szerencse, hogy Belgiumhoz hasonlóan én elkezdtem itt is portugálul halandzsázni, aminek az a következménye, hogy mindenhol el is hiszik hogy beszélek portugálul és elkezdenek hadarva beszélni hozzám. Így az étteremben is eltelt úgy 10-15 perc mire kiderült hogy igazából be vannak zárva :) Úh irány egy helyi krimó, ahol 7-ig el kellett ütni az időt, míg újra kinyit az étterem. Azért sikerült ez is nagy duzzogva. Persze úgy néztek a helyen ránk (ahol tipikusan csak a 10 helyi arc tartózkodott) mint az ufókra. Én szerencsésen kirendeltem az északi régióra jellemző Super Bock sört, és nagy büszkén jeleztem is hogy nyilván nem iszom a lisszaboni Sagres-t, majd a pultnál az egyik arc finoman mosolyogva rábökött az előtte szunnyadó SAGRES-es palackra, sőt jobban körbenézve MINDENKI azt itta... No hát ezzel megalapoztam az irántunk érzett szeretetet. Pár fiatal el is magyarázta nekem, hogy a Super Bock-ot csak a lányok isszák... Well done boy!
A másnapot - jobb dolgunk nem lévén - egy kis számítógép-szerelésnek szenteltük, Dani újrainstallálta a portói telekommunikációs rendszert, néhány háztartás sajnos internetszolgáltatás nélkül maradt, de legalább nekünk végül lett netünk, sőt még Verusnak is megadatott a wireless net öröme (THX to Dani). Este egy szaunázással egybekötött borkóstolással fárasztottuk le magunkat, hál'istennek annyira, hogy már nem is kellett bemennünk a centrumba összeismerkedni a helyi bágááárdi szörnnyel... Ehelyett a teraszon falatoztunk egy kis borkorcsolyát (ld. alább).
A hátralevő időben Daniék jó túrista módjára bejárták a várost, illetve monszunban is megnézték az óceánt, plusz a mólón átcsapó mega-hullámokat, sőt, még ini-fini cézár salátával (meg vmi színes cukorbombával :)) is meglepték a munkából fáradtan hazavonuló sáskahadat. Szerdán reggel 6-kor indult a gépük haza (egy finom kis kb 8-10 órás tranzitban várással az egyik londoni reptéren), fincsiiiiii.
2011. november 7., hétfő
Norbi Portóban - 2011. 10 .27-30.
Újabb vendégünk volt: Norbi. Norbiékkal Brüsszelben ismerkedtünk meg, akkoriban mi voltunk az időszakonként megjelenő epizód szereplők a blogjukon, most fordult a kocka... :)) Norbi pár napra jött, hogy találkozzon Robival és velünk. Érkezése után Robival karöltve lemeózták a labort ahol dolgozom, végre megérthettem valakikkel hogy miért is nem annyira jó hely a hidegszoba... :) A vártnak megfelelően láttak sok fehér köpenyben görnyedő kutatót, úh. látogatásuk nem volt hiábavaló. Pénteken Robival járták végig Portó kötelező turista helyeit, ha jól tudom még egy pincelátogatás is szerepelt a programban. Aztán eljött a péntek este, énekszó és tánc köszöntötte a már jól bevált Galerias-ban... Programunk igencsak jól sikeredett, ennek megfelelően a másnap főleg pihenéssel telt. Hiába próbáltuk győzködni Norbit, hogy menjünk valahova, hogy legalább lásson egy kis (portugál) világot, ő hajthatatlan volt és ragaszkodott egy otthon fetrengős naphoz. Mit lehetett tenni, hát azt... Másnap reggel megreggeliztünk az óceánparton a tündöklő napsütésben, némi préselt narancslé, croissant és omlete mista után felkerekedtünk és kivittük Norbit a reptérre. Szerencséje volt, hisz' mind idefele mind haza felfért a gépre a standby jegyével. Legközelebb azért remélem vevő lesz némi kirándulásra... :))
2011. november 5., szombat
Tomtom
Eddig, méltatlanul, egy szóval sem említettük, pedig családunk nélkülözhetetlen tagja már hetek, hónapok óta.
Az, hogy szükségünk van rá a kiutazás során vált teljesen biztossá, amikor az első napon megérkeztünk Genovába, remek időben...majd két órán keresztül kerestük a szállásunkat. Éveket pocsékolva el az életünkből.
Ha majd az aranygyémánttitánium lakodalmunkon az MTV43 nyikhaj riportere felteszi nekem azt a váratlan kérdést, hogy:
- És Vera néni, tessék mondani, mi a hosszú házasság titka?
Én bizony habozás nélkül azt fogom válaszolni, hogy:
- A GPS, édesfiam, a GPS!
Szeretünk Tomtom!
Az, hogy szükségünk van rá a kiutazás során vált teljesen biztossá, amikor az első napon megérkeztünk Genovába, remek időben...majd két órán keresztül kerestük a szállásunkat. Éveket pocsékolva el az életünkből.
Ha majd az aranygyémánttitánium lakodalmunkon az MTV43 nyikhaj riportere felteszi nekem azt a váratlan kérdést, hogy:
- És Vera néni, tessék mondani, mi a hosszú házasság titka?
Én bizony habozás nélkül azt fogom válaszolni, hogy:
- A GPS, édesfiam, a GPS!
Szeretünk Tomtom!
2011. november 2., szerda
A tökéletes hétvége (ATH)
Ripcurl Pro Portugal, Peniche okt 15-16.
Ez a bejegyzés azért született meg ennyire nehezen, mert szárazon leírva az eseményeket nehéz átadni, hogy mennyire iszonyú jó volt az egész, ahhoz, hogy élményt tudjak átadni meg kéne tudni írni.
Úgyhogy most a kettő kombinációját próbálom.
Peniche 260 km-re van tőlünk. Már jó előre foglaltunk szállást szombatra (éljen a GeekCo Hostel!). Szombat délelőtt érkeztünk meg és mivel aznap sok esemény nem volt a versenyen -ez gyakran előfordul, ugyanis ha nincs hullám, nem indítják a vesenyt, így közel sem volt biztos, hogy egyáltalán látunk profi szörfösöket, in action-, a hivatalos versenyhelyszíntől kicsit arébb átadtuk magunkat a szörfözés örömének. Hullám az nem nagyon volt, viszony gyönyörű napsütés, és kristálytiszta víz az igen.(ATH összetevők nr1) Szóval muszáj volt Cár új ruháját végre vízbe mártani (lsd fotók) és mondhatom nagyon jól bírta! Hurrá!
Este pedig sikerült néhány koktélt is elfogyasztanunk egy bárban ahol természetesen szörf ment a tv-ben. (ATH összetevők nr2) Újdonság az volt, hogy kipróbáltam a Daiquirit. Hát ez egy vicces ital. Letisztult. Képzeljétek, csak Bacardi van benne! Viszont annyira kínosan nőies pohárban adták, hogy nem bírtam belőle egynél többet kérni.
Vasárnap reggel a szörf-hostel teljes csapata azon imátkozott, hogy legyen valami látványosság aznap. És nagyon úgy tűnt, hogy lesz...
Szóval újra kimentünk a helyszínre, felkészülve arra, hogy Ke11y egyszercsak szembesétál velünk. Félmeztelenül,persze. Nos ez nem akart megtörténni, viszont érkeztek sorban a profik. Érdekes volt őket élőben, száraz hajjal látni. :) Kelly nyilván sehol, mert Ő nem ott megy be ahol a többiek.
De aztán elindult a verseny, és nem volt mese,mindenkinek szépen sorban meg kellett jelenni. (ATH összetevők nr3)
Azt, hogy a hullámok, mennyire gyönyörűek és félelmetesek voltak, nem tudom leírni. De döbbenetes volt élőben látni a menőket. Szerintem a tv lelassítja a szörföt, arra jöttem rá. Élőben konkrétan olyan gyorsan állnak fel a deszkán, hogy nem is látszik a mozdulat. Coooool! (ATH összetvők nr4)
Kérem, ne ijedjünk meg, kérem. Én az idő nagyrészét az óceánnak háttal, arccal a résztvevők öltözője felé töltöttem. Mert hülye azért nem vagyok.
És akkor egyszercsak... (ATH összetevők nr5)
Ártatlanul beszélgetve a pajtásával, Mr. Kelly Slater, a teraszon.
Ami ezután történt, arról nehéz meggyőzni bárkit (engem), hogy spontán jött, egy olyan embertől,akinek több, mint 10 éve minden lépését figyelik a fotósok.
Melege volt:
Ezt már a fácséra sem mertem kitenni. Nyilván a fotós személye miatt választotta ezt a beállást... :)
Összefoglalva: a szörfverseny, egy igen-igen színvonalas vizespóló verseny lányos megfelelője.
Tö-ké-le-tes
Értelmesebb vagy nem képek itt:
Ez a bejegyzés azért született meg ennyire nehezen, mert szárazon leírva az eseményeket nehéz átadni, hogy mennyire iszonyú jó volt az egész, ahhoz, hogy élményt tudjak átadni meg kéne tudni írni.
Úgyhogy most a kettő kombinációját próbálom.
Peniche 260 km-re van tőlünk. Már jó előre foglaltunk szállást szombatra (éljen a GeekCo Hostel!). Szombat délelőtt érkeztünk meg és mivel aznap sok esemény nem volt a versenyen -ez gyakran előfordul, ugyanis ha nincs hullám, nem indítják a vesenyt, így közel sem volt biztos, hogy egyáltalán látunk profi szörfösöket, in action-, a hivatalos versenyhelyszíntől kicsit arébb átadtuk magunkat a szörfözés örömének. Hullám az nem nagyon volt, viszony gyönyörű napsütés, és kristálytiszta víz az igen.(ATH összetevők nr1) Szóval muszáj volt Cár új ruháját végre vízbe mártani (lsd fotók) és mondhatom nagyon jól bírta! Hurrá!
Este pedig sikerült néhány koktélt is elfogyasztanunk egy bárban ahol természetesen szörf ment a tv-ben. (ATH összetevők nr2) Újdonság az volt, hogy kipróbáltam a Daiquirit. Hát ez egy vicces ital. Letisztult. Képzeljétek, csak Bacardi van benne! Viszont annyira kínosan nőies pohárban adták, hogy nem bírtam belőle egynél többet kérni.
Vasárnap reggel a szörf-hostel teljes csapata azon imátkozott, hogy legyen valami látványosság aznap. És nagyon úgy tűnt, hogy lesz...
Szóval újra kimentünk a helyszínre, felkészülve arra, hogy Ke11y egyszercsak szembesétál velünk. Félmeztelenül,persze. Nos ez nem akart megtörténni, viszont érkeztek sorban a profik. Érdekes volt őket élőben, száraz hajjal látni. :) Kelly nyilván sehol, mert Ő nem ott megy be ahol a többiek.
De aztán elindult a verseny, és nem volt mese,mindenkinek szépen sorban meg kellett jelenni. (ATH összetevők nr3)
Azt, hogy a hullámok, mennyire gyönyörűek és félelmetesek voltak, nem tudom leírni. De döbbenetes volt élőben látni a menőket. Szerintem a tv lelassítja a szörföt, arra jöttem rá. Élőben konkrétan olyan gyorsan állnak fel a deszkán, hogy nem is látszik a mozdulat. Coooool! (ATH összetvők nr4)
Kérem, ne ijedjünk meg, kérem. Én az idő nagyrészét az óceánnak háttal, arccal a résztvevők öltözője felé töltöttem. Mert hülye azért nem vagyok.
