2012. december 24., hétfő

2012. december 20., csütörtök

DVD játékos II - azaz Dec 22-én érkezünk

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok ezzel, hát hogy is tudhatnám, hisz' nem vagyok ti, hát akkor meg honnan tudhatnám, nem? De. Én nem tudok betelni a google (félre)fordításaival. Most az utazással kapcsolatos infókat világította meg egy másik (viccesebb) oldalról.

A gazdasági osztályon utazunk haza a Kikötőből, már ha a Bevándorlási adatainkat jól adjuk meg a pre-jejölésben. Ez nagy öröm.

Találkozunk odahaza, jupppiiiii!!!!

2012. december 17., hétfő

Portói téli kollekció

A viharos, esős évszak alatt furcsa divat alakult ki itt Portóban, először kicsit idegenkedtem tőle, de aztán beadtam a derekam, ha ez a divat, hát legyen, én is így járok mindenfelé... Tulajdonképp a Buffalo-nál még talán szebb is kicsit.


Bálint és a LEGO

Kaptunk (leginkább BT) egy óriási doboz bébi-legót, ez még a duplónál is nagyobb darabokat tartalmaz. Próbára tettük fiunk tudását, otthagytuk a szoba közepén kb. negyed órára a doboz LEGO-val, hogy kezdjen vele amit akar...


Egész ügyes, csudaszép kis cigány-kastellót farigcsált.

2012. december 16., vasárnap

Egy kis (szörf)statisztika II.

Már-már hagyományosnak tekinthető az évvégi szörfstatisztika a blogon, azaz tavaly már készült egy ilyen bejegyzés...

Íme a második rész. Figyelmeztetés!!! Ez a bejegyzés elsősorban önmagamnak íródik, később jó lesz visszanézni, a bejegyzésben durva statisztikák és felháborodásra alkalmas tartalmak szerepelhetnek, a szerkesztő nem vállal felelősséget a tartalom polgárpukkasztó következményeiért.

2012-ben szörfözött utolsó nap: 2012. dec. 9. Igen-igen tavaly jobb voltam, de sajna idén az utolsó kari előtti 7végén melóznom kellett, plusz az előrejelzésnek megfelelően megérkezett a szörnyeteg, ami miatt úgysem vállaltam volna be a 7végi szessönt. A torkolatnál így nézett ki a mádörósön (hogy a méreteket valahogy el lehessen képzelni viszonyításnak pont megfelelő a világítótorony kis bodegájának ajtaja):


 2012-ben szörfözött hónapok:

január
február
március
április
május
június
július
augusztus
szeptember
október
november
december

(Ezt muszáj volt leírnom, exegi monumentum, könnyen lehet, hogy ilyen többé nem is lesz...)

Nem szorosan szörfstatisztika, de szintén az előbbi kategóriába sorolható a tény, hogy tavaszi visszatérésem (2012. április 2.) óta 3, azaz három napon nem volt szerencsém látni az óceánt, 2 nap betegség és egy totális ködbe-veszés miatt.

Én kérek elnézést, de ezekre majd emlékezni akarok...

2012. december 1., szombat

Hogy miért NEM vásárolok többé kínaiban???

Elmondom emitten kérem.

3, azaz három terméket terveztem vásárolni a kínaiban, be is mentem egy közelibe. Semmi extravagáns cucc, alap háztartási kellékek. Egy csomag írható dvd, esernyő és cipőkanál voltak a tervezett áruk. Nos, az ernyővel kezdtem, le is emeltem egyet, kihúzom, hát pákk már a kezemben két különálló darabra esett szét, hmmm gondoltam ez nem jó jel, egy drágábbi kategóriából vettem egyet, ez a boltban működött.

Cipőkanál. Ez egy fröccsönött műanyag lap praktikusan, nem is kell hogy ennél sokkal többet tudjon, de legalább egy darabban maradhatna mondjuk lét napnál többet. Sajnos a mienkkel ez nem így alakult... Hmmm.

