A munkám

Gondoltam pár szóval leírom mivel foglalkozom itt Portóban. Igyekszem kiküszöbölni a szakzsargont, remélem valamennyire sikerül...

Egy bakteriális fehérje szerkezet-funkció kutatása a téma. A molekula felépítése a feltételezések alapján nagyon hasonló egy emberi membrán-integráns fehérje (a kálium ion transzportért felelős molekula) szerkezetéhez, emiatt a molekula működésének megértése segíthet minket általánosabb ion-transzport mechanizmusok leírásában. Aktuálisan a laborban folyamatban van a fehérje térszerkezetének meghatározása (ez egy igen bonyolult és időigényes procedúra, homogén kristályokat kell hozzá előállítani, melyben az adott fehérje feldúsulva a rácspontokat tölti ki, majd egy röntgen-diffrakciós eljárással megpróbálják a visszavert sugárból kirakosgatni az atomok koordinátáit). Ha egyszer ez elkészül, valahogy így néz majd ki a fehérje:



Ez ugyanis egy homológ molekula már megfejtett 3D szerkezete. Az én feladatom a szerkezet tükrében a transzport mechanizmus illetve a fehérje szabályozásának kutatása. A feladat nehézsége, hogy a molekula (lévén membrán-integráns) nem szeret csak úgy oldatban lenni, hanem membránnal szereti magát körbevenni, emiatt körültekintően kell őt kezelni. Az ittlétem alatt az a cél, hogy megtanuljak membrán-fehérjét előállítani (azaz baktériumokkal megtermeltetni azt a molekulát amire szükségem van), majd azt megpucolni olyan formában, hogy az funkcionális maradjon. Emellett mindenféle olyan módszert is próbálok elsajátítani, ami a fehérje működéséről ad információt. Például: fluoreszcensen megjelölöm a fehérjét egy olyan részen ahol valamiféle dinamikát feltételezek, és a szerkezeti mozgásokat célzottan a fluoreszcencia változásai alapján mérem. Vagy beágyazom a molekulát egy mesterséges membrán golyóba, amit feltöltök fluoreszcensen jelölt kálium ionokkal, majd a transzport sebességét, illetve (egyéb ionok és molekulák általi) szabályozhatóságát a fluoreszcens jel csökkenésével követem.
Dióhéjban ennyi.

Different reality

Egész héten hiába próbálkoztam, egyszerűen nem ment a szörf, de úgy nem, hogy kb. teljesen elkeseredtem, olyan érzés volt végig, mintha először próbáltam volna felállni a deszkán... Tegnap este is kint voltam, ismét kudarc, amúgy is hulla fáradt vagyok, de ma reggelre 5 csillagos hullámokat ígértek, igaz nem nagyokat. Nincs mese vissza kell ülni a lóra...

Reggel 6.30, megszólal az ébresztő, le se nyomom, irány a konyha, némi csokis gofri, wetsuit (még kicsit vizes, inifiniiii) és törcsi berak, tároló és kocsikulcs megragad, tárolóból a deszka a kocsiba pattan, irány a bííícs. Leparkolok, persze akkora köd van, hogy a sétányról nem látszik az ósön (értsd 15 méter)!! Kicsit hezitálok, hogy talán mégsem kéne ez ma nekem, de ha már felkeltem gyerünk... Egy gyors nedves wetsuitba pattanás a körforgalom mellett, kocsi bezár, kulcs a nyakba, irány a part. Ott ismét megtorpanok, mert még a parti sziklák is csak alig látszanak, a hullámokat továbbra sem látom. Kicsit húzódozva elkezdek bemelegíteni, most kicsit jobban hezitálok, hogy talán nem a legjobb most egyedül bemennem... De gyerünk papa, ne légy beszari, keményebben ívelem a karmozdulatokat, egy kis risza-risza, jó lesz már tesó, irány a víz!! Kb. 7.30. Evezek befele, majd 10 méter után kezdem meglátni a törő hullámokat, és nocsak, észreveszem, hogy van már bent kb 8-10 szörfös... :) Jól van, nincs para, mit is gondoltam!! Jön az első csodás swellecske, ráevezek, viszem is, de megint azonnal hanyatt vágódom... Nem hiszem el, mostanság mindig ez történt. Húzom vissza a deszkát, és látom ám, hogy a 3 finből (ezek a kis izék a deszka alján) az egyik, méghozzá egy oldalsó hiányzik. No az baj, de az talán magyarázat az eddigiekre... Irány a part. Ott realizálom, hogy szegénykém nem szimplán kiesett, hanem konkrétan beletört a rögzítőjébe. Kicsit elcsodálkozom, hogy az emberi test miket kibír, ui. vszg a kis drága múltkor a gigahullámok alatt adhatta meg magát. Azért durva hogy ez a centi széles tömör műanyag kettétörik, én meg nem... Meg az is csoda, hogy eddig hogy nem vettem észre... No de csodálkozásom nem tart hosszan, gyorsan kicserélem a cuccost és irány vissza. Sorra jönnek a glassy hullámok, és jópárat viszek is közülük, sőt az egyiken még egy kisebb trükköt is beadok (ezt vszg csak én érzékelem, a többi szörfös számára szinte észrevétlen maradt a trükköm :)) Nagyon jó érzés, akkor mégsem felejtettem el teljesen... 8.37 jaaaajjjjj, menni kéne melóba, na még egy uccsót viszek azt indulok. Végül két utolsó hullám lett belőle (egy sikeres csúszással), 8.45 sprint a kocsihoz. Wetsuit le, deszka be, irány haza. Egy gyors tusi, második reggeli és kávé, csók Verusnak, aki mindeközben a hálóban alszik, meló cucc felkap és spuri. 9.47 A liftben egy gyors szemcseppentés (kb a második hét óta ég a szemem, azt hiszem nem annyira barátok a sós vízzel...), a kapuig már bent van a fülecs, tombol a Tool-Bottom / Undertow (köszönet Dzkének az albumért), szitál az eső kicsit, a köd beült a házak közé, mégis valahogy jó lesz ez a nap. Nagy léptekkel megindulva elkapom a buszt, mehet a meló. 10.07 a laborban. Ma könnyebb az emberekre mosolyogni, kicsit minden könnyebb.
Hogy is van ez???? Hisz' minden maradt a régiben.