És akkor egyszercsak... (ATH összetevők nr5)
Ártatlanul beszélgetve a pajtásával, Mr. Kelly Slater, a teraszon.
Ami ezután történt, arról nehéz meggyőzni bárkit (engem), hogy spontán jött, egy olyan embertől,akinek több, mint 10 éve minden lépését figyelik a fotósok.
Melege volt:
Ezt már a fácséra sem mertem kitenni. Nyilván a fotós személye miatt választotta ezt a beállást... :)
Összefoglalva: a szörfverseny, egy igen-igen színvonalas vizespóló verseny lányos megfelelője.
Tö-ké-le-tes
Értelmesebb vagy nem képek itt:
 |
| ASP Peniche - 2011.10.16. |
2011. október 31., hétfő
Miköőly papa beadja a trükköt Portóban - 2011. 10. 20-23.
Becsülettel pótoljuk a hiányosságokat. Most ezzel a bejegyzéssel picit borul az időrendiség, de hát sebaj. Ugyanis Verus még írja a szörfversenyől szóló beszámolót...
Újabb vendégünk volt, Miklós aka. Miköőly papa. Miklósunk a kézi poggyászok hőse, kihozván a maximumot a repülőre vihető folyadékokból, megtömte az átlátszó zacsit szigorúan 100 ml-es Glóbusz mustárok és majonézes tormák garmadával, ezúton is köszönjük. Csütörtök este a Ryanair legénység egyik leányságánál, Barboránál (cseh) voltunk háztűz és vodka-mangólé-nézőben. Láttunk is bőven mindből... :) Főhősünk, Miklós volt a legaktívabb a népes (kb 5 fő) vendégseregben, legfőbb mulatsága az volt hogy megfáradt kis buksiját egyik kezéből a másikba egyensúlyozta, miközben szemeit igen-igen rövid időkre nyitva tartotta. Érthető, hiszen szegény kb 3 órát aludt előző éjjel Londonban.
Másnap állapotunk ellenére szörfözni KELLETT, mert ŐK megparancsolták. Lecába mentünk, aholis gyönyörű hullámok vártak. Kb. 2-3 órát nyomtuk keményen (köszönet Jenőnek az itt hagyott dezsőért, vicces volt ismét nagyobb deszkával menni), Verus ismét nekiment a legnagyobb hullámoknak, de ezúttal ők nyertek, szegény az egyik után közelebbről megfigyelhette a bííícsbreak homokos aljzatát és kapott egy szolid kis agyrázkódást, ezért büntetésből el is vittük dolgozni (valakinek azt is kell a családban alapon) és mi némi chips és italbevitel után visszamentünk egy giccses naplementés szessönre.
Másnap ismét szörfözni KELLETT, irány Leca, kisebb, de használható hullámok, juhhúúú. Aztán kocsiba be, irány a belvi, méghozzá a portói folyópart (igazából Gaia, azaz a Portóval szemközti oldal). Beültünk egy autentikus kis kajáldába, Miköőly rápróbált a francesinhára, én meg valami kolbászfélét ettem, amit nekem kellett kisütnöm láng fölött. Verus hínárlevest evett, ezek nem az ő napjai... :)
Ebéd után ismét bepattantunk a kocsiba, autópálya, a végén lezárva, nem baj nem ijedünk meg, egy két finom kormánymozdulattal átmanővereztünk egy másik autópályára és hopp ismét Leca, ismét szörf (vö. és akkor kezet fogtam az amerikai elnökkel, megint... - Forrest Gump). Este visszaváltoztunk egyetemistákká, és megostromoltuk a Galerias-nak nevezett diáknegyedet, ahol elfogyasztottunk EGY igazán ízletes enyhén kóla ízű Bacardit, majd megtáncoltattuk magunkat az egyik helyi zenés-táncos mulatóban. Miklósunk kvázi a buliból startolt a reptérre, nem kis protekcióval személyesen a no.1 utaskísérő vitte ki (Robi), majd ő és Barbora ápolgatták a fedélzeten, hogy aztán teljesen üdén és frissen érkezzen ismét Londonba, ahol is egy NFL meccsre mentek Dz papával.
Röviden ennyi, hosszan is...
Újabb vendégünk volt, Miklós aka. Miköőly papa. Miklósunk a kézi poggyászok hőse, kihozván a maximumot a repülőre vihető folyadékokból, megtömte az átlátszó zacsit szigorúan 100 ml-es Glóbusz mustárok és majonézes tormák garmadával, ezúton is köszönjük. Csütörtök este a Ryanair legénység egyik leányságánál, Barboránál (cseh) voltunk háztűz és vodka-mangólé-nézőben. Láttunk is bőven mindből... :) Főhősünk, Miklós volt a legaktívabb a népes (kb 5 fő) vendégseregben, legfőbb mulatsága az volt hogy megfáradt kis buksiját egyik kezéből a másikba egyensúlyozta, miközben szemeit igen-igen rövid időkre nyitva tartotta. Érthető, hiszen szegény kb 3 órát aludt előző éjjel Londonban.
Másnap állapotunk ellenére szörfözni KELLETT, mert ŐK megparancsolták. Lecába mentünk, aholis gyönyörű hullámok vártak. Kb. 2-3 órát nyomtuk keményen (köszönet Jenőnek az itt hagyott dezsőért, vicces volt ismét nagyobb deszkával menni), Verus ismét nekiment a legnagyobb hullámoknak, de ezúttal ők nyertek, szegény az egyik után közelebbről megfigyelhette a bííícsbreak homokos aljzatát és kapott egy szolid kis agyrázkódást, ezért büntetésből el is vittük dolgozni (valakinek azt is kell a családban alapon) és mi némi chips és italbevitel után visszamentünk egy giccses naplementés szessönre.
Másnap ismét szörfözni KELLETT, irány Leca, kisebb, de használható hullámok, juhhúúú. Aztán kocsiba be, irány a belvi, méghozzá a portói folyópart (igazából Gaia, azaz a Portóval szemközti oldal). Beültünk egy autentikus kis kajáldába, Miköőly rápróbált a francesinhára, én meg valami kolbászfélét ettem, amit nekem kellett kisütnöm láng fölött. Verus hínárlevest evett, ezek nem az ő napjai... :)
Ebéd után ismét bepattantunk a kocsiba, autópálya, a végén lezárva, nem baj nem ijedünk meg, egy két finom kormánymozdulattal átmanővereztünk egy másik autópályára és hopp ismét Leca, ismét szörf (vö. és akkor kezet fogtam az amerikai elnökkel, megint... - Forrest Gump). Este visszaváltoztunk egyetemistákká, és megostromoltuk a Galerias-nak nevezett diáknegyedet, ahol elfogyasztottunk EGY igazán ízletes enyhén kóla ízű Bacardit, majd megtáncoltattuk magunkat az egyik helyi zenés-táncos mulatóban. Miklósunk kvázi a buliból startolt a reptérre, nem kis protekcióval személyesen a no.1 utaskísérő vitte ki (Robi), majd ő és Barbora ápolgatták a fedélzeten, hogy aztán teljesen üdén és frissen érkezzen ismét Londonba, ahol is egy NFL meccsre mentek Dz papával.
Röviden ennyi, hosszan is...
2011. október 25., kedd
2011. 10. 02. - Verka szülinap
Verus szülinapját megelőző vásárnap, Orsi és Péter - akik szintén az IBMC-ben dolgoznak - valamint Ábel fiuk voltak vendégeink egy ebédre. Nem apróztuk el a magyarkodást, húsleves és paprikás-krumpli várta őket. Mivel sehogy sem akart elpusztulni az étek, segítséget kértünk a Ryanair legénységétől. Robi és Adriano (az ukrán kinézetű portugál barátunk) bevállalták a nehéz a melót és átrepültek hozzánk (éééértitek!!). Persze nem adtuk könnyen a mennyei tápot, egybekötöttük a vacsit Verus szülinapi koccintásával. A meló az meló, hiába hétfő a másnap, azért egy pálinka kötelező… Inifiniiiiii… EEeegésssségedre!!
2011. 10. 01. – Kirándulás a Douro-völgybe
Ajajj, kicsit megcsúsztunk a bejegyzésekkel, most próbáljuk kitölteni a hiányzó iőszakot.
Végre nekiindultunk a régóta tervezett útnak, a Douro folyó mentén fekvő szőlészetek fele. Douro-völgynek hívják azt a Portótól kb 100 km-re eső területet, ahol a teraszosan ültetett tőkék találhatók, amikről a portóiba való szőlőket szüretelik. Itt húzták meg a világ első demarkációs vonalát, hogy levédjék a portói szőlőket. De még mielőtt az ember odaérne, már eleve gyönyörű szerpentineken halad végig. Megálltunk egy kis helyi étteremben kajálni, és elképesztően jó francesinhát ettünk (ld. egy korábbi poszt), mindeközben gyönyörű kilátással a közeli viaduktra, amin az út áttér a folyó északi oldaláról a délire, hogy ott fusson bele a völgybe. Az étterem után le kellett mozogni a kaját, úgyhogy egy kis tisztáson megfürödtünk a folyóban, tiszta kenutúra fííííling. Nem para a sodrás, még szinkronúszni is lehet benne ügyesen (főleg nekem). További tekergőzés után és jó pár gát mellett elhaladva (nagyon durva szintkülönbség van, állítólag kb. 35 métert emelkedik a folyó a duzzasztás révén) beértünk a völgybe, ami tényleg elképesztően jól néz ki. Minden egyes négyzetcentimétert szőlő borít, elvileg tradicionálisan csak kézzel művelik a birtokokat, persze a nagyobb pincészetek mára már kicsit kinőtték ezt a szép virtust…
Szerencsére nem is fáztunk, délután 4-kor még 35 fok körül járt a hőmérséklet. Az út végén még betértünk Lamegóba, egy kis faluba, ahol a templom egy kis domb tetején ül, amihez kb. 300 lépcső vezet fel, minden fordulónál kis kertekkel szabdalva, amiknek a falát többnyire a Portugáliára jellemző kék csempekép díszíti. Mivel a pincészetek a bort már Portóban palackozzák, és az érlelés a lefele vezető hajóúton történik, itt bort nem tudtunk kóstolni, de azt Portóban is meg tudjuk tenni, úh. irány vissza…
További pikcsik itten:
 |
| 2011. 10. 01. - Kirándulás a Douro-völgybe |
2011. október 5., szerda
60-asok klubja Portóban
Üdvözlöm az örjöngő tömeget!
Egy pincurkát régen jelentkeztem már, és ahogy az imént átnéztem a blogot, arra is rájöttem, hogy gyakorlatilag egy szörf-blog az egész. Az én életem értelmétől eltekintve aki most valószínűleg azt mondja magában, hogy "hát anyukám, ennek így kell lennie, miről másról szólna itt az élet", a többiek lehet, hogy vágynak másra is.
Ez a bejegyzés most a többieknek szól. Ha Ön nem tartozik a többiek közé, kérem ne olvasson tovább!
Kéremszépen, itt volt az én drága anyukám és apukám! 10 teljes napra, juhúúúú!
Előszöris, szeretném őket ezúton is szóbeli pénzjutalomban részesíteni, mert nagyon jó túristák. Természetesen apukámnak a teljes Portó térkép a fejében volt már amikor leszállt a repülőről, vagy leginkább már hetekkel azelőtt. Szükség is volt a mély ismeretekre, mert a bőröndök meg nem érkezése okozta sokk törölt minden felszíni tudást. Képzeljük el,amikor a szülők csak azért utaznak két bőrönddel mert az egyik teljes egészében azzal van tele, amit a pici lányuknak és imádott Bandijuknak bepakoltak. És akkor egyszercsak leáll a bőrönd kiadó...