DVD. Vettem egy csomag orizsinál Verbatim írható dvd-t. Otthon videókat vágtam, pepecül megcsináltam a menüt, mindent, ki is írtam egy verziót (kicsit meglepett, hogy az írási folyamat úgy 4-5 ÓRÁT!! vett igénybe, de gondoltam ez biztos a Hádé miatt van). Aztán megpróbáltam lejátszani ugyanazzal a laptoppal amivel kiírtam, kkkrrrrr gggrrrrr, zörög, krákog, semmi. Nem nyitja meg semmilyen program. Hmmm. Kiírtam mégegyet, ismét 4-5 óra, krákogás, semmi. Hmmm, kiírtam egy másik menüszerkesztő/író programmal, 4-5 óra bla bla bla, semmi. Megpróbáltam lejátszani másik gépen is, semmi. Gondoltam, hát a Verbatim elvileg nem egy rossz márka, de próbáljunk ki most egy másikat, amit nem a kínaiban veszek. Nem fogjátok elhinni, a projekt sikeresen zárult, kb negyed óra alatt kiírtam a videót és sikeresen le tudtam játszani. Ennyit az orizsinál kínai Verbatimról.

Hőmérő. Mostanság nagyon változékony az idő errefelé, és néha ugyanolyan naposnak látszó idő esetén kb 7 fok van kint, máskor pedig 16, és ezt hőmérsékleti információra süket szemeim (szinesztézia, csak szólok) nem képesek megkülönböztetni. Gondoltam egy kis digitális autós hőmérő segít majd eligazodni ebben. A kínaiban digitálist nem találtam, de ajánlottak egy fém spirálost, ami állítólag tö-kké-le-tess. Oké, a boltban kb 22 fokot mutatott, az úgy reálisnak tűnt, így belevágtam. Fel is szereltem ügyesen (kínai öntapadóóssss csoda) a mosókonyhába. Reggel kíváncsian mentem csekkolni mit mutat okos kis ketyerém, és láss csodát, az érzékeny szerkezet azonnal kimutatta hogy beköszöntött a nyár, ti. 30 fokot mutatott!!! Hmmm, kicsit csodálkoztam, lévén tegnap még egy pulcsi-kabát kombó mellett is kicsit csípősnek éreztem a levegőt, de hát mit lehet tenni, megragadtam a strandpapucsot, a boardshortomat meg egy trikót és így mentem dolgozni.... Peeeeersze, hogy neeeeem, hát ilyen butus azért nem vagyok, csak konstatáltam, hogy a direkt napfény kicsit eltolja a kínai barátunk által bevállalt értéket, ami egy kizárólag keleti ablakokkal bíró lakás és egy nagy általánosságban napos ország párosítása esetén egy igencsak nem kívánt mellékhatás.

Ezek után kifakadtam a kollegáknak ebédnél, hogy ezt nem is hiszem el, mire mindenki azonnal sztorizni kezdett a saját kínai csodáiról. Elképesztő és egyben tanulságos ebéd volt, de már így is rendkívül hosszú ez a bejegyzés, ezért nem listázom itt a többi fenomenális cuccot, de egy mellett egyszerűen nem tudok elmenni anélkül hogy idehozzam. Ez kérem szépen a kínai gumipók. A többünk által ismert rögzítésre használt cucc tökéletes mása, csíkos, színes, szépen feltekerve lefóliázott csomagolásban, egyedüli váratlan fícsöre kibontás után, hogy nyúlásra képtelen!!! Ez kész, ezen még napokig röhögtem amikor eszembe jutott, a kínai kötélpók...

Tudom tudom, éberebb versenyzők kiszúrhatták, hogy az ernyőre nem terelődött vissza a szó, nos igen, eleddig eme becses darab nem került elő a táskámból, de egy kollegám már biztosított, hogy a harmadik használatnál a gomb megnyomásakor, mintegy katapultáni fogja az ernyőt a nyélről. Meglátjuk...

Mindenesetre az biztos, hogy én a kínai bolttal ezentúl nem próbálkozom.

Nagybácsi lettem - 2012. Nov. 30.

Mint ahogyan azt már előrevetítettem, a névnapomon idén más is történt. Közben a nyersanyag is megérkezett, úgyhogy büszkén prezentálhatom újdonsült unokaöcsimet, Vincét:



Bizony bizony egy újabb babát hoztak az angyalok a Földre, köszöntsük hát tapssal. (TAPS)

Névnap

Kis feleségem és Bálint köszöntöttek a névnapomon, BT kezében egy nála is nagyobb csokival...

A marhasült sem volt utolsó vacsira...
Más is történt még ezen a napon, de még várom az anyagokat a bejegyzéshez...

