121003 - A kód neve Verus XXX

Igen igen, az idő tovaszáll, a tél elmúlik s jön a nyár... Na most sem volt ez máshogy, egy újabb év eltelt tavaly ilyenkorhoz képest, s gyönyörű feleségem ismét egy évnyi bölcsességet, szakmai tapasztalatot, tekintélyt és érett női vonzalmat zsebelt be. Mivel amolyan kerek számhoz érkezett (értsd 17, kerek a prímszámok között), gondoltam meglepem picit.

Így is lett, titokban kiköltöztünk Portugáliába, én gyorsan állást kerestem, sikerült is munkába állnom pont a szülinapja előtt, s hogy igazán nagy legyen a meglepetés, a szülinap reggelén is munkába indultam... NODE, a munka helyett egy közeli cukrászdába rohantam, ahol is bla bla bla, lényeg a lényeg, volt nagy meglepetés, álljon itt egy szipi-szupi szülinap képekben:

Kipp-kopp, ki az? Hát a szülinapi torta. Bálint is odavót...

 Aztán még pár gyertya és jöhet a fúúúúújjjjjááássssss.

Kindle az új barátunk, az ajándék része szintén egy kötegnyi e-könyv Dzke jóvoltából. Köszi.

Ilyen egy jó óra, felköszönti a gazdáját...

 

Aztán irány a bííícs, süt a nap, kék az ég, már csak erre vártunk rég, Bálint mormotaként pihen, anya csítel, két korty gyönyörű kis borocskát nyel le nagy hirtelen majd boldogan bugyborékol.

A vacsi is pikk-pakk elkészül, igazi hidegtálmekka keveredik ki tormás sonkatekerccsel, francia salival, kaszinó tojással.

 Búcsúzik a Füles mára... Jó volt veletek idén is, jövőre ugyanekkor ugyanitt?

Bálint Tiago

Az idei szülinapom képekben (avagy a krisztusi kor pillanatai):

 

Elhajlási engedély

Noha nem annak indult tudatosan, vszg az utolsó kihágást engedtem meg magamnak egy darabig… Kérem szépen történelmi pillanat, így múlik el a világ discsősége, így ér véget egy világpolgár, egy nyugodni nem bíró kujon egy úri-muri vikomtjának féktelen lázadása. A mindennapos társasági élet, a heti 4-5 vad party, a hajnalig tartó mulatozás, mely itt eddig jellemzett véget ért. Ezt innentől nem engedhetem meg magamnak, hisz’ nem szeretnék hajnal 4-5 fele egy efféle sms-t kapni: „Azonnal gyere haza, szülünk!!!”

Így 7végén még eccer kirúgtunk a hámból, Robi jóvoltából egy hatalmas rakott-krumpli lakomát csaptunk, ami egyben a szülinapi bulija is lett (csupán két hetet késtünk ezzel, ugyanmá’…). Először csak szimpla 90-es évek bulinak indult, igen-igen kérem HiHop Boyz-tól kezdve Real McCoy-on keresztül BabySisters-ig MINDEN volt. Egy idő után egy láthatósági mellény is előkerült, sajnos sípunk nem volt…

Távozóban Robiék házi cicusa is mellénk szegődött Zsófi jóvoltából, gondoltuk jó lesz még az valamire. És lőn, jó is volt (két nap múlva visszaszállítani…)

Először irány a parti ír kocsma, ahol nem találtunk ismerősöket, gondolom ilyen helyből azért még lett volna pár Portóban, szerencsére nem erre tettük fel az egész esténket. Ami viszont érdekes, hogy a rohadék foci helyett, ami minden kávézóban és bárban és kocsmában és boltban megy, itt élőben közvetítették a profi szörf bajnokságot. Lényeg a lényeg, remekbe szabott végeláthatatlan taxizással Portó ipari körzetében találtuk magunkat, egy (szemmel láthatóan két éve) bezárt klub előtt. Sebaj, hősünk nem volt rest, egy patinás helyre szállított minket, még néhány utcával a Spanyol határ felé… Ott drága volt a beugró, plusz nem voltak szimpik az érkezők, ismét sebaj, irány a citttyyyyy. Zsófit nem tudtuk lebeszélni arról, hogy megmutassa nekünk kedvenc helyét :), mint ahogy arról sem, hogy meghívjon minket egy B52-re… Ilyet még a zord egyetemi bulik alatt sem sikerült magamba erőltetni, most megtehettem. A csapos még külön ránk is szólt, hogy há’ nehogymá az égő abszintot otthagyjuk az alján… Huhhh, ini-finiiiii. Aztán irány egy klub, bla-bla-bla. A másnap igen jól telt, a pálinka-havana-sör-B52-havana koktélnak köszönhetően, back to college, juhhhééjjj. Ezt még azzal tudtam tetézni, hogy másnap éjjel konkrétan azt álmodtam, hogy feliratkoztam egy vizsgára, de nem tudom mikor lesz és úúúúristen nincsenek jegyzeteim, és előadáson sem voltam soha, de valamikor mostanában lesz a vizsga úúúúristen. Érdekes volt… Soha többé nem iszom!! Szia András!!!

 Na jó, max egy sört...

2011. 10. 02. - Verka szülinap

Verus szülinapját megelőző vásárnap, Orsi és Péter - akik szintén az IBMC-ben dolgoznak - valamint Ábel fiuk voltak vendégeink egy ebédre. Nem apróztuk el a magyarkodást, húsleves és paprikás-krumpli várta őket. Mivel sehogy sem akart elpusztulni az étek, segítséget kértünk a Ryanair legénységétől. Robi és Adriano (az ukrán kinézetű portugál barátunk) bevállalták a nehéz a melót és átrepültek hozzánk (éééértitek!!). Persze nem adtuk könnyen a mennyei tápot, egybekötöttük a vacsit Verus szülinapi koccintásával. A meló az meló, hiába hétfő a másnap, azért egy pálinka kötelező… Inifiniiiiii… EEeegésssségedre!!