Hétvégi szörf Espinhoban

A hétvége szuper volt, mindkét napra jutott egy kis szörf a kb 30 km-re levő Espinhoban (ahol a Hungasurf Szörffilmjét is vetítették nemrégiben). Beadtam a trükköt, Verus és Bálint pedig voltak olyan kedvesek, hogy ezt megörökítették.

Kampány

Nakérem, megmondom mi lenne a tuti győztes választási ígéret!
Amint a kedves kismama világrahozza első gyermekét, ŐK olyan módosításokat végeznének a számítógépén, hogy többé ne legyenek elérhetők azok az oldalak, ahol kismamák egymásnak osztják az észt, illetve a szakemberek által készített oldalakon ne jelenjenek meg a hozzászólások.
És ez lenne az automatikus. Ha továbbra is hozzá szeretnél férni ezekhez, akkor be kell menned a Hivatalba, kitölteni néhány papírt.

Továbbá, ezúton szeretném megköszönni minden tapasztalt anyuka hozzászólását, azok nevében akik eddig aludtak éjszaka vagy mondjuk ki mertek menni pisilni.

"- Sziasztok! Mucika kislányom most 93 és fél napos. Azt szeretném kérdezni, hogy szerintetek hol tudok neki hellokittys varázspálcát venni?

- Szia Supermami! Csak azt tudom,mondani, hogy legyél nagyon óvatos!! A szomszédunkban lakó Józsefke szülei nem voltak és egyik nap sapka nélkül indultak útnak. Sajnos eleredt az eső, és Józsefke azonnal tengeri csillaggá változott. Hát képzelheted a szülők elkeseredését! Egyébként a varázspálcáról én is hallottam, tök cuki lehet! Üdv, Beercianyuja"

Reggeli pillanatok

Reggel magas a cukisági faktor, így köt ki néha Bálint az ágyunkban és akkor jön a banzáj...

Amik vótak...

1. Mostanság nagyon sokszor megnéztük Besenyő Pista bácsi a hülyeségről c. eposzát és nagyon sokat nevettünk:

(örök kedvenc a kőolaj-finomító...)
És miközben ezt a videót keresgéltem találtam egy ezt megelőzőt:

ami kevésbé vicces, de azért adódik benne jócskán nevetés-morzsa, amit össze lehet kaparászni. Amitől mi teljesen elpusztultunk, az 7:10-nél kezdődik, az nagyon vicces, nem? De! Igazam van, Négy!!

2. Végre eljutottunk Geres-be, ami egy hatalmas nemzeti park, Portugáliában van a nagy része, de átnyúlik Spanyolországba is. Egy napot autóztunk: fel Ponte de Lima felé, majd keletnek egy hatalmas víztároló mellett, átmentünk Spanyolországba, és onnan kanyarodtunk vissza Peneda-Geres-be. A Portugál határnál van egy gyönyörű vízesés kis lagunákkal, sajnos itt nem lehetett megállni, mert 6 km-en át tilos a nemzeti parkban, sőt még útdíjat is kell fizetni erre a szakaszra.

Ezt teljesítettük egy alvó gyermekkel a hátsó ülésen:

Képeket pedig itt találtok (sajna nincs sok, mert nagyon rossz fényviszonyok voltak így hamar feladtuk a fotózást...)  Geres képek

3. Elvégeztük a baba-masszázs tanfolyamot is, ez Bálint első diplomája... valahol el kell kezdeni.

4. BT 2 hónapos lett szept. 20-án!!! Juhhhhúúú, már elképesztően okos, követi a szemével a mozgó tárgyakat, vagy apa kezét, nézegeti a saját kezét, a "kaiku" mellé csupa egyéb szót nyelvújított és egyre harsányabban kiáltja őket az éterbe, de ami leginkább lett vele az az, hogy van stílusa:

5. Tegnap a beharangozott vihar előtt még gyorsan bííícseltünk egyet Robival és Krisztával (a magyar lány aki előttünk 2 héttel szült és akit a kórházi felkészítőkön ismertünk meg), és igazi felelőtlen szülők módjára pecsenyévé égtünk. Nyugi, a gyermekeket nem érte bántódás, őket gondosan betakargattuk.