Kedves többiek, nyugodtan vegyetek levegőt, megnyugodhattok, a sértetlen bőröndöket pár órával később házhozszállították.
Azóta is csak pilóta kekszet eszem, túró rudival, sport szelettel,piros paprikával, miközben Nők Lapját olvasok és pálinkát kortyolgatok.
Szüleimnek köszönhetően ismét sokat utaztunk. Bejártuk a nászút sok helyszínét újra. Mondtam is az uramnak, hogy jó,jó, hogy nagyon menőn abban az országban élünk,ahova egyesek nászutazni jönnek, akkor mostmár el is vehetne újra. Na, esküvő újrajátszás,hmmm,mit szóltok??? :)
Egyszerűen nem bírom nem szeretni ezt az országot, minden hely szuper. Leszámítva persze, egyetlen apróságot: Lisszabon. phö. Nem bírom én már az ilyen koszos, büdös, bevándorlókkal teli nagyvárosokat, a sok mogorva helyi lakossal. Phö.
A látogatásnak különleges hangulatot adott, hogy drága édesanyám itt ünnepelte 60. születésnapját. (gondolom halljátok a sikolyát, amiért le mertem írni ezt a számot). Apukámnak pedig 2 hét múlva lesz, úgyhogy ügyesen meg is ünnepeltünk mindenkit. Aki találkozik velük a közeljövőben, lesz szíves megdícsérni az órájukat. Köszi.
A remek kalandról készült fényképes összefoglalót itt tekinthetitek meg:
Egy pincurkát régen jelentkeztem már, és ahogy az imént átnéztem a blogot, arra is rájöttem, hogy gyakorlatilag egy szörf-blog az egész. Az én életem értelmétől eltekintve aki most valószínűleg azt mondja magában, hogy "hát anyukám, ennek így kell lennie, miről másról szólna itt az élet", a többiek lehet, hogy vágynak másra is.
Ez a bejegyzés most a többieknek szól. Ha Ön nem tartozik a többiek közé, kérem ne olvasson tovább!
Kéremszépen, itt volt az én drága anyukám és apukám! 10 teljes napra, juhúúúú!
Előszöris, szeretném őket ezúton is szóbeli pénzjutalomban részesíteni, mert nagyon jó túristák. Természetesen apukámnak a teljes Portó térkép a fejében volt már amikor leszállt a repülőről, vagy leginkább már hetekkel azelőtt. Szükség is volt a mély ismeretekre, mert a bőröndök meg nem érkezése okozta sokk törölt minden felszíni tudást. Képzeljük el,amikor a szülők csak azért utaznak két bőrönddel mert az egyik teljes egészében azzal van tele, amit a pici lányuknak és imádott Bandijuknak bepakoltak. És akkor egyszercsak leáll a bőrönd kiadó...
Kedves többiek, nyugodtan vegyetek levegőt, megnyugodhattok, a sértetlen bőröndöket pár órával később házhozszállították.
Azóta is csak pilóta kekszet eszem, túró rudival, sport szelettel,piros paprikával, miközben Nők Lapját olvasok és pálinkát kortyolgatok.
Szüleimnek köszönhetően ismét sokat utaztunk. Bejártuk a nászút sok helyszínét újra. Mondtam is az uramnak, hogy jó,jó, hogy nagyon menőn abban az országban élünk,ahova egyesek nászutazni jönnek, akkor mostmár el is vehetne újra. Na, esküvő újrajátszás,hmmm,mit szóltok??? :)
Egyszerűen nem bírom nem szeretni ezt az országot, minden hely szuper. Leszámítva persze, egyetlen apróságot: Lisszabon. phö. Nem bírom én már az ilyen koszos, büdös, bevándorlókkal teli nagyvárosokat, a sok mogorva helyi lakossal. Phö.
A látogatásnak különleges hangulatot adott, hogy drága édesanyám itt ünnepelte 60. születésnapját. (gondolom halljátok a sikolyát, amiért le mertem írni ezt a számot). Apukámnak pedig 2 hét múlva lesz, úgyhogy ügyesen meg is ünnepeltünk mindenkit. Aki találkozik velük a közeljövőben, lesz szíves megdícsérni az órájukat. Köszi.
A remek kalandról készült fényképes összefoglalót itt tekinthetitek meg:
 |
| Vali és Imre_Portugália_2011 |
2011. október 2., vasárnap
Omlete mista
Egy kis gasztro-blogbejegyzés...
Az itteni specialitások természetesen túlnyomó többségükben a halak. Azok közül is a legtipikusabb a tőkehal, itteni nevén bacalhau. Ezt tömegesen halászták az Ibériai-fsz környékén és Portugália legfőbb export cikke (volt), a parafa mellett. Ettől a sózott haltól bűzlik az összes itteni szupermarket. Szerintem felejthető, kicsit kemény és száraz a húsa. Hál'istennek mostanra annyira lehalászták, hogy Norvégiából kell importálniuk, így felment az ára, ennek megfelelően a legtöbb halétel már nem ebből készül... A bacalhau a braz egy ehető formája, amiben reszelt burgonyával van egybe sütve.
A másik híres turistáknak való ínyencség a francesinha, ami egy öööööö kicsit beazonosíthatatlan valami, Kiss Úrnak és Ivánkónak ajánlom, mert valahogy úgy épül fel, hogy két kenyérszerű réteg között van egy nagy steakhús (errefele minden steak véres és cipőtalpszerűen rágós), némi kolbász-féle, plusz sonka, vastag réteg sajt (Dani te ezt kidobhatod...) meg némi trutymó (besamel szerű cucc) és az egész meg van locsolva valami pirosas szafttal. Néha tojás is borítja. Szigorúan olajos sültburival fogyasztandó (ez jár is hozzá). Íme:
A vad bulik utáni energiaforrás az itteni hot-dog (vö. mitrajet Brüsszelben), a cachorro, asszem ez is brazil koppintás (mint az összes többi "helyi" dolog). Specialitása, hogy apróra reszelt sültburi van benne, ami szerintem nagy királyság, az egyedüli baja a benne sunyin meglapuló virslinek kikiáltott szégyen!!! Józanul ne nagyon próbálkozzunk vele!!
Ami viszont a kedvencem, hogy az itteni népek omlett-imádók és ennek megfelőlen nem csak reggelire lehet omlettet venni, hanem egész nap, akár éjfélkor is!!!! Juhhhhúúúú, annyira utálom, amikor ki van írva, hogy rántotta és egyéb reggeli csak 13.00 óráig... De ha én rántottát akarok enni???!!! Persze itt nincs jó kis hagymás kolbászos baconos cucc, de én a sonkás sajtos omlettel, itteni nevén omelete mista-val is nagyon jóban vagyok, amihez jár egy kis sali plusz a szinte elkerülhetetlen sültkrumpli.
Álljon itt végül egy általam elkövetett, amerikai filmekből ihletett giga-csúcs omelete mista-szerű csoda (ők nyilván nem szórják meg pirospaprikával):
Jó étvágyat!!
Az itteni specialitások természetesen túlnyomó többségükben a halak. Azok közül is a legtipikusabb a tőkehal, itteni nevén bacalhau. Ezt tömegesen halászták az Ibériai-fsz környékén és Portugália legfőbb export cikke (volt), a parafa mellett. Ettől a sózott haltól bűzlik az összes itteni szupermarket. Szerintem felejthető, kicsit kemény és száraz a húsa. Hál'istennek mostanra annyira lehalászták, hogy Norvégiából kell importálniuk, így felment az ára, ennek megfelelően a legtöbb halétel már nem ebből készül... A bacalhau a braz egy ehető formája, amiben reszelt burgonyával van egybe sütve.
A másik híres turistáknak való ínyencség a francesinha, ami egy öööööö kicsit beazonosíthatatlan valami, Kiss Úrnak és Ivánkónak ajánlom, mert valahogy úgy épül fel, hogy két kenyérszerű réteg között van egy nagy steakhús (errefele minden steak véres és cipőtalpszerűen rágós), némi kolbász-féle, plusz sonka, vastag réteg sajt (Dani te ezt kidobhatod...) meg némi trutymó (besamel szerű cucc) és az egész meg van locsolva valami pirosas szafttal. Néha tojás is borítja. Szigorúan olajos sültburival fogyasztandó (ez jár is hozzá). Íme:
A vad bulik utáni energiaforrás az itteni hot-dog (vö. mitrajet Brüsszelben), a cachorro, asszem ez is brazil koppintás (mint az összes többi "helyi" dolog). Specialitása, hogy apróra reszelt sültburi van benne, ami szerintem nagy királyság, az egyedüli baja a benne sunyin meglapuló virslinek kikiáltott szégyen!!! Józanul ne nagyon próbálkozzunk vele!!
Ami viszont a kedvencem, hogy az itteni népek omlett-imádók és ennek megfelőlen nem csak reggelire lehet omlettet venni, hanem egész nap, akár éjfélkor is!!!! Juhhhhúúúú, annyira utálom, amikor ki van írva, hogy rántotta és egyéb reggeli csak 13.00 óráig... De ha én rántottát akarok enni???!!! Persze itt nincs jó kis hagymás kolbászos baconos cucc, de én a sonkás sajtos omlettel, itteni nevén omelete mista-val is nagyon jóban vagyok, amihez jár egy kis sali plusz a szinte elkerülhetetlen sültkrumpli.
Álljon itt végül egy általam elkövetett, amerikai filmekből ihletett giga-csúcs omelete mista-szerű csoda (ők nyilván nem szórják meg pirospaprikával):
Jó étvágyat!!
2011. szeptember 15., csütörtök
A munkám
Gondoltam pár szóval leírom mivel foglalkozom itt Portóban. Igyekszem kiküszöbölni a szakzsargont, remélem valamennyire sikerül...
Egy bakteriális fehérje szerkezet-funkció kutatása a téma. A molekula felépítése a feltételezések alapján nagyon hasonló egy emberi membrán-integráns fehérje (a kálium ion transzportért felelős molekula) szerkezetéhez, emiatt a molekula működésének megértése segíthet minket általánosabb ion-transzport mechanizmusok leírásában. Aktuálisan a laborban folyamatban van a fehérje térszerkezetének meghatározása (ez egy igen bonyolult és időigényes procedúra, homogén kristályokat kell hozzá előállítani, melyben az adott fehérje feldúsulva a rácspontokat tölti ki, majd egy röntgen-diffrakciós eljárással megpróbálják a visszavert sugárból kirakosgatni az atomok koordinátáit). Ha egyszer ez elkészül, valahogy így néz majd ki a fehérje:
Ez ugyanis egy homológ molekula már megfejtett 3D szerkezete. Az én feladatom a szerkezet tükrében a transzport mechanizmus illetve a fehérje szabályozásának kutatása. A feladat nehézsége, hogy a molekula (lévén membrán-integráns) nem szeret csak úgy oldatban lenni, hanem membránnal szereti magát körbevenni, emiatt körültekintően kell őt kezelni. Az ittlétem alatt az a cél, hogy megtanuljak membrán-fehérjét előállítani (azaz baktériumokkal megtermeltetni azt a molekulát amire szükségem van), majd azt megpucolni olyan formában, hogy az funkcionális maradjon. Emellett mindenféle olyan módszert is próbálok elsajátítani, ami a fehérje működéséről ad információt. Például: fluoreszcensen megjelölöm a fehérjét egy olyan részen ahol valamiféle dinamikát feltételezek, és a szerkezeti mozgásokat célzottan a fluoreszcencia változásai alapján mérem. Vagy beágyazom a molekulát egy mesterséges membrán golyóba, amit feltöltök fluoreszcensen jelölt kálium ionokkal, majd a transzport sebességét, illetve (egyéb ionok és molekulák általi) szabályozhatóságát a fluoreszcens jel csökkenésével követem.
