A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kirándulás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kirándulás. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. június 8., vasárnap

Gabi vizit - május vége

Nálunk járt Mné, Gabi. Bálint azonnal szerelembe esett vele és elválaszthatatlanok lettek. Azóta is mondogatja, hogy Gábíííí....

Gabi vállalta az eseményekkel való sodródást: csütörtökön Robi születésnapját ünnepeltük az Acoreana-ban (hol máshol), vettünk neki sok sört, melyek alkoholtartalma pont 35-nek adódott össze (vagy fél óráig válogattuk őket, hogy a tizedesek is összeadódjanak).
Ínyenc helyi csemege, hozzátenneém, hogy itt még nem kezdtem hozzá!!! (azonnal mehetne a napiszarra vagy a "someone ate this" oldalra...)

Pénteken a csajok városnéztek, majd meló után csatlakoztam hozzájuk és gigantikus hamburgerevést csaptunk. Szombaton pont Kocka Geri és barátnője is Portóba keveredtek, úgyhogy csaptunk egy délutáni szörf szessönt. Sajnos Leca-ban valami ifi verseny volt így le volt zárva a bííícs, Matosinhosban pedig alig volt hullám, de azért mi így is találtunk párat...


Szombaton csaj-shopping majd éjjel csajbuli, vasárnap ebből adódóan fátyolos délelőtt... A délután viszont már aktívan telt: Gabi kellett ahhoz, hogy végül 3 év után megejtsük a douro-i sétahajózást. Kár lett volna kihagyni, végignéztük a vízről a várost, meg a 6 hidat és közben hallgattuk a sok okosságot, pl. hogy a két fém hidat Eiffel tervezte (ezt eddig is tudtuk), hogy a Ponte de Infante a legnagyobb pillér nélküli viadukt, illetve hogy az Arrabida a legnagyobb távot átívelő viadukt, meg még egy csomó mindent megtudhattunk volna ha élesebb a figyelmünk no meg az elménk.









2013. november 25., hétfő

Geres kirándulás

Nyári kiruccanásunkkor eldöntöttük, hogy Geres-be még visszatérünk. Vasárnap emígyen tettünk. Nyárhoz képest sokkal kihaltabb a környék, a szomszédos tó pl. teljesen elhagyatott, elég kontrasztos a nyári jet-skis, fürdőző, vízibicikliző tömeghez képest (persze nem baj ez így...). Az őszi színek pompája kivételesen széppé teszi a tájat, végre gyalogosan is elzarándokoltunk a parkolótól úgy jó 500 méterre lévő kis vízeséshez. Bálint is élvezte a dolgot, praktikusan végigette az utat, majd fel-le rohangált és köveket gyűjtött. Galíciába is átugrottunk, vagy háromszor... ;-) (segítek: a parkoló a Spanyol határ mellett van közvetlen).

Ízelítőnek:

 A többi kép itt leledzik: Geres ősszel - Nov. 24.

2013. október 2., szerda

Nem Agave.. Algarve!! - avagy nyaralás kettős olvasatban

A legesleghosszabb eddigi bejegyzés, figyelem, nagy levegő...

#1 -A Pozitív
Szombaton még babaúszás (egyben évnyitó szessön) pihi és pakolás. Másnap reggel már csak lehordtuk a cuccokat a kocsiba, szendvicseket gyártottunk az útra és megindultunk délnek. Bálint is vidám, hátul elnézelődik, néha énekelget. Egyre melegebb van, két megállás után kilyukadunk Algarve-ban. Juhhúúú, van vagy 30 fok, nulla felhő, gyönyörű növényzet, az autópályáról látszik az óceán. Nyaralók és villák mindenhol, a levegőnek is más az illata, itt-ott kérgétől megfosztott parafák. Megérkezünk a szálláshoz, egy kis apartmanunk van, mindennel felszerelve. Irány a medence, mindannyian csobbanunk, Bálint először a babamedencében fröcsköl, majd velünk lubickol a nagyban. Este még lerohanunk az óceánhoz, hogy napfényben lássuk a sárga homokkő falakkal körbevett öblöt. Nagy alvás, másnap írány a bíííícs.


Hosszan úszunk a vízben ami sok éves rekordot döntően meleg, kicsit snorkelezünk. Ebéd a helyi étteremben, délután csendes pihenő, majd medencézés. Másnap körbeússzuk a sziklákat és egy-egy kis lagúnában bámészkodunk teljesen egyedül és mosollyal az arcunkon merengünk a távolba. Délután megindulunk és elautózunk Lagosba, nászutunk (2007) kedves kis városkájába. Megnézzük a csodás sziklákkal tagolt partot, uzsonnázunk/sörözünk egy kávézóban, majd felkeressük a nászutas villánkat. Végigjárjuk a belvárost és felidézzük a kedves emlékeket. Minden öröm és boldogság. Bálint kicsit megfázik, semmi komoly, de végül még sikerül plusz egy napot maradnunk, és így csak hétfőn jövünk vissza Portóba, ahol szintén süt a nap, és még csak munkába sem kell menni. Életünk talán legszebb nyaralása volt.