Abszolút spontán képek... Mielőtt bicskanyitogatnánk megjegyzem, hogy már itt is orkán és monszun és hideg van...

A gyermekünk beszél...

Na nyilván csak hatásvadász cím kellett, igazából még csak hangzókat próbál Bálint, de azokat igen nagy vehemenciával veti elénk.

Pelenkázás közben történt, hogy a sok eeee és öööö között elhangzott első szava:

Neeeem kérem, nem az hogy anya, vagy apa, hanem, az hogy

"Kaiku" (2012.09.02.) Tadddáááámmmm...

Lévén a helyiek nyelvén ez nagyjából annyit tesz "zuhan a segg" (cai cu), és Bálintról tudjuk, hogy egy igen jól nevelt szemérmes gyermek, egyértelmű hogy első szavának a "visszhang" finn megfelelőjét választotta. Legalább nyelvcsaládon belül maradt kérem.

Örömünnep!

Ennyi. És minden a helyén, és minden tökéletes. És ilyen gyorsan. Lenyűgöző!

A kép nyilván sokatmondó lesz 2-3 év múlva :)

Beijinhos

Nem a gyerekről fogok írni. Na mit szóltok?

Beijo azaz puszi, de ugyebár kicsinyítőképző nélkül nem nagyon illik a szavakat használni, így lesz beijinhos.

Ez a pusziszkodás ez el van itt túlozva. Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy miért.

Előszöris, ellentétes irányba megy a dolog, mint otthon. balról jobbra. Ez tud izgalmas lenni, pláne amikor itt élő magyarok találkoznak.
Aztán. A lányokkal történő köszönés az szigorúan beijinhos, kettő darab. Esetleg egy, ha valaki igazán nagyon sznob és abban a városrészben lakik, ahol mi. De ezt értsétek úgy, hogy a főnökömmel is mindig megy a puszi. Mondjuk vele nem találkozom minden nap. Akikkel igen, azokat leszoktattam már erről, de most év elején azért muszáj, ugyebár. Najó.

Eddigi két legdurvább sztori. Nagyon durva lesz, vigyázzatok!
1) bérleti-szerződés megkötése, először találkoztunk a tulajdonos házaspárral. Bemutatkozás kézfogással, de az elköszönés már puszival. Legalábbis a nők között, mert ott pl a férfi mérnök, így marad a kézfogás. :)
2) de az abszolút kedvencem a nőgyógyász, aki 60-as nő, először látom életemben, és puszi-puszi. Kész, barátok vagyunk, ennyi. Sőt amikor a Bandi is bejött, hogy felmutassa a gyermekünket, neki is puszi. Ámde csak egy!
Na, bírjátok követni?

Bónusz sztori:
ultrahangra mentünk a gyerekkel, egy csaj volt csak elöttünk, egy még kisebb babával, autósülésben, amit ugye nagyon szar cipelni. És kérem, amikor ő következett, az orvos kijött elé és átvette tőle a hordozót. Mi csak annyit bírtunk mondani, hogy "hoppá".

112

Egész nyáron áll a bál!!

Szóval, a nyár folyamán szombatonként egy közeli kis krimóból hajnalig szól(t) a lakodalmas dínom-dánom, ami egy lakópark közelében hogyismonnyam nem túl fair, pláne hogy erre nem kaphattak engedélyt az hóóóótzihher. Gyűlt bennem a feszkó emiatt, és tegnap ráraktak egy lapáttal, elképesztően hangosan ment a tündö-tümdöm. Elpattant az a bizonyos utolsó is, és azt mondtam, jó ennyi volt, elérkezett ez a korszak is (úgy látom mostanság szeretek korszakokban gondolkodni, hmmm, egy kis önreflexió, bocs, majd felhívom a pszichológusom), szóval az a korszak, amikor végre nem rám hívják a rendőröket, hanem én hívom másokra. Juhhhúúúú. Viszont amikor a személyim eltűnt és felkerestem ezügyben a közeli őrsöt, beláttam hogy nem tudom magam megértetni, pláne nem angolul... Ennek megfelelően gondoltam felhívom a 112-őt és nem leszek hajlandó belekezdeni, hogy kicsit is beszélek portugálul, hanem addig pofázok, míg sikerül majd küldeniük valami eukonform biztosurat, aki felméri hogy zaj van és megteszi a szükséges lépéseket.