Dióhéjban ennyi.
Egy bakteriális fehérje szerkezet-funkció kutatása a téma. A molekula felépítése a feltételezések alapján nagyon hasonló egy emberi membrán-integráns fehérje (a kálium ion transzportért felelős molekula) szerkezetéhez, emiatt a molekula működésének megértése segíthet minket általánosabb ion-transzport mechanizmusok leírásában. Aktuálisan a laborban folyamatban van a fehérje térszerkezetének meghatározása (ez egy igen bonyolult és időigényes procedúra, homogén kristályokat kell hozzá előállítani, melyben az adott fehérje feldúsulva a rácspontokat tölti ki, majd egy röntgen-diffrakciós eljárással megpróbálják a visszavert sugárból kirakosgatni az atomok koordinátáit). Ha egyszer ez elkészül, valahogy így néz majd ki a fehérje:
Ez ugyanis egy homológ molekula már megfejtett 3D szerkezete. Az én feladatom a szerkezet tükrében a transzport mechanizmus illetve a fehérje szabályozásának kutatása. A feladat nehézsége, hogy a molekula (lévén membrán-integráns) nem szeret csak úgy oldatban lenni, hanem membránnal szereti magát körbevenni, emiatt körültekintően kell őt kezelni. Az ittlétem alatt az a cél, hogy megtanuljak membrán-fehérjét előállítani (azaz baktériumokkal megtermeltetni azt a molekulát amire szükségem van), majd azt megpucolni olyan formában, hogy az funkcionális maradjon. Emellett mindenféle olyan módszert is próbálok elsajátítani, ami a fehérje működéséről ad információt. Például: fluoreszcensen megjelölöm a fehérjét egy olyan részen ahol valamiféle dinamikát feltételezek, és a szerkezeti mozgásokat célzottan a fluoreszcencia változásai alapján mérem. Vagy beágyazom a molekulát egy mesterséges membrán golyóba, amit feltöltök fluoreszcensen jelölt kálium ionokkal, majd a transzport sebességét, illetve (egyéb ionok és molekulák általi) szabályozhatóságát a fluoreszcens jel csökkenésével követem.
Dióhéjban ennyi.
Different reality
Egész héten hiába próbálkoztam, egyszerűen nem ment a szörf, de úgy nem, hogy kb. teljesen elkeseredtem, olyan érzés volt végig, mintha először próbáltam volna felállni a deszkán... Tegnap este is kint voltam, ismét kudarc, amúgy is hulla fáradt vagyok, de ma reggelre 5 csillagos hullámokat ígértek, igaz nem nagyokat. Nincs mese vissza kell ülni a lóra...
Reggel 6.30, megszólal az ébresztő, le se nyomom, irány a konyha, némi csokis gofri, wetsuit (még kicsit vizes, inifiniiii) és törcsi berak, tároló és kocsikulcs megragad, tárolóból a deszka a kocsiba pattan, irány a bííícs. Leparkolok, persze akkora köd van, hogy a sétányról nem látszik az ósön (értsd 15 méter)!! Kicsit hezitálok, hogy talán mégsem kéne ez ma nekem, de ha már felkeltem gyerünk... Egy gyors nedves wetsuitba pattanás a körforgalom mellett, kocsi bezár, kulcs a nyakba, irány a part. Ott ismét megtorpanok, mert még a parti sziklák is csak alig látszanak, a hullámokat továbbra sem látom. Kicsit húzódozva elkezdek bemelegíteni, most kicsit jobban hezitálok, hogy talán nem a legjobb most egyedül bemennem... De gyerünk papa, ne légy beszari, keményebben ívelem a karmozdulatokat, egy kis risza-risza, jó lesz már tesó, irány a víz!! Kb. 7.30. Evezek befele, majd 10 méter után kezdem meglátni a törő hullámokat, és nocsak, észreveszem, hogy van már bent kb 8-10 szörfös... :) Jól van, nincs para, mit is gondoltam!! Jön az első csodás swellecske, ráevezek, viszem is, de megint azonnal hanyatt vágódom... Nem hiszem el, mostanság mindig ez történt. Húzom vissza a deszkát, és látom ám, hogy a 3 finből (ezek a kis izék a deszka alján) az egyik, méghozzá egy oldalsó hiányzik. No az baj, de az talán magyarázat az eddigiekre... Irány a part. Ott realizálom, hogy szegénykém nem szimplán kiesett, hanem konkrétan beletört a rögzítőjébe. Kicsit elcsodálkozom, hogy az emberi test miket kibír, ui. vszg a kis drága múltkor a gigahullámok alatt adhatta meg magát. Azért durva hogy ez a centi széles tömör műanyag kettétörik, én meg nem... Meg az is csoda, hogy eddig hogy nem vettem észre... No de csodálkozásom nem tart hosszan, gyorsan kicserélem a cuccost és irány vissza. Sorra jönnek a glassy hullámok, és jópárat viszek is közülük, sőt az egyiken még egy kisebb trükköt is beadok (ezt vszg csak én érzékelem, a többi szörfös számára szinte észrevétlen maradt a trükköm :)) Nagyon jó érzés, akkor mégsem felejtettem el teljesen... 8.37 jaaaajjjjj, menni kéne melóba, na még egy uccsót viszek azt indulok. Végül két utolsó hullám lett belőle (egy sikeres csúszással), 8.45 sprint a kocsihoz. Wetsuit le, deszka be, irány haza. Egy gyors tusi, második reggeli és kávé, csók Verusnak, aki mindeközben a hálóban alszik, meló cucc felkap és spuri. 9.47 A liftben egy gyors szemcseppentés (kb a második hét óta ég a szemem, azt hiszem nem annyira barátok a sós vízzel...), a kapuig már bent van a fülecs, tombol a Tool-Bottom / Undertow (köszönet Dzkének az albumért), szitál az eső kicsit, a köd beült a házak közé, mégis valahogy jó lesz ez a nap. Nagy léptekkel megindulva elkapom a buszt, mehet a meló. 10.07 a laborban. Ma könnyebb az emberekre mosolyogni, kicsit minden könnyebb.
Hogy is van ez???? Hisz' minden maradt a régiben.
Reggel 6.30, megszólal az ébresztő, le se nyomom, irány a konyha, némi csokis gofri, wetsuit (még kicsit vizes, inifiniiii) és törcsi berak, tároló és kocsikulcs megragad, tárolóból a deszka a kocsiba pattan, irány a bííícs. Leparkolok, persze akkora köd van, hogy a sétányról nem látszik az ósön (értsd 15 méter)!! Kicsit hezitálok, hogy talán mégsem kéne ez ma nekem, de ha már felkeltem gyerünk... Egy gyors nedves wetsuitba pattanás a körforgalom mellett, kocsi bezár, kulcs a nyakba, irány a part. Ott ismét megtorpanok, mert még a parti sziklák is csak alig látszanak, a hullámokat továbbra sem látom. Kicsit húzódozva elkezdek bemelegíteni, most kicsit jobban hezitálok, hogy talán nem a legjobb most egyedül bemennem... De gyerünk papa, ne légy beszari, keményebben ívelem a karmozdulatokat, egy kis risza-risza, jó lesz már tesó, irány a víz!! Kb. 7.30. Evezek befele, majd 10 méter után kezdem meglátni a törő hullámokat, és nocsak, észreveszem, hogy van már bent kb 8-10 szörfös... :) Jól van, nincs para, mit is gondoltam!! Jön az első csodás swellecske, ráevezek, viszem is, de megint azonnal hanyatt vágódom... Nem hiszem el, mostanság mindig ez történt. Húzom vissza a deszkát, és látom ám, hogy a 3 finből (ezek a kis izék a deszka alján) az egyik, méghozzá egy oldalsó hiányzik. No az baj, de az talán magyarázat az eddigiekre... Irány a part. Ott realizálom, hogy szegénykém nem szimplán kiesett, hanem konkrétan beletört a rögzítőjébe. Kicsit elcsodálkozom, hogy az emberi test miket kibír, ui. vszg a kis drága múltkor a gigahullámok alatt adhatta meg magát. Azért durva hogy ez a centi széles tömör műanyag kettétörik, én meg nem... Meg az is csoda, hogy eddig hogy nem vettem észre... No de csodálkozásom nem tart hosszan, gyorsan kicserélem a cuccost és irány vissza. Sorra jönnek a glassy hullámok, és jópárat viszek is közülük, sőt az egyiken még egy kisebb trükköt is beadok (ezt vszg csak én érzékelem, a többi szörfös számára szinte észrevétlen maradt a trükköm :)) Nagyon jó érzés, akkor mégsem felejtettem el teljesen... 8.37 jaaaajjjjj, menni kéne melóba, na még egy uccsót viszek azt indulok. Végül két utolsó hullám lett belőle (egy sikeres csúszással), 8.45 sprint a kocsihoz. Wetsuit le, deszka be, irány haza. Egy gyors tusi, második reggeli és kávé, csók Verusnak, aki mindeközben a hálóban alszik, meló cucc felkap és spuri. 9.47 A liftben egy gyors szemcseppentés (kb a második hét óta ég a szemem, azt hiszem nem annyira barátok a sós vízzel...), a kapuig már bent van a fülecs, tombol a Tool-Bottom / Undertow (köszönet Dzkének az albumért), szitál az eső kicsit, a köd beült a házak közé, mégis valahogy jó lesz ez a nap. Nagy léptekkel megindulva elkapom a buszt, mehet a meló. 10.07 a laborban. Ma könnyebb az emberekre mosolyogni, kicsit minden könnyebb.
Hogy is van ez???? Hisz' minden maradt a régiben.
2011. szeptember 9., péntek
Az intim pillanat...avagy egy kezdő szülő aggályai
Még amíg annyira komoly munkahelyem volt, hogy tanároknak mondtam meg a frankót, kb minden előadáson elmondtam nekik "az intim pillanat" fontosságát. Azaz, hogy nyugodtan zárják magukra az ajtót, csak ők és a kis újdonság, és tessék barátkozni,mikor senki nem figyel.
Ma elérkezett az enyém...bár szerencsére nem egy intreaktív táblával, hanem a Cárral.
Nem tervezett pillanat volt, én azt gondoltam, hogy egyszerűen csak wax-kaparás lesz. De ahogy felhoztam a lakásba, ahol csak ketten voltunk, rájöttem, hogy most van először ilyen. Egyik ex-tulajdonos aggódó tekintete sem figyel minket. Most éreztem először, hogy ő az enyém. Nem új a családban, nincsenek rajta virágok, és neve is van már, de az enyém!
Az emelkedett pillanatnak gyorsan vége lett, mikor rájöttem,miért is hoztam fel és fektettem két székre. Nagyon koszos szegény. Le kell kaparni a waxot. Megy ez nekem, tudom, hogy hajszárítóval meg kell olvasztani és csak aztán kaparni. NADE! ez csak nekem lesz az első. Ő már nagyon sokszor átesett rajta. Mivan, ha nem leszek elég ügyes, vagy elég alapos? És mennyire kell megolvasztani a waxot? És mennyire erősen szabad kaparni? És ez a kaparó miért ilyen szar, miért nem szedi le egyenletesen?