#2 -A Nem pozitív
Egész szombaton pörgünk, tele van a szoba cuccokkal, hogy fog ez beférni a Maxiba, atyaég. Jó szendvicseket majd reggel csinálok, inkább előbb felkelek, csak ne kelljen ma már semmit csinálni. Másnap reggel ezer csomag, be a kocsiba, épphogy elférünk, na mindegy menjünk. Megérkezünk, átvesszük a szobát, ma már úszni sem tudunk az óceánban, na mindegy, majd holnap. Másnap lemegyünk a partra, de alig tudunk kicsit pihenni, mert Bálint fél a víztől, úgyhogy felmegyünk a szállásra. Szinte alig érkeztünk meg, Bálint azonnal megfázott. Napközben nagyon nyűgös volt, nehéz volt elviselni, de aztán rájövünk, hogy egyre rosszabbul van. Második, harmadik este már alig alszunk, mert Bálint éjszaka is szörcsög, nincs nálunk orrszi-porszi, így nem tudjuk kiszívni. Fel is riad gyakran. Következő nap már lázas is, nem igazán hat a lázcsillapító. Elmegyünk a legközelebbi orvoshoz egy másik városba. Egy spanyol orvos nézi meg Bálintot, de meg sem hallgatja, majd felír egy másik lázcsillapítót és elengedi. Otthon egyre magasabbra szökik a láza, nem hogy enyhülne. Egész nap aggódva figyeljük, majd még este visszamegyünk az orvoshoz. Most egy másik doktor fogadja, meghallgatja és elhúzza a száját. Beutal minket a sürgősségi gyermekosztályra. Irány a kórház egy még messzebbi városban. Ott töltünk vagy két órát, és tüdőgyulladást diagnosztizálnak Bálintnál... Kap antibiotikumot és hazamegyünk. Szegényke teljesen kimerült, alig kap levegőt. Este nem alszunk, őt figyeljük, még mindig fölfele megy a láza, nem hat az orvosság, az utolsó adagot már le sem tudja nyelni, visszahányja. Zihál, alig kap levegőt. Már borogatjuk a végtagjait is, de semmi, 39,5... Reggel 3 körül nem bírjuk tovább, próbálunk orvost kihívni, de nem sikerül. Kapunk valami számot, amit felhívva próbálnak orvosi tanácsot adni. Aztán hajnal 4-kor már annyira sem bírjuk, a gyerekkel visszarohanunk a sürgősségire. Ott kap sorszámot, majd felkeltik az orvost, aki megnézi, maszkon kap oxigént és inhalál, mellette lecserélik az antibiotikumot és egy másikat kap egy kanülön át a kezébe. Reggel valamikor én is bemehetek hozzájuk a váróból, akkor a másik kezéből vesznek vért, kiderül hogy valami baci, úgyhogy folytatják az antibiotikumot. Majd nemtudommikor közlik, hogy felveszik az osztályra. Akkor már ágyban fekszik és feltolják azon a pediátriára.


A napot ott töltjük vele. Este átköltözöm egy másik apartmanba, mert az előzőben lejárt a foglalásunk és teltház van. Verus bent "alszik" a kórházban Bálint mellett egy széken. Másnap közlik, hogy még bent tartják. Naponta kap egy újabb kanült mert az előző eldugul vagy kihúzódik. Verus hazamegy pár órára aludni, én a gyerekkel vagyok. Este én "alszom" bent, Verus másnap reggel korán bejön, én hazamegyek pár órát aludni. Közben kiderül, hogy hazaengedik Bálintot, úgyhogy visszamegyek a kórházba és elhozom őket. Délután összepakolunk és este alvóidőben beszállunk az autóba, és megindulunk. Mindkettőnk hulla fáradt, én energiaitalt iszom egész úton, ami persze a kimerültségtől jelentkező hasmarsnak különösen jót tesz... Hétfőn hajnalban érkezünk vissza Portóba, két teljesen lerobbant szülő és egy beteg baba. Nem vagyok képes bemenni dolgozni, csak kedd dél körül. Addigra Portóban nyálkás, ködös, esős idő van. Életünk talán legrosszabb nyaralása volt.

Develnemkezdünkmondatot minden rosszban van valami jó is, nos nézzük csak:
- Az első két nap csodálatos volt, plusz visszatérhettünk a nászutunk helyszínére és kicsit nosztalgiázhattunk
- A kórházban mindenki nagyon kedves volt, külön dietetikus rögzítette miket ehet Bálint és személyre szabottan, egyenesen névre szólóan főztek neki!! Plusz mi is kaptunk egy kupont, amivel napközben lemehettünk ebédelni és vacsizni az orvosi menzára
- Péntek délután egy bohóc járja végig a gyermekosztályt, Bálint is kapott tőle egy lufit:


- Egy kütyütől világított Bálint lábujja:


- Távozáskor felszereltek mindennel, így vasárnap lévén nem kellett ügyeletes patikát hajkurásznunk
- Az utolsó nap egész nagy hullámok érkeztek, ami amúgy is ritka ott délen, így még egy kis bodysurf-re is maradt idő, sőt a lifeguard kétszer is kizavart, ami meg (mivel egyáltalán nem voltam veszélyben) ugye menő
- Az utolsó megkezdett napot nem számlázták ki a szálláson és nagyon együttéreztek velünk

És végül: ez mindkét olvasatban megállja a helyét:


További képekért (inkább pozitívak) ide érdemes kattintani: Algarve 2013 album

Azóta Bálint meggyógyult, ma volt dokinál, ő meghallgatta és minden normális. Utolsó mérése óta (sőt a kórházihoz képest is) nőtt és hízott is. Erős kis fickó ez...