Az intim pillanat...avagy egy kezdő szülő aggályai

Még amíg annyira komoly munkahelyem volt, hogy tanároknak mondtam meg a frankót, kb minden előadáson elmondtam nekik "az intim pillanat" fontosságát. Azaz, hogy nyugodtan zárják magukra az ajtót, csak ők és a kis újdonság, és tessék barátkozni,mikor senki nem figyel.
Ma elérkezett az enyém...bár szerencsére nem egy intreaktív táblával, hanem a Cárral.
Nem tervezett pillanat volt, én azt gondoltam, hogy egyszerűen csak wax-kaparás lesz. De ahogy felhoztam a lakásba, ahol csak ketten voltunk, rájöttem, hogy most van először ilyen. Egyik ex-tulajdonos aggódó tekintete sem figyel minket. Most éreztem először, hogy ő az enyém. Nem új a családban, nincsenek rajta virágok, és neve is van már, de az enyém!
Az emelkedett pillanatnak gyorsan vége lett, mikor rájöttem,miért is hoztam fel és fektettem két székre. Nagyon koszos szegény. Le kell kaparni a waxot. Megy ez nekem, tudom, hogy hajszárítóval meg kell olvasztani és csak aztán kaparni. NADE! ez csak nekem lesz az első. Ő már nagyon sokszor átesett rajta. Mivan, ha nem leszek elég ügyes, vagy elég alapos? És mennyire kell megolvasztani a waxot? És mennyire erősen szabad kaparni? És ez a kaparó miért ilyen szar, miért nem szedi le egyenletesen?
Friss gyerekes barátaimmal beszéltem a napokban (sziasztok Bori szülei!) és ők számoltak be ilyen érzésekről,csak teljesen másmilyenekről. Természetesen nekem nehezebb.
Most itt áll velem szemben a szobában, hanyagul a falnak támaszkodik, és egy dolgot már biztosan tud az új gazdájáról: nem maximalista.


Off: sajnálom, ezen kívül tényleg semmi érdekes nem történik velem, úgyhogy nem fogok sűrűbben írni a jövőben sem. A brutálisabbnál brutálisabb edzéseimről gondolom nem akartok hallani, arról meg, hogy mennyire tudok pánikolni attól, hogy nemsokára portugál gyerekekkel kell szembenéznem nem akarok írni. :)

A csodálatosan gyönyörű új családtagunk

Hát ez is elérkezett, kis portói családunk egy taggal bővült. A Cár immáron nincs egyedül!!!!! Gyönyörűen kecses alkatához már csak cirkalmas bundája fogható, kérem álljunk fel és köszöntsük együtt hatalmas tapssal:

öööööö, szegénykének neve még nincs, de nem szabad ezt elkapkodni, először kicsit meg kell ismernünk egymást, össze kell szoknunk, és akkor majd lesz név is. Az én kis gyönyörűm:



Izgultam, hogy ő még nem nekem való, mert túl pici, de gyorsan összebarátkoztunk, miután a legeslegelső ráevezésemkor elvittem vele a hullámot és egy rövidet csúsztam is vele (és azután még jópárat...). És ezzel párhuzamosan Verus megörökölte A Cárt, ami természetesen igazi megtiszteltetés (azért lehet, hogy néha-néha elkérem majd, hogy töltsünk együtt pár nosztalgikus pillanatot)!!!!

Szörf a Junior Crew tagokkal

Egy kis szörfinfó...

Elutaztak a fiúk, talán már otthon is vannak, de nehezen tudtak elszakadni Lisszabontól, mert nagyon bejött nekik a város, úgyhogy töltöttek egy laza 16 órácskát valami hotelben, ahova a légitársaság beutalta őket a csatlakozás lekésése miatt... Respect, remélem már kihevertétek!!

Egy kis nosztalgia az együtt szörfözésről:

Meglátogatott spot-ok: Matosinhos (azaz a kis Matu, aka homebreak), Viana do Castelo, Leca de Palmeira (itt mondjuk csak ők voltak...). Nagyon nagy formák voltak, fullosan kiküldték magukat, nem ám urasan, mint a helyi ombrék, hanem keményen adogatták be a trükköket egymás után :)) Ezekkel a szavakkal tudok méltón emlékezni rájuk. Elég kegyes volt a a nagy óceán papa velü(n)k, mert amennyire emlékszem mindössze két napot kellett elvonási tünetekkel tölteniük, a többi a ride-okról szólt.




A feltörekvő riderek
(elnézve ahogy nyomták, azt hiszem elég gyorsan a kicsiny hazai szörf társadalom kemény magja lesznek...) Hajrá, jó volt, surf's up!!!!