Friss gyerekes barátaimmal beszéltem a napokban (sziasztok Bori szülei!) és ők számoltak be ilyen érzésekről,csak teljesen másmilyenekről. Természetesen nekem nehezebb.
Most itt áll velem szemben a szobában, hanyagul a falnak támaszkodik, és egy dolgot már biztosan tud az új gazdájáról: nem maximalista.
Off: sajnálom, ezen kívül tényleg semmi érdekes nem történik velem, úgyhogy nem fogok sűrűbben írni a jövőben sem. A brutálisabbnál brutálisabb edzéseimről gondolom nem akartok hallani, arról meg, hogy mennyire tudok pánikolni attól, hogy nemsokára portugál gyerekekkel kell szembenéznem nem akarok írni. :)
Ma elérkezett az enyém...bár szerencsére nem egy intreaktív táblával, hanem a Cárral.
Nem tervezett pillanat volt, én azt gondoltam, hogy egyszerűen csak wax-kaparás lesz. De ahogy felhoztam a lakásba, ahol csak ketten voltunk, rájöttem, hogy most van először ilyen. Egyik ex-tulajdonos aggódó tekintete sem figyel minket. Most éreztem először, hogy ő az enyém. Nem új a családban, nincsenek rajta virágok, és neve is van már, de az enyém!
Az emelkedett pillanatnak gyorsan vége lett, mikor rájöttem,miért is hoztam fel és fektettem két székre. Nagyon koszos szegény. Le kell kaparni a waxot. Megy ez nekem, tudom, hogy hajszárítóval meg kell olvasztani és csak aztán kaparni. NADE! ez csak nekem lesz az első. Ő már nagyon sokszor átesett rajta. Mivan, ha nem leszek elég ügyes, vagy elég alapos? És mennyire kell megolvasztani a waxot? És mennyire erősen szabad kaparni? És ez a kaparó miért ilyen szar, miért nem szedi le egyenletesen?
Friss gyerekes barátaimmal beszéltem a napokban (sziasztok Bori szülei!) és ők számoltak be ilyen érzésekről,csak teljesen másmilyenekről. Természetesen nekem nehezebb.
Most itt áll velem szemben a szobában, hanyagul a falnak támaszkodik, és egy dolgot már biztosan tud az új gazdájáról: nem maximalista.
Off: sajnálom, ezen kívül tényleg semmi érdekes nem történik velem, úgyhogy nem fogok sűrűbben írni a jövőben sem. A brutálisabbnál brutálisabb edzéseimről gondolom nem akartok hallani, arról meg, hogy mennyire tudok pánikolni attól, hogy nemsokára portugál gyerekekkel kell szembenéznem nem akarok írni. :)
2011. szeptember 4., vasárnap
A csodálatosan gyönyörű új családtagunk
Hát ez is elérkezett, kis portói családunk egy taggal bővült. A Cár immáron nincs egyedül!!!!! Gyönyörűen kecses alkatához már csak cirkalmas bundája fogható, kérem álljunk fel és köszöntsük együtt hatalmas tapssal:
öööööö, szegénykének neve még nincs, de nem szabad ezt elkapkodni, először kicsit meg kell ismernünk egymást, össze kell szoknunk, és akkor majd lesz név is. Az én kis gyönyörűm:
Izgultam, hogy ő még nem nekem való, mert túl pici, de gyorsan összebarátkoztunk, miután a legeslegelső ráevezésemkor elvittem vele a hullámot és egy rövidet csúsztam is vele (és azután még jópárat...). És ezzel párhuzamosan Verus megörökölte A Cárt, ami természetesen igazi megtiszteltetés (azért lehet, hogy néha-néha elkérem majd, hogy töltsünk együtt pár nosztalgikus pillanatot)!!!!
öööööö, szegénykének neve még nincs, de nem szabad ezt elkapkodni, először kicsit meg kell ismernünk egymást, össze kell szoknunk, és akkor majd lesz név is. Az én kis gyönyörűm:
Izgultam, hogy ő még nem nekem való, mert túl pici, de gyorsan összebarátkoztunk, miután a legeslegelső ráevezésemkor elvittem vele a hullámot és egy rövidet csúsztam is vele (és azután még jópárat...). És ezzel párhuzamosan Verus megörökölte A Cárt, ami természetesen igazi megtiszteltetés (azért lehet, hogy néha-néha elkérem majd, hogy töltsünk együtt pár nosztalgikus pillanatot)!!!!
Szörf a Junior Crew tagokkal
Egy kis szörfinfó...
Elutaztak a fiúk, talán már otthon is vannak, de nehezen tudtak elszakadni Lisszabontól, mert nagyon bejött nekik a város, úgyhogy töltöttek egy laza 16 órácskát valami hotelben, ahova a légitársaság beutalta őket a csatlakozás lekésése miatt... Respect, remélem már kihevertétek!!
Egy kis nosztalgia az együtt szörfözésről:
Meglátogatott spot-ok: Matosinhos (azaz a kis Matu, aka homebreak), Viana do Castelo, Leca de Palmeira (itt mondjuk csak ők voltak...). Nagyon nagy formák voltak, fullosan kiküldték magukat, nem ám urasan, mint a helyi ombrék, hanem keményen adogatták be a trükköket egymás után :)) Ezekkel a szavakkal tudok méltón emlékezni rájuk. Elég kegyes volt a a nagy óceán papa velü(n)k, mert amennyire emlékszem mindössze két napot kellett elvonási tünetekkel tölteniük, a többi a ride-okról szólt.
A feltörekvő riderek
(elnézve ahogy nyomták, azt hiszem elég gyorsan a kicsiny hazai szörf társadalom kemény magja lesznek...) Hajrá, jó volt, surf's up!!!!
Elutaztak a fiúk, talán már otthon is vannak, de nehezen tudtak elszakadni Lisszabontól, mert nagyon bejött nekik a város, úgyhogy töltöttek egy laza 16 órácskát valami hotelben, ahova a légitársaság beutalta őket a csatlakozás lekésése miatt... Respect, remélem már kihevertétek!!
Egy kis nosztalgia az együtt szörfözésről:
Meglátogatott spot-ok: Matosinhos (azaz a kis Matu, aka homebreak), Viana do Castelo, Leca de Palmeira (itt mondjuk csak ők voltak...). Nagyon nagy formák voltak, fullosan kiküldték magukat, nem ám urasan, mint a helyi ombrék, hanem keményen adogatták be a trükköket egymás után :)) Ezekkel a szavakkal tudok méltón emlékezni rájuk. Elég kegyes volt a a nagy óceán papa velü(n)k, mert amennyire emlékszem mindössze két napot kellett elvonási tünetekkel tölteniük, a többi a ride-okról szólt.
A feltörekvő riderek
(elnézve ahogy nyomták, azt hiszem elég gyorsan a kicsiny hazai szörf társadalom kemény magja lesznek...) Hajrá, jó volt, surf's up!!!!
2011. augusztus 20., szombat
Első vendégeink...
Megérkeztek első vendégeink!! Nagy megtiszteltetés ért minket, ugyanis a Hungarian Junior Surf Crew két feltörekvő ridere, Jenő és Zsombor látogatott el hozzánk. Sur's up, bár szegény óceánka olyan lapos, mint az Alföld, de lesz ez még jobb!!!
Kvázi azonnal belevetették magukat a dezsők összeszerelésébe...
Úgy tűnik megúsztuk az éhhalált és pár hónapig még kihúzzuk itt, ugyanis el lettünk halmozva mindenféle mennyei eledelekkel, nagyon köszönjük a sok finomságot!!!!
Nyamiiii!!!! :)
Kvázi azonnal belevetették magukat a dezsők összeszerelésébe...
Úgy tűnik megúsztuk az éhhalált és pár hónapig még kihúzzuk itt, ugyanis el lettünk halmozva mindenféle mennyei eledelekkel, nagyon köszönjük a sok finomságot!!!!
Nyamiiii!!!! :)
Kirándulás Aug. 13. Soalhães
Demy jóvoltából elmentünk életünk első hiking túrájára. Nos, az ő értelmezésükben a kirándulás picit más, mint a miénkben, ami ugye abból áll, hogy elvonszoljuk magunkat az első helyi vendéglátóipari egységbe, majd amikor ööööö jóllaktunk :) feltápászkodunk és visszasétálunk a kocsihoz, de leginkább fogunk egy taxit... Ezúttal 5 röpke óra alatt végigrohantunk mindössze 14 km-es kis utunkon, hegyre fel, hegyről le, lerről fel, felről le... Sötétedésre vissza is értünk a kocsihoz, az esti bulit talán nem meglepően elnapoltuk és végelgyengülve beájultunk az ágyba... Köszönjük szépen mégegyszer!!!! ;-)
Kis passiónkat itt tekinthetitek meg képekben...
Kis passiónkat itt tekinthetitek meg képekben...
 |
| Hiking 2011.08.13. |
Kis lakásunk a Foz (ejtsd fos)-ban...
Íme elkészült a sokak által hiányolt bejegyzés kicsiny portói otthonunkról. Tulajdonképp nem is bejegyzés, hanem album...
 |
| Lakás, Foz do Douro, Porto |
2011. augusztus 14., vasárnap
Nyaralás - 2011 Augusztus
Az ajándék nyaralós hetemen, ahogy azt már Verus is megírta környékbeli helyekre utaztunk. Az első célpont Peniche volt.
Itt a Geekco hostelben szálltunk meg, mindenkinek ajánlom, aki szörfözni jön ide... A személyzet tök jó fej, a wetsuitokat ki lehet öblíteni, a deszkák a zárt kertben tárolhatók, kb. minden vendég szörfös, segítenek a deszkabérlésben stb stb... Hullámilag nem voltunk eleresztve, de legalább az első nap Supertubos működött picit, ami állítólag elég nagy szerencse. Másik két nap tomboló orkánban próbáltuk magunkat fullosan kiküldeni a habokban Baleal partjainál...
Másnap Vigo-ban volt szállásunk foglalva Spanyolországban. Első körben Santiago de Compostela-t látogattuk meg.
Igazából nagyon szép kis középkori város, de nem igazán érintett meg minket. Valószínűleg úgy nagyobbat üt a hely, ha az ember előtte 1000 km-t gyalogol 50 fokban magányosan, többnyire étlen-szomjan, majd beér Santiagoba, ahol megpihenhet, ehet, ihat, és emberek között lehet...
Másnap reggel indult a kompunk a Cíes szigetekre. Azt hiszem a legegyszerűbb, ha ide másolom a wiki ide vonatkozó megjegyzését:
"In the year 2007, the British newspaper The Guardian chose the beach of Rodas, in the island of Monteagudo, as the "most beautiful beach of the world"". Annyit segítek, hogy Monteagudo Cíes legnagyobb szigete... :)
Bizony szép, de a víz azért itt is hüsi, ami azt jelenti, hogy komolyabb kóma nélkül max 10 másodpercet lehet benne tartózkodni... Állítólag gyönyörű snorkeles hely, úgyhogy egyszer még vissza kell ide jönnünk wetsuitokkal is...
Több nyaralós képért katt ide:
Itt a Geekco hostelben szálltunk meg, mindenkinek ajánlom, aki szörfözni jön ide... A személyzet tök jó fej, a wetsuitokat ki lehet öblíteni, a deszkák a zárt kertben tárolhatók, kb. minden vendég szörfös, segítenek a deszkabérlésben stb stb... Hullámilag nem voltunk eleresztve, de legalább az első nap Supertubos működött picit, ami állítólag elég nagy szerencse. Másik két nap tomboló orkánban próbáltuk magunkat fullosan kiküldeni a habokban Baleal partjainál...
Másnap Vigo-ban volt szállásunk foglalva Spanyolországban. Első körben Santiago de Compostela-t látogattuk meg.
Igazából nagyon szép kis középkori város, de nem igazán érintett meg minket. Valószínűleg úgy nagyobbat üt a hely, ha az ember előtte 1000 km-t gyalogol 50 fokban magányosan, többnyire étlen-szomjan, majd beér Santiagoba, ahol megpihenhet, ehet, ihat, és emberek között lehet...
Másnap reggel indult a kompunk a Cíes szigetekre. Azt hiszem a legegyszerűbb, ha ide másolom a wiki ide vonatkozó megjegyzését:
"In the year 2007, the British newspaper The Guardian chose the beach of Rodas, in the island of Monteagudo, as the "most beautiful beach of the world"". Annyit segítek, hogy Monteagudo Cíes legnagyobb szigete... :)
Bizony szép, de a víz azért itt is hüsi, ami azt jelenti, hogy komolyabb kóma nélkül max 10 másodpercet lehet benne tartózkodni... Állítólag gyönyörű snorkeles hely, úgyhogy egyszer még vissza kell ide jönnünk wetsuitokkal is...
Több nyaralós képért katt ide:
 |
| Peniche-Óbidos-Santiago-Cíes_2011 Aug |
2011. augusztus 12., péntek
A bizonyíték
Nos akkor álljon itt az első igazi bizonyíték, hogy valóban szörfözni jöttünk ide... :D :D
Supertubos (Peniche) shore-break-jénél sikerült ez az óriási manőver :) Magyarázom a bizonyítványom tüstént, kb 1 mp alatt letörtek a hullámok, plusz a partra törtek, plusz egész délután egy 6'2-es (nagyon pici!!!) deszkával küzdöttem, úh igencsak fáradt voltam, így sikerült ilyen elegánsan ráeveznem erre... No ilyen szemmel nézzétek, de most már elég a rinyálásból hogy videót, videót... :D
Supertubos (Peniche) shore-break-jénél sikerült ez az óriási manőver :) Magyarázom a bizonyítványom tüstént, kb 1 mp alatt letörtek a hullámok, plusz a partra törtek, plusz egész délután egy 6'2-es (nagyon pici!!!) deszkával küzdöttem, úh igencsak fáradt voltam, így sikerült ilyen elegánsan ráeveznem erre... No ilyen szemmel nézzétek, de most már elég a rinyálásból hogy videót, videót... :D
Az első...
Minél több idő telik el annál gyanúsabb, hogy az ember nem ússza meg a közel jövőben... sőt, annál rosszabb lesz az első...
Megvolt, az itteni első...
Hál'istennek nem a papucsomból bújt elő, csak süttette magát a napon, de így is erős kép volt... Nazaré mellett esett meg a dolog, nos íme:
Akartam egy képet készíteni úgy is, hogy mellé állok, vagy legalább az ujjam oda teszem, hogy átjöjjön mekkora is ő, de egyszerűen nem voltam rá képes na, sajnálom... Legyen elég az hogy nagy volt, na!!
Megvolt, az itteni első...
Hál'istennek nem a papucsomból bújt elő, csak süttette magát a napon, de így is erős kép volt... Nazaré mellett esett meg a dolog, nos íme:
Akartam egy képet készíteni úgy is, hogy mellé állok, vagy legalább az ujjam oda teszem, hogy átjöjjön mekkora is ő, de egyszerűen nem voltam rá képes na, sajnálom... Legyen elég az hogy nagy volt, na!!
Tremoço
Nos, a minap miután megrendeltük az étteremben a szokásos kis előételeket: kenyér, sajt, oliva, a pincér az olivákkal együtt kihozott valami sárga izéket is...
Nagyjából (talán egyetértetek) úgy néznek ki, mint valami mutáns nagy szemű kukorica... Hát, gondoltam nagy baj nem lehet, befaltam őket, se ízű akármi, azaz biochips...
Pár nap múlva egy másik helyen ülve látom ám, hogy a másik asztalnál ugyanezt az izét eszik, nade!!!! fogják, és megpucolják!!!!! és csak a belső kis puha részét eszik meg... :)) Azért elképzelem a pincér arcát, amikor múltkor visszavitte a tányérokat és nézi nézi, sehol a cucc héja... Mintha egy banánt egyben befaltuk volna hámozás nélkül... :))
A slussz poén, hogy beazonosítottam a cuccot (tremoco), angolul lupin, azaz farkasbab!!! Így még nagyobbat ütött a dolog, mert beugrott egy monty python rész, amire talán még más is emlékszik... (2:26tól aktuális... :D):
Jó mulatást... :)
Nagyjából (talán egyetértetek) úgy néznek ki, mint valami mutáns nagy szemű kukorica... Hát, gondoltam nagy baj nem lehet, befaltam őket, se ízű akármi, azaz biochips...
Pár nap múlva egy másik helyen ülve látom ám, hogy a másik asztalnál ugyanezt az izét eszik, nade!!!! fogják, és megpucolják!!!!! és csak a belső kis puha részét eszik meg... :)) Azért elképzelem a pincér arcát, amikor múltkor visszavitte a tányérokat és nézi nézi, sehol a cucc héja... Mintha egy banánt egyben befaltuk volna hámozás nélkül... :))
A slussz poén, hogy beazonosítottam a cuccot (tremoco), angolul lupin, azaz farkasbab!!! Így még nagyobbat ütött a dolog, mert beugrott egy monty python rész, amire talán még más is emlékszik... (2:26tól aktuális... :D):
Jó mulatást... :)
2011. augusztus 10., szerda
?
Olvassa ezt valaki egyáltalán?
Mert akár abba is hagyhatom a tájékoztatást...
nyenyenyenyenyenyeeeeeee
Mert akár abba is hagyhatom a tájékoztatást...
nyenyenyenyenyenyeeeeeee
2011. augusztus 7., vasárnap
Nyaralósdi
Ezúton tájékoztatok mindenkit, hogy a következő két napban nem leszünk itthon. Ne gyertek át!
Mivel, Bandi szabin van a héten (tudom, hogy vasárnap van, de mondjuk, hogy már elkezdődött a következő hét), úgy döntöttünk, hogy ahelyett, hogy az egyértelmű "lemegyünk délre, Algarve-ba, ott töltünk egy hetet, nagyon-nagyon sok pénzért" helyett, inkább össze-vissza utazgatunk.
Menetrend:
vasárnap-hétfő: Peniche - híres surf-spot
kedd: itthon, lesz, ami lesz
szerda-csütörtök: Vigo, Spanyolország, illetve innen átmegyünk egy szigetre,aminek most elfelejtettem a nevét, de majd a papa megkeresi a guglin :) Tájvédelmi körzet az egész sziget, gyönyörű szép, aszongyák. Még autót sem lehet bevinni!!
péntek: itthon, lesz, ami lesz
Számítógépet NEM viszünk. De már most meg tudom, mondani, hogy jól vagyunk és vigyázunk magunkra, az Ég Szerelmére!
Mivel, Bandi szabin van a héten (tudom, hogy vasárnap van, de mondjuk, hogy már elkezdődött a következő hét), úgy döntöttünk, hogy ahelyett, hogy az egyértelmű "lemegyünk délre, Algarve-ba, ott töltünk egy hetet, nagyon-nagyon sok pénzért" helyett, inkább össze-vissza utazgatunk.
Menetrend:
vasárnap-hétfő: Peniche - híres surf-spot
kedd: itthon, lesz, ami lesz
szerda-csütörtök: Vigo, Spanyolország, illetve innen átmegyünk egy szigetre,aminek most elfelejtettem a nevét, de majd a papa megkeresi a guglin :) Tájvédelmi körzet az egész sziget, gyönyörű szép, aszongyák. Még autót sem lehet bevinni!!
péntek: itthon, lesz, ami lesz
Számítógépet NEM viszünk. De már most meg tudom, mondani, hogy jól vagyunk és vigyázunk magunkra, az Ég Szerelmére!
2011. augusztus 3., szerda
Költözés reloaded
EL VAGYUNK KÖLTÖZVE!!! JUHÚÚÚÚÚ!!!
Igen, kicsit lelőttem a poént az elején...
Na, szóval az volt, hogy az egyetemi szállás ahová megérkeztünk, csak 1 hónapig állt rendelkezésünkre. Ennyi időnk volt, hogy találjunk új, állandó lakást. Tehát nem szakadt meg a kapcsolatunk az ingatlanosokkal itt sem....:)
A szempontok: közel legyen a munkahelyekhez, bútorozott és legyen fűtés. Extrák: erkély, garázs, óceán közelsége.
Nos, örömmel jelentem, hogy az új hely FULL EXTRÁS! :)
Zsombinak mondanám, hogy azért tanulok a saját hibáimból és nem a tulajdonosok és az ingatlanos előtt mondtam, hogy "ez nekem kell", hanem csak utána a Bandinak. Sőt amikor hidegvérrel alkudoztam az árról, és felhívtak, hogy nem tudnak annyit engedni, amennyit én kérek, mert a közösköltség nagyon magas, mivel "nem tudják, hogy tudom-e, de van edzőterem és szauna és squash, és ezek használta is benne van a költségekben", csak annyit mondtam "ezt nem tudtam, de nem is érdekel." Mondjuk amikor később megláttam a féligkész uszodát, amit pénzhiány miatt nem fejeztek be, akkor majdnem elsírtam magam. :)
Szóval újra költözködtünk. Isteni volt. Majd ezt az élményt még javítottuk egy kis bevásárlással is, merthogy néhány dologra szükségünk volt.
Nem kell aggódni, a teremgarázsban van néhány bevásárlókocsi, így könnyen el lehet jutni a liftig, majd pedig a lakásig, az összes cuccal.
Innen szép nyerni:
Mindenkit várunk szeretettel! :)
Igen, kicsit lelőttem a poént az elején...
Na, szóval az volt, hogy az egyetemi szállás ahová megérkeztünk, csak 1 hónapig állt rendelkezésünkre. Ennyi időnk volt, hogy találjunk új, állandó lakást. Tehát nem szakadt meg a kapcsolatunk az ingatlanosokkal itt sem....:)
A szempontok: közel legyen a munkahelyekhez, bútorozott és legyen fűtés. Extrák: erkély, garázs, óceán közelsége.
Nos, örömmel jelentem, hogy az új hely FULL EXTRÁS! :)
Zsombinak mondanám, hogy azért tanulok a saját hibáimból és nem a tulajdonosok és az ingatlanos előtt mondtam, hogy "ez nekem kell", hanem csak utána a Bandinak. Sőt amikor hidegvérrel alkudoztam az árról, és felhívtak, hogy nem tudnak annyit engedni, amennyit én kérek, mert a közösköltség nagyon magas, mivel "nem tudják, hogy tudom-e, de van edzőterem és szauna és squash, és ezek használta is benne van a költségekben", csak annyit mondtam "ezt nem tudtam, de nem is érdekel." Mondjuk amikor később megláttam a féligkész uszodát, amit pénzhiány miatt nem fejeztek be, akkor majdnem elsírtam magam. :)
Szóval újra költözködtünk. Isteni volt. Majd ezt az élményt még javítottuk egy kis bevásárlással is, merthogy néhány dologra szükségünk volt.
Nem kell aggódni, a teremgarázsban van néhány bevásárlókocsi, így könnyen el lehet jutni a liftig, majd pedig a lakásig, az összes cuccal.
Innen szép nyerni:
Mindenkit várunk szeretettel! :)
2011. július 28., csütörtök
Lak-art
Hát szeeeerBusztok!
Elnézéseteket kérem, amiért ilyen régen nem jelentkeztem, de baromira nem volt kedvem,na! :)
Most viszont, hogy a lakással kapcsolatos eseményeket egy izgalmas bemelegítővel kezdjem, bemutatom nektek jelenlegi lakásunk művészeti alkotásait:
A kérdés ugye adott: mire gondolhatott a művész?
A második képen jól látszik egyébként, hogy a szobánk, ami az egész lakást is jelenti, két ablakkal rendelkezik. És ezzel nagyjából minden érdekes információt elmondtam.
Ámde, az itt (a lakásban) töltött napjaink meg vannak számlálva (3), hamarosan egy váratlan fordulatról írok majd nektek!
Elnézéseteket kérem, amiért ilyen régen nem jelentkeztem, de baromira nem volt kedvem,na! :)
Most viszont, hogy a lakással kapcsolatos eseményeket egy izgalmas bemelegítővel kezdjem, bemutatom nektek jelenlegi lakásunk művészeti alkotásait:
A kérdés ugye adott: mire gondolhatott a művész?
A második képen jól látszik egyébként, hogy a szobánk, ami az egész lakást is jelenti, két ablakkal rendelkezik. És ezzel nagyjából minden érdekes információt elmondtam.
Ámde, az itt (a lakásban) töltött napjaink meg vannak számlálva (3), hamarosan egy váratlan fordulatról írok majd nektek!
2011. július 21., csütörtök
Fun facts
Vegyes híreink, érdekességeink következnek Portoról, a portugálokról.
Közlekedés:
- jelszó: JÖVÖK!...mindenki más oldja meg. Ezt nem bunkó, nyomolós stílusban kell elképzelni, csak nem nagyon látják át a dolgokat, úgy általánosságban, csinálja amit éppen akar (jön, megy, megáll, beszélget) a többiek meg majd alkalmazkodnak ehhez
- indexet csak a b...k és a külföldiek használnak
- mindenhol körforgalom van, és mindegyik több sávos, namost a fentiek kombinációjából könnyen lehet arra következtetni, hogy ez egy trükkös dolog, és valóban
- gyalogost átengedjük. mindig. ennyi
- az, hogy egy utca olyan széles, hogy azon is legondolkodom, hogy be lehet-e hajtani autóval, az nem jelenti azt, hogy nem kétirányú és általában az is. Nyugi, mindkét oldalon parkolnak is, az tuti! Képünk nem illusztráció, és ez még egy széles utca.
- parkolni tudni kell. Budapest belváros csak egy lájtos kis bemelegítés volt
Emberek:
- legjobban azt szeretem, hogy egy egyszerű "merre van a buszmegálló" szintű kérdésből is egy 3 perces beszélgetés lesz, mert annak ellenére, hogy mindenki csak "a little" beszél angolul, ilyenkor még néhány dolgot el akarnak mondani
- a metron nem tömeggyilkos fejjel ülnek az emberek, érdekes
- mindenki, mindig és állandóan és bármikor kávét iszik. és nagyon sokan dohányoznak is. De a kávézás az nagyon durva. a "lets have something to drink" az csak egyet jelenthet. Cukor mehet bele, de tejjel csak azok isszák,akik indexelnek is.
Város:
Csak olyan városban érdemes élni, ahol van folyó. Az óceán pluszpont.
Képek következnek a kedves leendő turistáknak
To be continued...
Közlekedés:
- jelszó: JÖVÖK!...mindenki más oldja meg. Ezt nem bunkó, nyomolós stílusban kell elképzelni, csak nem nagyon látják át a dolgokat, úgy általánosságban, csinálja amit éppen akar (jön, megy, megáll, beszélget) a többiek meg majd alkalmazkodnak ehhez
- indexet csak a b...k és a külföldiek használnak
- mindenhol körforgalom van, és mindegyik több sávos, namost a fentiek kombinációjából könnyen lehet arra következtetni, hogy ez egy trükkös dolog, és valóban
- gyalogost átengedjük. mindig. ennyi
- az, hogy egy utca olyan széles, hogy azon is legondolkodom, hogy be lehet-e hajtani autóval, az nem jelenti azt, hogy nem kétirányú és általában az is. Nyugi, mindkét oldalon parkolnak is, az tuti! Képünk nem illusztráció, és ez még egy széles utca.
- parkolni tudni kell. Budapest belváros csak egy lájtos kis bemelegítés volt
Emberek:
- legjobban azt szeretem, hogy egy egyszerű "merre van a buszmegálló" szintű kérdésből is egy 3 perces beszélgetés lesz, mert annak ellenére, hogy mindenki csak "a little" beszél angolul, ilyenkor még néhány dolgot el akarnak mondani
- a metron nem tömeggyilkos fejjel ülnek az emberek, érdekes
- mindenki, mindig és állandóan és bármikor kávét iszik. és nagyon sokan dohányoznak is. De a kávézás az nagyon durva. a "lets have something to drink" az csak egyet jelenthet. Cukor mehet bele, de tejjel csak azok isszák,akik indexelnek is.
Város:
Csak olyan városban érdemes élni, ahol van folyó. Az óceán pluszpont.
Képek következnek a kedves leendő turistáknak
To be continued...
2011. július 19., kedd
2011. július 18., hétfő
Surf (nyűgös) női szemmel
...és akkor a tökéletes alakú lány, könnyed léptekkel közelít a víz felé, hóna alatt tartva maxiumum 6'2"-es, halvány rózsaszín vírágokkal mintázott deszkáját, egy pillatara megáll a vízparton, hogy felmérje, hol a legtökéletesebb a hullám, és már evez is be, hogy pár másodperccel később, egy gyönyörű csőben száguldjon végig, miközben napszívta szőke haja barna vállához tapad...
Na, persze! A gonosz média gonosz hatása ez is!
Előszöris, gumiruha. Vegyél föl egy full testhezálló, vastag gumioverált. Nem csak kihangsúlyozza alakod tökéletességét, de könnyű is magadra ölteni. Szerintem, a még kicsit vizes wetsuit felhúzása komoly büntetés lehetne modern társadalmunkban. Az ide vonatkozó káromkodás feltalálását pedig a szakemberre hagyom (Miklós).
Másodszor, homok. Mindenhol. Mindenhol. Ha fúj a szél, akkor még csíp is.
Harmadszor, van ez a dolog,amit aztán tényleg nem említenek a filmekben, az a fáradtság. Borzasztó.
Negyedszer, a vízből nem olyan könnyű ám átlátni, hogy éppen hol van a legtökéletesebb hullám, és pláne nem olyan egyszerű oda eljutni.
És így el is érkeztünk a kedvenc pontomhoz: közlekedés deszkával, hullámmal szemben. Na ez a legjobb. Ez az amitől simán, 5 mp után úgy érzem, hogy mégis tudnék én még toporzékolva hisztizni...
...érdekes módon azonban mindig van egy-egy olyan dolog, ami egy pillanat alatt feledteti ezeket, pedig még mindig csak ott tartok, hogy az igaz, hogy a két talpam a deszkán van, nade a kezem is :) :)
Összefoglalva: I <3 surfing
Na, persze! A gonosz média gonosz hatása ez is!
Előszöris, gumiruha. Vegyél föl egy full testhezálló, vastag gumioverált. Nem csak kihangsúlyozza alakod tökéletességét, de könnyű is magadra ölteni. Szerintem, a még kicsit vizes wetsuit felhúzása komoly büntetés lehetne modern társadalmunkban. Az ide vonatkozó káromkodás feltalálását pedig a szakemberre hagyom (Miklós).
Másodszor, homok. Mindenhol. Mindenhol. Ha fúj a szél, akkor még csíp is.
Harmadszor, van ez a dolog,amit aztán tényleg nem említenek a filmekben, az a fáradtság. Borzasztó.
Negyedszer, a vízből nem olyan könnyű ám átlátni, hogy éppen hol van a legtökéletesebb hullám, és pláne nem olyan egyszerű oda eljutni.
És így el is érkeztünk a kedvenc pontomhoz: közlekedés deszkával, hullámmal szemben. Na ez a legjobb. Ez az amitől simán, 5 mp után úgy érzem, hogy mégis tudnék én még toporzékolva hisztizni...
...érdekes módon azonban mindig van egy-egy olyan dolog, ami egy pillanat alatt feledteti ezeket, pedig még mindig csak ott tartok, hogy az igaz, hogy a két talpam a deszkán van, nade a kezem is :) :)
Összefoglalva: I <3 surfing
2011. július 13., szerda
FCP
Mint kiderült az az óriási iszonyat menő stadion ami a környékünkön van, az FC Porto stadionja... Wooooww, rámenten a website-ra hogy mikor lesz meccs, no azt nem találtam meg, de helyette itt van egy kis ajándék nektek:
http://www.estadiodragao.com/hino-e-marcha-do-futebol-clube-do-porto/
Csudálatos én mondom!!!
http://www.estadiodragao.com/hino-e-marcha-do-futebol-clube-do-porto/
Csudálatos én mondom!!!
2011. július 10., vasárnap
0 CHF
Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre édes, drága édesanyám közreműködése nélkül, akinek innen is köszönöm és üzenem, hogy veszegetjük a portóit ügyesen...
Szóval, nem csak az van, hogy eladtuk a Király u.-i lakást, hanem......tátááááááááááááám: visszafizettük a hitelt!!!!!!!!!!!!!!!!!! Jelenlegi tartozásunk 0 CHF. A KH bankkal csak azért állok még kapcsolatban, mert nem áll módomban bemenni és felgyújtani őket, de ami késik nem múlik.....Örvendjetek velünk!!!
Mi is mindent elkövetünk az örvendés érdekében, ámde igen nehezen fogjuk fel a dolgot.
Egy korábbi megállapodás értelmében, ha a visszafizetés után marad pénzünk, azt szigorúan és kizárólagosan az én szörfdeszkámra költhetjük
....nos, büszkén jelenthetem, hogy az "Életem első szörfdeszkájának kiválasztása, megvétele" projekt megkezdődött!!!! juhhúúúúúúú
Erről mindenképpen beszámolok majd, addig is a kérdés a következő:
Mi legyen a neve?
Szóval, nem csak az van, hogy eladtuk a Király u.-i lakást, hanem......tátááááááááááááám: visszafizettük a hitelt!!!!!!!!!!!!!!!!!! Jelenlegi tartozásunk 0 CHF. A KH bankkal csak azért állok még kapcsolatban, mert nem áll módomban bemenni és felgyújtani őket, de ami késik nem múlik.....Örvendjetek velünk!!!
Mi is mindent elkövetünk az örvendés érdekében, ámde igen nehezen fogjuk fel a dolgot.
Egy korábbi megállapodás értelmében, ha a visszafizetés után marad pénzünk, azt szigorúan és kizárólagosan az én szörfdeszkámra költhetjük
....nos, büszkén jelenthetem, hogy az "Életem első szörfdeszkájának kiválasztása, megvétele" projekt megkezdődött!!!! juhhúúúúúúúErről mindenképpen beszámolok majd, addig is a kérdés a következő:
Mi legyen a neve?
2011. július 9., szombat
2011. július 9. - Az első igazi szörfözésem!!!!!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááááááá!!!!!