2012. november 22., csütörtök

Móka-kacagás

Jelen bejegyzés semmi jelentőséggel nem bír. Csupán alátámasztja, hogy a gyereknevelés csupa móka, kacagás, puszilás, csokievés, alvás, játszás.



Csináljatok sok-sok gyereket!

2012. november 15., csütörtök

2012. november 14., szerda

Mit csinál a követség?

Külföldön született gyerek esetében mindenféle izgalmas elintéznivalók vannak, ugye. Így hozott össze minket a jósorsunk a portugáliai magyar nagykövetséggel.
Kell magyar születési anyakönyvi kivonat, meg útlevél.
Dolgok menete: egy zsák pénzért és nagyon sok aláírt papírért cserébe a követség elindítja -nem elintézi- nekünk az eljárást, hogy legyen anyakönyvink. Az útlevelet csak ez után lehetne, de najó, hogy ne kelljen kétszer Lisszabonba utazni próbáljuk meg egyszerre elindítani. Mi az, hogy próbáljuk meg, Még nem született magyar gyerek Portugáliában?? Képzeljétek el, a talpraesett, klasszikus magyar ügyintézőt. Na, olyan.
Ezek után az útlevél megérkezett kb 3 hét múlva. Az anyakönyv azóta sem. Ugye érjük a dolog pikantériáját?
Nyilván azóta egyre izgalmasabb hangvételű levelezésben vagyunk, hogy "na, mivan??".
Hát így jutottam el a kérdésig, hogy mit is csinál a nagykövetség és egyáltalán miért vannak ők és rohadjanak meg. De semmi pánik, a mai nap olyan szerencsés, hogy választ kaptunk erre ez égető kérdésre!

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10151088615595936&set=o.154240414622114&type=1&theater

Megkérdezzem-e kommentben, hogy a mikulás elhozza-e végre a gyerek anyakönyvét??

Mit csinál a követség?

2012. november 2., péntek

Jó ötletnek tűnt

Madrid szép, süt a nap, sok az ember, gyönyörűek az épületek, kicsit egy amerikai nagyváros és Budapest keveréke az egész, az emberek elég mogorvák, parasztok,na, de azért jól el lehet lenni pár napot. Ezt onnan tudom, hogy tavaly voltam Ancsival és ilyen volt.

Mostani találkozásunkkor a következő dolgokat vettem észre a városból: hideg van, nagy a zaj, bosszantóan sok az ember, minden vendéglátóipari egység wc-je emeleten van, ahova egy max 90cm széles lépcső vezet és ez vonatkozik a szálláshelyekre is. Madridban nem pelekáznak a nők nyilvános helyen, az már biztos. Fűtés nincs. És senki, SENKI nem beszél semmilyen nyelvet, a spanyolon kívül. Különösen az idegenforgalomban dolgozók nem.

Újdonság volt még továbbá az "utazás gyerekkel" része is az élénycsomognak.
Vessük össze:
Portó reptér - jajj alszik a baba, nem, akkor nem kell kivenni a kocsiból az átvizsgáláshoz, az őr maga tolta át a kapu MELLETT, nagyon lassan és óvatosan és aztán megkért, hogy esetleg a lefüggönyöző takarót hajtsam már fel, ha nem gond, hogy tényleg ott van-e az a gyerek. Babakocsi utolsó pillanatig veled, és a leszálláskor azonnal megkapod.
Madrid reptér - gyerek kivesz, levetkőztet, kocsi szétszerel, összecsuk, dekurvagyorsan. Babakocsit majd a poggyásznál megkapod, 20perc séta, szia, menjél.

Az érdeklődő anyukáknak mondanám, hogy a gyermek maga egy angyal volt, repülésnél nem sírt, ügyesen nyelte a tejcit, így nem dudult be a füle. Valamint angyalian tudta összepisilni és/vagy kakilni az összes szett ruháját és ordítani este a szállodában.


Erőnkön felül teljesítve készítettünk kb 18 képet, ezek a picasan lesznek láthaók. Majd.

Egyelőre még nem töröltettük a karácsonyi repjegyünket. Inkább még nem is említjük ezt a dolgot. :)

2012. október 24., szerda

Le Instagram

Daniról kiderült, hogy nem csak szakácspápa, hanem instagram-pápa is...

Eddig én elég rossz véleménnyel voltam erről az okosteló app-ról, mert mindenki azonnal művészi fotósnak érzi magát tőle, és minden egyes képét meginstagram(m?)olva azonnal posztolja a Fácsén. Az alábbi képek azonban kicsit megszerettették velem a szóismétlést...