No fel is hívtam a 112-őt nagy felindulásomban, akkor jött a meglepi... Csörög, csörög, csörög... semmi. Megpróbáltam mégegyszer... semmi. Majd 10 percen belül úgy 3szor, semmi... Hhhmmmm, bevallom ez kicsit meglepett, plusz el is szomorított. Le is vontam az adekvát következtetést:

Kedveseim, ha netán egyszer 4-5 bevadult rabló döngeti és feszíti fel az ajtótokat vasrudakkal, amíg ti a szobában ültök, higgadtan álljatok szépen fel, fáradjatok ki a konyhába, pukkantsátok fel a 20 éve őrizgetett Don Perignont, és igyátok meg húzóra, higyjétek el sokkal több értelme van, mint az utolsó percekben a 112-t hívogatni...

A menőségről...

Az életben különbözőképpen lehet valaki menő, van aki óriás verdával jár, van akinek menő a pecója, van akinek a nője jó, van aki menőn öltözködik, van akinek menő a dumája, hogy kiragadjunk párat. És van, aki egyszerűen önmagát adja...

Ő bevállalta...

Ő így menő:

Egy új korszak kezdete... avagy blogfrissítés ömlesztve pt2

Aztamindenit, a legutóbbi bejegyzés már eléggé idejét múlt. (halk busongás, kissé alacsony tekintet) Nos mik is történtek azóta??

Először is újszülött fiunk csecsemővé lépett elő (taps, ováció).

Ez azzal jár, hogy ha nagyon unja magát, akkor zsebre vágja a kezét... a kis flegma :) (halk, viccelődős naaaaaa-zás)

Eddig minden rendben, eddig minden rendben... ami annyit tesz, hogy úgy tűnik tisztába tudjuk tenni és alapvetően el tudjuk látni, ő pedig ezt éjszaka alvással honorálja. (taps, ováció, baráti vállveregetés)

Voltam intézni neki útlevelet és magyar születésit, mert eddig csak portugál papírjai vannak (felvágós szisszegés, erősödő zúgolódás). Az igazolványkép elkészítése mondjuk rejtett izgalmakat, mert ölben nem lehet elkészíteni a fotót, mert ha az anya keze is belelóg, az persze nem jó (miért??? az útlevél-vizsgálatnál azt fogják hinni hogy van még egy keze, ami nem hoztunk el, vagy mi????). Ennek megfelelően a fotós pókembert megszégyenítő akrobatikával ugrálta körül BT-t, hogy sikerüljön egy fotót elkattintani premier-plánban. Az eredmény:

Mindezt csak Lisszabonban a követségen lehet megtenni, azóta sem derült ki hogy mé', az email, fax, scan, FB stb stb századában (zúgolódás). No sebaj, összekötöttem a napot egy kis turizmussal: megtekintettem a Pokol Száját Cascais mellett (Boca de Infierno), nem túl extra, gugliról halásztam róla képet:

Plusz hazafele beugrottam Penichbe egy kis szörfre. No ez mán jobb volt (taps, ováció).

Közben B. anyósom és B. apósom segítettek feldolgozni a tényt, hogy szülők lettünk, plusz gondunkat viselték egy darabig, köszönet érte. (taps, ováció, füttyögés).

Megejtettük első hosszabb sétáinkat, voltunk az óceán ill. a folyóparton többször is, ami már az autó igénybevételét is jelentette, szóval: hordozóval autóba,utazás, hordozóból mózesbe, séta, mózesből hordozóba, utazás, felcuccolás... kezdjük megszokni az ezzel járó logisztikát. A legkeményebb, hogy szörföztem is, amíg családom többi tagja sétálni ment, majd találkoztunk és együtt utaztunk haza. Ezek már óóóóriási élmények ám (fütty, ováció, állva tapsolás).

Szocializádtunk is kérem, időközben járt nálunk Luc és Carla Brüsszelből, valamint tegnap mi mentünk át Robihoz vacsorára.

Ma pedig baba-masszás tanfolyamon jártunk, ahol egy állat-szimbólumot is kellett választani fiunknak bemutatkozáskor, hát valamiért kisbéka lett (sapo, pontosabban sapinho...):