Nem tudom mi történt ma, de egyszer csak (ahogy egyszer Feri atya fogalmazott), Ő ment bennem, én meg csak hagytam... 2 órán át szörföztem (az új full-suitomban :D juhhúúú), az első órában, amikor még éltem, kb. az összes hullámot vittem, teszem azt hozzá a helyiek elől, azaz chargoltaaaam maaaaan, az összes backside volt persze, majd elkezdtem ide-oda kanyargászni, de úgy hogy nem is értettem hogy ez miiiiiiíííí???!!! Plusz rámentem akkorákra, amitől eddig Hossegorban simán rettegtem... Közben csücsültem a deszkán, és vasrúddal sem lehettett volna leütni az arcomról a mosolyt... Ezt most jól meg kell jegyeznem, mert ilyenkor szokott jönni az, hogy hosszú-hosszú ideig közelébe sem ér az ember hasonló teljesítménynek. Pláne a múlt heti session tükrében, amiről persze fotó is készült... :D Egyszerűen nincs magyarázat arra ami ma történt, de talán nem is kell. Remélem az érzés megmarad egy darabig...
Visszaolvasva, hááát, elnézést kérek a kedves blog-olvasóktól, egy érzést próbáltam átadni, ami ugye nem könnyű.
Aloha!!!
Nem tudom mi történt ma, de egyszer csak (ahogy egyszer Feri atya fogalmazott), Ő ment bennem, én meg csak hagytam... 2 órán át szörföztem (az új full-suitomban :D juhhúúú), az első órában, amikor még éltem, kb. az összes hullámot vittem, teszem azt hozzá a helyiek elől, azaz chargoltaaaam maaaaan, az összes backside volt persze, majd elkezdtem ide-oda kanyargászni, de úgy hogy nem is értettem hogy ez miiiiiiíííí???!!! Plusz rámentem akkorákra, amitől eddig Hossegorban simán rettegtem... Közben csücsültem a deszkán, és vasrúddal sem lehettett volna leütni az arcomról a mosolyt... Ezt most jól meg kell jegyeznem, mert ilyenkor szokott jönni az, hogy hosszú-hosszú ideig közelébe sem ér az ember hasonló teljesítménynek. Pláne a múlt heti session tükrében, amiről persze fotó is készült... :D Egyszerűen nincs magyarázat arra ami ma történt, de talán nem is kell. Remélem az érzés megmarad egy darabig...
Visszaolvasva, hááát, elnézést kérek a kedves blog-olvasóktól, egy érzést próbáltam átadni, ami ugye nem könnyű.
Aloha!!!
2011. július 7., csütörtök
Mit hagytunk otthon?
Korábban utaltam már rá, hogy a kocsiba bepakolt alig néhány bőröndből ugye még nem derül ki, hogy mi nincs bennük...
Aztán eljött az igazság pillanata. Tudjátok, van az az érzés, hogy valamit úgyis otthon hagytál, csak meg kell várni, hogy kiderüljön mennyire fontos dolog az.
Mindannyian tudjuk, mennyire tökéletes kis konyhatündér vagyok, így természetesen a konyha precíz berendezésével kezdtem új életünket....és akkor, hirtelen belém hasított: A PIROSPAPRIKA!!!!
Dráma, dráma, dráma!!
Ha ehhez még hozzávesszük azt is (megkérem a szülőket és közeli hozzátartozókat, hogy üljenek le), hogy még olyat nem ettünk ami jó volt, íz tekintetében akkor különösen fájdalmas lehet ez a hiány.
Ámde szerencsére nem enni jöttünk ide ;)
Rule nr1:
Aki jön, hozzon!!!
Aztán eljött az igazság pillanata. Tudjátok, van az az érzés, hogy valamit úgyis otthon hagytál, csak meg kell várni, hogy kiderüljön mennyire fontos dolog az.
Mindannyian tudjuk, mennyire tökéletes kis konyhatündér vagyok, így természetesen a konyha precíz berendezésével kezdtem új életünket....és akkor, hirtelen belém hasított: A PIROSPAPRIKA!!!!
Dráma, dráma, dráma!!
Ha ehhez még hozzávesszük azt is (megkérem a szülőket és közeli hozzátartozókat, hogy üljenek le), hogy még olyat nem ettünk ami jó volt, íz tekintetében akkor különösen fájdalmas lehet ez a hiány.
Ámde szerencsére nem enni jöttünk ide ;)
Rule nr1:
Aki jön, hozzon!!!
2011. július 5., kedd
C.F.P.
Na, gyerekek, itt jelentkezem én is ügyesen!
Hát képzeljétek, velem is mi van: ma (day 2) dolgoztam!! Egészen konkrétan az történt, hogy egy iskolás csoportnak kellett "edzést" tartanom. A következő érdekességek voltak ezzel kapcsolatban: fiúk és lányok vegyesen -én próbáltam mondani, hogy ez egy lányos dolog alapvetően, de a fiúk ki akarták próbálni-, mindenféle előképzettség nélkül érkeztek a gyerekek csak egy napra az usziba, portugálul (najó, ebben kaptam egy kis segítséget). Ezt hívják úgy, hogy minden edző álma.
Most a szervezés körüli káoszt nem ecsetelem, csak a lényeget emelném ki, ami afféle jelmondatunk is lett már a Bandival: DONT WORRY!.....ez A válasz a mi kis, magyar aggódó fejünkre és ezt olyan lazán tudják mondani, hogy én tényleg abba is hagyom az aggódást akár 2 mp-re is :)
És hogy hol dolgozom, ugye....kéremszépen, ez nem egy uszoda...ez egy KLUB!Clube Fluvial Portuense (C.F.P.) A fradiban dolgozom, értitek. Imádni kell, minden mást meg gyűlölni. We are a TEAM!
A mai edzés előtt a főnök a kezembe nyomta ezt:
ezt csak gyors bejelentkezésnak szántam, nyilván a KLUB iránti bűvöletről még fogtok hallani :)
Hát képzeljétek, velem is mi van: ma (day 2) dolgoztam!! Egészen konkrétan az történt, hogy egy iskolás csoportnak kellett "edzést" tartanom. A következő érdekességek voltak ezzel kapcsolatban: fiúk és lányok vegyesen -én próbáltam mondani, hogy ez egy lányos dolog alapvetően, de a fiúk ki akarták próbálni-, mindenféle előképzettség nélkül érkeztek a gyerekek csak egy napra az usziba, portugálul (najó, ebben kaptam egy kis segítséget). Ezt hívják úgy, hogy minden edző álma.
Most a szervezés körüli káoszt nem ecsetelem, csak a lényeget emelném ki, ami afféle jelmondatunk is lett már a Bandival: DONT WORRY!.....ez A válasz a mi kis, magyar aggódó fejünkre és ezt olyan lazán tudják mondani, hogy én tényleg abba is hagyom az aggódást akár 2 mp-re is :)
És hogy hol dolgozom, ugye....kéremszépen, ez nem egy uszoda...ez egy KLUB!Clube Fluvial Portuense (C.F.P.) A fradiban dolgozom, értitek. Imádni kell, minden mást meg gyűlölni. We are a TEAM!
A mai edzés előtt a főnök a kezembe nyomta ezt:
ezt csak gyors bejelentkezésnak szántam, nyilván a KLUB iránti bűvöletről még fogtok hallani :)
Unalmas munkanapok, NOOOT!
Hogy csitítsam forrongó poszt-vágyatokat írok... Dolgozom, ennyi. And for real!!! Az miiii???!!! Hétfő reggel, kb. 10 perc könnyelmű lazítás után a főnököm felvetette, mi lenne ha talán leülnénk és beszélnénk a munkáról... Ezt meg is tettük, majd kb 1 óra múlva már köpenyben serénykedtem a laborban. Nem tököltünk sokat, ma már konkrétan annyit dolgoztam, hogy napközben lekéstem a biztonságtechnikai fejtágítást, emiatt még egy hétig nem lesz belépőkártyám. Az agyam eldobom, mi lesz még itt??? Mondjuk közben lett adószámom, bérletem és helyi bankszámlaszámom, plusz holnap még ideiglenes kártyám is lesz, szóval lassan beépülök a rendszerbe :)
2011. július 3., vasárnap
Első szörf nap 2011. 07. 03.
Miköőly jelentem ma kinéztünk a homebreakre (Matosinhos). Tökéletes első napra (sőt legyünk őszinték első fél évre) való hullámok voltak. Chargoltunk tesó nem kicsit... Persze nem ment jól, de a fíííling az megvolt :)) Verus 3mat vitt, juhhhúúú!! Apályban jobb volt a spot, mondjuk cross-onshore szél volt ami nem segített sokat. Két óra után végkimerültünk, plusz lefagytunk. Nekem konkrétan izzott a kezem meg a lábam a shorty-ban, sztem kb 17-18 fokos volt a víz... Asszem beruházunk majd egy fullsuit-ra, méghozzá nemsokára... :))
Ez jól alakul...
Na ezt nem akartam feltenni, de így az őszinte... :D
Ez jól alakul...
Na ezt nem akartam feltenni, de így az őszinte... :D
Utazás 2-3 nap - Genova-Porto
Szóval a genovai megszállást (értitek, szóvicc) igyekeztünk egy szolid helyen kipihenni. Ez lett Monte Carlo.
Én nem is tudom, mit vártam ettől a helytől, de nem olyan volt az biztos. Tisztaság, rend, biztonság, gazdagság, az oké. De például kifejezetten keveselltem a Ferrarik számát. 4, érted, az miiiii?
Mind a 3 autó segge egyvonalban van…..és az első nem csak azért tűnik 40 méterrel hosszabbnak, mert elől van….(Maybach)
Na, mondjuk a kikötő, az igen….
Az egyik ladiknak az a neve, hogy ’Blind date’....no comment :)
És aztán akkor délután öt felé nekiindultunk az Út folytatásának, és akkor mentünk, mentünk, pihentünk, mentünk. Majdnem aludtunk rendes ágyban is, de mivel felsőbb hatalmak nem ajándékoztak meg minket útmenti hotellel, így egy parkolóban aludtunk 3 órát, majd folytattuk a menést.
Aki mindig is vágyott arra, hogy a 66-os úton vezessen, keresztül a nagy Amerikán, sivatag meg minden, azt megnyugtatom, hogy csak Spanyolországig kell elmenni ezért az élményért.
….és aztán egyszercsak,este 7-kor, MEGÉRKEZTÜNK! Juhúúúúúú!!! :) :)
Vége. Vagyis nem, eleje….
Én nem is tudom, mit vártam ettől a helytől, de nem olyan volt az biztos. Tisztaság, rend, biztonság, gazdagság, az oké. De például kifejezetten keveselltem a Ferrarik számát. 4, érted, az miiiii?
Mind a 3 autó segge egyvonalban van…..és az első nem csak azért tűnik 40 méterrel hosszabbnak, mert elől van….(Maybach)
Na, mondjuk a kikötő, az igen….
Az egyik ladiknak az a neve, hogy ’Blind date’....no comment :)
És aztán akkor délután öt felé nekiindultunk az Út folytatásának, és akkor mentünk, mentünk, pihentünk, mentünk. Majdnem aludtunk rendes ágyban is, de mivel felsőbb hatalmak nem ajándékoztak meg minket útmenti hotellel, így egy parkolóban aludtunk 3 órát, majd folytattuk a menést.
Aki mindig is vágyott arra, hogy a 66-os úton vezessen, keresztül a nagy Amerikán, sivatag meg minden, azt megnyugtatom, hogy csak Spanyolországig kell elmenni ezért az élményért.
….és aztán egyszercsak,este 7-kor, MEGÉRKEZTÜNK! Juhúúúúúú!!! :) :)
Vége. Vagyis nem, eleje….
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)