Szöveg nélkül idepakolom őket (igen-igen itt voltak Daniék, voltunk velük szörfözni, meg sokat sétálni, így születtek a képek). Voila:







2012. október 11., csütörtök

VDC - 2012-10-05

Itt az október 5. hálidéj, mert az a köztársaság kikiáltásának ünnepe (asszem...), így szabin voltam ismét. Ennek köszönhetően a hétvégi események közé tartozik az is, hogy pénteken ellátogattunk Viana do Castelo-ba, ami kb. 70 km-re északra van Portótól. Voltunk már errefelé párszor, de akkor csak a bííícsen szörfözni, most városnéztünk is.


Egy domb tetején található az itteni bazilika, aminek érdekessége, hogy négyzet alapterületű, ettől olyan vicces lesz, kb, mint egy kocka, nagy rózsaablakokkal.


Gasztroblog révén a legfontosabb közlendőm, hogy állítólag a hely specialitása az arroz de sarrabulho, ami lényegében véres rizs, és mellé általában a rojoes nevű főkaját eszik, amiben a vékonybéltől a sült vérig minden van, így szerencsére sokat nem kellett gondolkodnunk az ebéd kiválasztásakor, pooooontosan, a helyi (egyébként tök igényes) kínaiban rendeltünk bambuszos csirkét...

Ebéd után séta a parton, a dűnék között:
 

További képek itten leledzenek: Viana-do-Castelo képek

2012. október 10., szerda

FCP-SCP

Forca Azuis!!!!

porto Porto PortO PORTO!!!!

Porto Dooooiiiissss, Sporting Zeerroooooo!!!

És ezekhez hasonlóak hangzottak el vasárnap a Sárkány Stadionban (Estadio Dragao), aholis a házigazda Porto 2:0-ra verte Lisszabon második csapatát, a Sportingot (persze a legnagyobb ellenség így is a Benfica, ppfffujjjj).

Zsófival, Robival kékbe öltöztünk...





ÖTÖDIK

Szombaton ünnepeltük az ÖTÖDIK házassági évfordulónkat, és természetesen az aradi vértanúk halálának 163. évfordulóját. Délelőtt egy kis költözésben segédkezéssel ünnepeltem, de aztán a már-már hagyományosnak mondható módon Verussal.

Sehol sem találom az életút filmünket az eredeti verzióban, amiket a barátok raktak össze, így kivágtam az esküvői videóból, merthogy ezt nézegettük együtt és jó felidézni...


Közben lassan én is kiszúrtam némi hasonlóságot Bálint és köztem.


Nem segítek melyik melyikünk mely melyik...

2012. október 8., hétfő

121003 - A kód neve Verus XXX

Igen igen, az idő tovaszáll, a tél elmúlik s jön a nyár... Na most sem volt ez máshogy, egy újabb év eltelt tavaly ilyenkorhoz képest, s gyönyörű feleségem ismét egy évnyi bölcsességet, szakmai tapasztalatot, tekintélyt és érett női vonzalmat zsebelt be. Mivel amolyan kerek számhoz érkezett (értsd 17, kerek a prímszámok között), gondoltam meglepem picit.

Így is lett, titokban kiköltöztünk Portugáliába, én gyorsan állást kerestem, sikerült is munkába állnom pont a szülinapja előtt, s hogy igazán nagy legyen a meglepetés, a szülinap reggelén is munkába indultam... NODE, a munka helyett egy közeli cukrászdába rohantam, ahol is bla bla bla, lényeg a lényeg, volt nagy meglepetés, álljon itt egy szipi-szupi szülinap képekben:

Kipp-kopp, ki az? Hát a szülinapi torta. Bálint is odavót...


 Aztán még pár gyertya és jöhet a fúúúúújjjjjááássssss.


Kindle az új barátunk, az ajándék része szintén egy kötegnyi e-könyv Dzke jóvoltából. Köszi.


Ilyen egy jó óra, felköszönti a gazdáját...
 

Aztán irány a bííícs, süt a nap, kék az ég, már csak erre vártunk rég, Bálint mormotaként pihen, anya csítel, két korty gyönyörű kis borocskát nyel le nagy hirtelen majd boldogan bugyborékol.

A vacsi is pikk-pakk elkészül, igazi hidegtálmekka keveredik ki tormás sonkatekerccsel, francia salival, kaszinó tojással.


 Búcsúzik a Füles mára... Jó volt veletek idén is, jövőre ugyanekkor ugyanitt?


2012. szeptember 30., vasárnap

Hétvégi szörf Espinhoban

A hétvége szuper volt, mindkét napra jutott egy kis szörf a kb 30 km-re levő Espinhoban (ahol a Hungasurf Szörffilmjét is vetítették nemrégiben). Beadtam a trükköt, Verus és Bálint pedig voltak olyan kedvesek, hogy ezt megörökítették.


2012. szeptember 25., kedd

Kampány

Nakérem, megmondom mi lenne a tuti győztes választási ígéret!
Amint a kedves kismama világrahozza első gyermekét, ŐK olyan módosításokat végeznének a számítógépén, hogy többé ne legyenek elérhetők azok az oldalak, ahol kismamák egymásnak osztják az észt, illetve a szakemberek által készített oldalakon ne jelenjenek meg a hozzászólások.
És ez lenne az automatikus. Ha továbbra is hozzá szeretnél férni ezekhez, akkor be kell menned a Hivatalba, kitölteni néhány papírt.

Továbbá, ezúton szeretném megköszönni minden tapasztalt anyuka hozzászólását, azok nevében akik eddig aludtak éjszaka vagy mondjuk ki mertek menni pisilni.

"- Sziasztok! Mucika kislányom most 93 és fél napos. Azt szeretném kérdezni, hogy szerintetek hol tudok neki hellokittys varázspálcát venni?

- Szia Supermami! Csak azt tudom,mondani, hogy legyél nagyon óvatos!! A szomszédunkban lakó Józsefke szülei nem voltak és egyik nap sapka nélkül indultak útnak. Sajnos eleredt az eső, és Józsefke azonnal tengeri csillaggá változott. Hát képzelheted a szülők elkeseredését! Egyébként a varázspálcáról én is hallottam, tök cuki lehet! Üdv, Beercianyuja"

2012. szeptember 23., vasárnap

Reggeli pillanatok

Reggel magas a cukisági faktor, így köt ki néha Bálint az ágyunkban és akkor jön a banzáj...

Amik vótak...


1. Mostanság nagyon sokszor megnéztük Besenyő Pista bácsi a hülyeségről c. eposzát és nagyon sokat nevettünk:

(örök kedvenc a kőolaj-finomító...)
És miközben ezt a videót keresgéltem találtam egy ezt megelőzőt:



ami kevésbé vicces, de azért adódik benne jócskán nevetés-morzsa, amit össze lehet kaparászni. Amitől mi teljesen elpusztultunk, az 7:10-nél kezdődik, az nagyon vicces, nem? De! Igazam van, Négy!!

2. Végre eljutottunk Geres-be, ami egy hatalmas nemzeti park, Portugáliában van a nagy része, de átnyúlik Spanyolországba is. Egy napot autóztunk: fel Ponte de Lima felé, majd keletnek egy hatalmas víztároló mellett, átmentünk Spanyolországba, és onnan kanyarodtunk vissza Peneda-Geres-be. A Portugál határnál van egy gyönyörű vízesés kis lagunákkal, sajnos itt nem lehetett megállni, mert 6 km-en át tilos a nemzeti parkban, sőt még útdíjat is kell fizetni erre a szakaszra.

Ezt teljesítettük egy alvó gyermekkel a hátsó ülésen:

Képeket pedig itt találtok (sajna nincs sok, mert nagyon rossz fényviszonyok voltak így hamar feladtuk a fotózást...)  Geres képek

3. Elvégeztük a baba-masszázs tanfolyamot is, ez Bálint első diplomája... valahol el kell kezdeni.

4. BT 2 hónapos lett szept. 20-án!!! Juhhhhúúú, már elképesztően okos, követi a szemével a mozgó tárgyakat, vagy apa kezét, nézegeti a saját kezét, a "kaiku" mellé csupa egyéb szót nyelvújított és egyre harsányabban kiáltja őket az éterbe, de ami leginkább lett vele az az, hogy van stílusa:


5. Tegnap a beharangozott vihar előtt még gyorsan bííícseltünk egyet Robival és Krisztával (a magyar lány aki előttünk 2 héttel szült és akit a kórházi felkészítőkön ismertünk meg), és igazi felelőtlen szülők módjára pecsenyévé égtünk. Nyugi, a gyermekeket nem érte bántódás, őket gondosan betakargattuk.



Abszolút spontán képek... Mielőtt bicskanyitogatnánk megjegyzem, hogy már itt is orkán és monszun és hideg van...

2012. szeptember 5., szerda

A gyermekünk beszél...

Na nyilván csak hatásvadász cím kellett, igazából még csak hangzókat próbál Bálint, de azokat igen nagy vehemenciával veti elénk.

Pelenkázás közben történt, hogy a sok eeee és öööö között elhangzott első szava:

Neeeem kérem, nem az hogy anya, vagy apa, hanem, az hogy

"Kaiku" (2012.09.02.) Tadddáááámmmm...

Lévén a helyiek nyelvén ez nagyjából annyit tesz "zuhan a segg" (cai cu), és Bálintról tudjuk, hogy egy igen jól nevelt szemérmes gyermek, egyértelmű hogy első szavának a "visszhang" finn megfelelőjét választotta. Legalább nyelvcsaládon belül maradt kérem.

Örömünnep!


Ennyi. És minden a helyén, és minden tökéletes. És ilyen gyorsan. Lenyűgöző!
A kép nyilván sokatmondó lesz 2-3 év múlva :)

2012. szeptember 4., kedd

Beijinhos

Nem a gyerekről fogok írni. Na mit szóltok?

Beijo azaz puszi, de ugyebár kicsinyítőképző nélkül nem nagyon illik a szavakat használni, így lesz beijinhos.

Ez a pusziszkodás ez el van itt túlozva. Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy miért.

Előszöris, ellentétes irányba megy a dolog, mint otthon. balról jobbra. Ez tud izgalmas lenni, pláne amikor itt élő magyarok találkoznak.
Aztán. A lányokkal történő köszönés az szigorúan beijinhos, kettő darab. Esetleg egy, ha valaki igazán nagyon sznob és abban a városrészben lakik, ahol mi. De ezt értsétek úgy, hogy a főnökömmel is mindig megy a puszi. Mondjuk vele nem találkozom minden nap. Akikkel igen, azokat leszoktattam már erről, de most év elején azért muszáj, ugyebár. Najó.

Eddigi két legdurvább sztori. Nagyon durva lesz, vigyázzatok!
1) bérleti-szerződés megkötése, először találkoztunk a tulajdonos házaspárral. Bemutatkozás kézfogással, de az elköszönés már puszival. Legalábbis a nők között, mert ott pl a férfi mérnök, így marad a kézfogás. :)
2) de az abszolút kedvencem a nőgyógyász, aki 60-as nő, először látom életemben, és puszi-puszi. Kész, barátok vagyunk, ennyi. Sőt amikor a Bandi is bejött, hogy felmutassa a gyermekünket, neki is puszi. Ámde csak egy!
Na, bírjátok követni?

Bónusz sztori:
ultrahangra mentünk a gyerekkel, egy csaj volt csak elöttünk, egy még kisebb babával, autósülésben, amit ugye nagyon szar cipelni. És kérem, amikor ő következett, az orvos kijött elé és átvette tőle a hordozót. Mi csak annyit bírtunk mondani, hogy "hoppá".

2012. szeptember 2., vasárnap

112

Egész nyáron áll a bál!!

Szóval, a nyár folyamán szombatonként egy közeli kis krimóból hajnalig szól(t) a lakodalmas dínom-dánom, ami egy lakópark közelében hogyismonnyam nem túl fair, pláne hogy erre nem kaphattak engedélyt az hóóóótzihher. Gyűlt bennem a feszkó emiatt, és tegnap ráraktak egy lapáttal, elképesztően hangosan ment a tündö-tümdöm. Elpattant az a bizonyos utolsó is, és azt mondtam, jó ennyi volt, elérkezett ez a korszak is (úgy látom mostanság szeretek korszakokban gondolkodni, hmmm, egy kis önreflexió, bocs, majd felhívom a pszichológusom), szóval az a korszak, amikor végre nem rám hívják a rendőröket, hanem én hívom másokra. Juhhhúúúú. Viszont amikor a személyim eltűnt és felkerestem ezügyben a közeli őrsöt, beláttam hogy nem tudom magam megértetni, pláne nem angolul... Ennek megfelelően gondoltam felhívom a 112-őt és nem leszek hajlandó belekezdeni, hogy kicsit is beszélek portugálul, hanem addig pofázok, míg sikerül majd küldeniük valami eukonform biztosurat, aki felméri hogy zaj van és megteszi a szükséges lépéseket.

No fel is hívtam a 112-őt nagy felindulásomban, akkor jött a meglepi... Csörög, csörög, csörög... semmi. Megpróbáltam mégegyszer... semmi. Majd 10 percen belül úgy 3szor, semmi... Hhhmmmm, bevallom ez kicsit meglepett, plusz el is szomorított. Le is vontam az adekvát következtetést:

Kedveseim, ha netán egyszer 4-5 bevadult rabló döngeti és feszíti fel az ajtótokat vasrudakkal, amíg ti a szobában ültök, higgadtan álljatok szépen fel, fáradjatok ki a konyhába, pukkantsátok fel a 20 éve őrizgetett Don Perignont, és igyátok meg húzóra, higyjétek el sokkal több értelme van, mint az utolsó percekben a 112-t hívogatni...

2012. szeptember 1., szombat

A menőségről...

Az életben különbözőképpen lehet valaki menő, van aki óriás verdával jár, van akinek menő a pecója, van akinek a nője jó, van aki menőn öltözködik, van akinek menő a dumája, hogy kiragadjunk párat. És van, aki egyszerűen önmagát adja...

Ő bevállalta...

Ő így menő:


Egy új korszak kezdete... avagy blogfrissítés ömlesztve pt2

Aztamindenit, a legutóbbi bejegyzés már eléggé idejét múlt. (halk busongás, kissé alacsony tekintet) Nos mik is történtek azóta??

Először is újszülött fiunk csecsemővé lépett elő (taps, ováció).


Ez azzal jár, hogy ha nagyon unja magát, akkor zsebre vágja a kezét... a kis flegma :) (halk, viccelődős naaaaaa-zás)

Eddig minden rendben, eddig minden rendben... ami annyit tesz, hogy úgy tűnik tisztába tudjuk tenni és alapvetően el tudjuk látni, ő pedig ezt éjszaka alvással honorálja. (taps, ováció, baráti vállveregetés)

Voltam intézni neki útlevelet és magyar születésit, mert eddig csak portugál papírjai vannak (felvágós szisszegés, erősödő zúgolódás). Az igazolványkép elkészítése mondjuk rejtett izgalmakat, mert ölben nem lehet elkészíteni a fotót, mert ha az anya keze is belelóg, az persze nem jó (miért??? az útlevél-vizsgálatnál azt fogják hinni hogy van még egy keze, ami nem hoztunk el, vagy mi????). Ennek megfelelően a fotós pókembert megszégyenítő akrobatikával ugrálta körül BT-t, hogy sikerüljön egy fotót elkattintani premier-plánban. Az eredmény:

Mindezt csak Lisszabonban a követségen lehet megtenni, azóta sem derült ki hogy mé', az email, fax, scan, FB stb stb századában (zúgolódás). No sebaj, összekötöttem a napot egy kis turizmussal: megtekintettem a Pokol Száját Cascais mellett (Boca de Infierno), nem túl extra, gugliról halásztam róla képet:


Plusz hazafele beugrottam Penichbe egy kis szörfre. No ez mán jobb volt (taps, ováció).

Közben B. anyósom és B. apósom segítettek feldolgozni a tényt, hogy szülők lettünk, plusz gondunkat viselték egy darabig, köszönet érte. (taps, ováció, füttyögés).


Megejtettük első hosszabb sétáinkat, voltunk az óceán ill. a folyóparton többször is, ami már az autó igénybevételét is jelentette, szóval: hordozóval autóba,utazás, hordozóból mózesbe, séta, mózesből hordozóba, utazás, felcuccolás... kezdjük megszokni az ezzel járó logisztikát. A legkeményebb, hogy szörföztem is, amíg családom többi tagja sétálni ment, majd találkoztunk és együtt utaztunk haza. Ezek már óóóóriási élmények ám (fütty, ováció, állva tapsolás).


Szocializádtunk is kérem, időközben járt nálunk Luc és Carla Brüsszelből, valamint tegnap mi mentünk át Robihoz vacsorára.

Ma pedig baba-masszás tanfolyamon jártunk, ahol egy állat-szimbólumot is kellett választani fiunknak bemutatkozáskor, hát valamiért kisbéka lett (sapo, pontosabban sapinho...):