Végre nekiindultunk a régóta tervezett útnak, a Douro folyó mentén fekvő szőlészetek fele. Douro-völgynek hívják azt a Portótól kb 100 km-re eső területet, ahol a teraszosan ültetett tőkék találhatók, amikről a portóiba való szőlőket szüretelik. Itt húzták meg a világ első demarkációs vonalát, hogy levédjék a portói szőlőket. De még mielőtt az ember odaérne, már eleve gyönyörű szerpentineken halad végig. Megálltunk egy kis helyi étteremben kajálni, és elképesztően jó francesinhát ettünk (ld. egy korábbi poszt), mindeközben gyönyörű kilátással a közeli viaduktra, amin az út áttér a folyó északi oldaláról a délire, hogy ott fusson bele a völgybe. Az étterem után le kellett mozogni a kaját, úgyhogy egy kis tisztáson megfürödtünk a folyóban, tiszta kenutúra fííííling. Nem para a sodrás, még szinkronúszni is lehet benne ügyesen (főleg nekem). További tekergőzés után és jó pár gát mellett elhaladva (nagyon durva szintkülönbség van, állítólag kb. 35 métert emelkedik a folyó a duzzasztás révén) beértünk a völgybe, ami tényleg elképesztően jól néz ki. Minden egyes négyzetcentimétert szőlő borít, elvileg tradicionálisan csak kézzel művelik a birtokokat, persze a nagyobb pincészetek mára már kicsit kinőtték ezt a szép virtust…
Szerencsére nem is fáztunk, délután 4-kor még 35 fok körül járt a hőmérséklet. Az út végén még betértünk Lamegóba, egy kis faluba, ahol a templom egy kis domb tetején ül, amihez kb. 300 lépcső vezet fel, minden fordulónál kis kertekkel szabdalva, amiknek a falát többnyire a Portugáliára jellemző kék csempekép díszíti. Mivel a pincészetek a bort már Portóban palackozzák, és az érlelés a lefele vezető hajóúton történik, itt bort nem tudtunk kóstolni, de azt Portóban is meg tudjuk tenni, úh. irány vissza…
További pikcsik itten:
 |
| 2011. 10. 01. - Kirándulás a Douro-völgybe |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése