 |
| Jardim do Botanico Porto |
2011. december 4., vasárnap
Jardim do botanico - elsősorban Miköőly Ancinak és Ádi papának
A laborom mellett van a portói botanikus kert. Már régóta tervezem, hogy Ancinak és Ádi papának fotózok mindenféle egzotikus szukkulenst meg pálmaféléket. Hát íme, egy gyönyörű napsütéses decemberi napon megesett a dolog:
Pacal - tripes
Hosszan halogattam, hogy megkóstoljam Portó egyik specialitását, a pacalt. Otthon imádom a pacalpörit, de itt minden annyira húsközpontú és disznó-kultuszú, hogy kicsit tartottam az itteni verziójától. Végül a minap az egyik take-away étteremben belefutottam (tripes a moda do Porto, pacal portói módra). Gondoltam, ok, lesz ami lesz, most belevágok.
Háttttööö, ezen is túl vagyok. A cuccot nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy otthoni masszív sólett, némi disznótoros és maga a pacalpörkölt kombinációját. Nagyon jól volt fűszerezve (talán koriander volt benne), de egymás után sorra bukkantak fel a disznó egyes általam kevéssé várt részei, mint pl. a füle!!! Plusz a babfőzelék alap sem tette egy S. Norbi-féle lightos starterré... Mindezek mellett a pacal nem csíkokra vágva volt belefőzve, hanem nagy lebenyekként úszott a szaftban.
Összegezve, csak bátraknak ajánlom, valószínűleg itt is csak fogadásban vesztett helyiek fogyasztják... Jó étvágyat!!
Háttttööö, ezen is túl vagyok. A cuccot nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy otthoni masszív sólett, némi disznótoros és maga a pacalpörkölt kombinációját. Nagyon jól volt fűszerezve (talán koriander volt benne), de egymás után sorra bukkantak fel a disznó egyes általam kevéssé várt részei, mint pl. a füle!!! Plusz a babfőzelék alap sem tette egy S. Norbi-féle lightos starterré... Mindezek mellett a pacal nem csíkokra vágva volt belefőzve, hanem nagy lebenyekként úszott a szaftban.
Összegezve, csak bátraknak ajánlom, valószínűleg itt is csak fogadásban vesztett helyiek fogyasztják... Jó étvágyat!!
Aveiro
A nászút óta először mentünk vissza Aveiróba, Portugália Velencéjébe. Kb. 3 héten belül kétszer is így nagy hirtelen, először kettesben, másodjára Robival és Adriano-val. Megnéztünk Praia da Barra homokdűnéit, plusz Costa Nova tipikus (skandináv jellegű) színes weekend-házait. Ide még nyáron vissza kell jönni és kibérelni egy ilyen kis faházat, mert iszonyú jó hangulata van, szemben egy kis belső öböllel, a házsorok mögött pedig az óceánnal. Végre láttunk egy autentikus halpiacot is, ahol este próbálták rátukmálni a látogatókra a bizarabbnál bizarabb aznapi fogást. Az album jobban átadja a hely szellemét:
 |
| Aveiro 2011 |
Dani és Anita Portóban - 2011. 11. 18-23.
Ezévi vszg utolsó látogatóink Dani és Anita voltak.
Megcsodáltuk velük a morcos viharos ósönt, majd a klasszik túúúrista útvonalon átbicegtünk Gaia-ba, ahol a ragyogó napsütésben csippantottunk picit.
Majd útnak indultunk a Douro mentén, hogy ismét felkeressük a francesinhás éttermünket, ami Daninak kötelezően elő lett írva. Nagy szerencse, hogy Belgiumhoz hasonlóan én elkezdtem itt is portugálul halandzsázni, aminek az a következménye, hogy mindenhol el is hiszik hogy beszélek portugálul és elkezdenek hadarva beszélni hozzám. Így az étteremben is eltelt úgy 10-15 perc mire kiderült hogy igazából be vannak zárva :) Úh irány egy helyi krimó, ahol 7-ig el kellett ütni az időt, míg újra kinyit az étterem. Azért sikerült ez is nagy duzzogva. Persze úgy néztek a helyen ránk (ahol tipikusan csak a 10 helyi arc tartózkodott) mint az ufókra. Én szerencsésen kirendeltem az északi régióra jellemző Super Bock sört, és nagy büszkén jeleztem is hogy nyilván nem iszom a lisszaboni Sagres-t, majd a pultnál az egyik arc finoman mosolyogva rábökött az előtte szunnyadó SAGRES-es palackra, sőt jobban körbenézve MINDENKI azt itta... No hát ezzel megalapoztam az irántunk érzett szeretetet. Pár fiatal el is magyarázta nekem, hogy a Super Bock-ot csak a lányok isszák... Well done boy!
A másnapot - jobb dolgunk nem lévén - egy kis számítógép-szerelésnek szenteltük, Dani újrainstallálta a portói telekommunikációs rendszert, néhány háztartás sajnos internetszolgáltatás nélkül maradt, de legalább nekünk végül lett netünk, sőt még Verusnak is megadatott a wireless net öröme (THX to Dani). Este egy szaunázással egybekötött borkóstolással fárasztottuk le magunkat, hál'istennek annyira, hogy már nem is kellett bemennünk a centrumba összeismerkedni a helyi bágááárdi szörnnyel... Ehelyett a teraszon falatoztunk egy kis borkorcsolyát (ld. alább).
A hátralevő időben Daniék jó túrista módjára bejárták a várost, illetve monszunban is megnézték az óceánt, plusz a mólón átcsapó mega-hullámokat, sőt, még ini-fini cézár salátával (meg vmi színes cukorbombával :)) is meglepték a munkából fáradtan hazavonuló sáskahadat. Szerdán reggel 6-kor indult a gépük haza (egy finom kis kb 8-10 órás tranzitban várással az egyik londoni reptéren), fincsiiiiii.
Megcsodáltuk velük a morcos viharos ósönt, majd a klasszik túúúrista útvonalon átbicegtünk Gaia-ba, ahol a ragyogó napsütésben csippantottunk picit.
Majd útnak indultunk a Douro mentén, hogy ismét felkeressük a francesinhás éttermünket, ami Daninak kötelezően elő lett írva. Nagy szerencse, hogy Belgiumhoz hasonlóan én elkezdtem itt is portugálul halandzsázni, aminek az a következménye, hogy mindenhol el is hiszik hogy beszélek portugálul és elkezdenek hadarva beszélni hozzám. Így az étteremben is eltelt úgy 10-15 perc mire kiderült hogy igazából be vannak zárva :) Úh irány egy helyi krimó, ahol 7-ig el kellett ütni az időt, míg újra kinyit az étterem. Azért sikerült ez is nagy duzzogva. Persze úgy néztek a helyen ránk (ahol tipikusan csak a 10 helyi arc tartózkodott) mint az ufókra. Én szerencsésen kirendeltem az északi régióra jellemző Super Bock sört, és nagy büszkén jeleztem is hogy nyilván nem iszom a lisszaboni Sagres-t, majd a pultnál az egyik arc finoman mosolyogva rábökött az előtte szunnyadó SAGRES-es palackra, sőt jobban körbenézve MINDENKI azt itta... No hát ezzel megalapoztam az irántunk érzett szeretetet. Pár fiatal el is magyarázta nekem, hogy a Super Bock-ot csak a lányok isszák... Well done boy!
A másnapot - jobb dolgunk nem lévén - egy kis számítógép-szerelésnek szenteltük, Dani újrainstallálta a portói telekommunikációs rendszert, néhány háztartás sajnos internetszolgáltatás nélkül maradt, de legalább nekünk végül lett netünk, sőt még Verusnak is megadatott a wireless net öröme (THX to Dani). Este egy szaunázással egybekötött borkóstolással fárasztottuk le magunkat, hál'istennek annyira, hogy már nem is kellett bemennünk a centrumba összeismerkedni a helyi bágááárdi szörnnyel... Ehelyett a teraszon falatoztunk egy kis borkorcsolyát (ld. alább).
A hátralevő időben Daniék jó túrista módjára bejárták a várost, illetve monszunban is megnézték az óceánt, plusz a mólón átcsapó mega-hullámokat, sőt, még ini-fini cézár salátával (meg vmi színes cukorbombával :)) is meglepték a munkából fáradtan hazavonuló sáskahadat. Szerdán reggel 6-kor indult a gépük haza (egy finom kis kb 8-10 órás tranzitban várással az egyik londoni reptéren), fincsiiiiii.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)