2013. május 6., hétfő

Anyák napja no.1 - Nagykép

Elindult egy széria olyan ünnep az életünkben, ami eddig még nem volt, vagy éppenséggel új értelmet nyert. Vasárnap anyák napja volt, remélem mindenki ügyesen felköszöntötte az édesanyukáját, ezúton mégegyszer köszöntjük őket mi is. Emellett az idei év extrája, hogy Verust is édesanyaként köszönthettük. A sok éves tradíció nem tört meg, így itt a messzi Portugáliában (avatottabbaknak, PortugáliÁN) is került lopott orgona a vázába. Anyák napi sétánkat Vila Nova de Gaia Miramar nevű strandján ejtettük meg, aminek érdekessége a parti sziklákra emelt kis kápolna, ami igencsak csecse.

 Elektromos töltőállomás
Oda kell ügyesen bedugni a Priust a konnektorba...
 Mádörósön
A kápolna terasza - ide lehet egy romantikus esküvő után kivonulni
 Anyák napján apám nyakán
Az ünnepelt és aki nélkül ez az ünnep ilyenformán nem jöhetett volna létre


2013. április 28., vasárnap

A múlt hétvége

Múlt hétvégén kihasználtuk a WizzAir új akciós jegyeit...


A Burdzs Kalifa sajnos pont nem látszik a pálmától... (hogy arab olvasóink előtt tisztelegjek: nah Burj Khalifa nahham khlahakk nammm palm)

2011. október 25., kedd

2011. 10. 01. – Kirándulás a Douro-völgybe

Ajajj, kicsit megcsúsztunk a bejegyzésekkel, most próbáljuk kitölteni a hiányzó iőszakot.

Végre nekiindultunk a régóta tervezett útnak, a Douro folyó mentén fekvő szőlészetek fele. Douro-völgynek hívják azt a Portótól kb 100 km-re eső területet, ahol a teraszosan ültetett tőkék találhatók, amikről a portóiba való szőlőket szüretelik. Itt húzták meg a világ első demarkációs vonalát, hogy levédjék a portói szőlőket. De még mielőtt az ember odaérne, már eleve gyönyörű szerpentineken halad végig. Megálltunk egy kis helyi étteremben kajálni, és elképesztően jó francesinhát ettünk (ld. egy korábbi poszt), mindeközben gyönyörű kilátással a közeli viaduktra, amin az út áttér a folyó északi oldaláról a délire, hogy ott fusson bele a völgybe. Az étterem után le kellett mozogni a kaját, úgyhogy egy kis tisztáson megfürödtünk a folyóban, tiszta kenutúra fííííling. Nem para a sodrás, még szinkronúszni is lehet benne ügyesen (főleg nekem). További tekergőzés után és jó pár gát mellett elhaladva (nagyon durva szintkülönbség van, állítólag kb. 35 métert emelkedik a folyó a duzzasztás révén) beértünk a völgybe, ami tényleg elképesztően jól néz ki. Minden egyes négyzetcentimétert szőlő borít, elvileg tradicionálisan csak kézzel művelik a birtokokat, persze a nagyobb pincészetek mára már kicsit kinőtték ezt a szép virtust…

Szerencsére nem is fáztunk, délután 4-kor még 35 fok körül járt a hőmérséklet. Az út végén még betértünk Lamegóba, egy kis faluba, ahol a templom egy kis domb tetején ül, amihez kb. 300 lépcső vezet fel, minden fordulónál kis kertekkel szabdalva, amiknek a falát többnyire a Portugáliára jellemző kék csempekép díszíti. Mivel a pincészetek a bort már Portóban palackozzák, és az érlelés a lefele vezető hajóúton történik, itt bort nem tudtunk kóstolni, de azt Portóban is meg tudjuk tenni, úh. irány vissza…

További pikcsik itten:

2011. 10. 01. - Kirándulás a Douro-völgybe

2011. augusztus 20., szombat

Kirándulás Aug. 13. Soalhães

Demy jóvoltából elmentünk életünk első hiking túrájára. Nos, az ő értelmezésükben a kirándulás picit más, mint a miénkben, ami ugye abból áll, hogy elvonszoljuk magunkat az első helyi vendéglátóipari egységbe, majd amikor ööööö jóllaktunk :) feltápászkodunk és visszasétálunk a kocsihoz, de leginkább fogunk egy taxit... Ezúttal 5 röpke óra alatt végigrohantunk mindössze 14 km-es kis utunkon, hegyre fel, hegyről le, lerről fel, felről le... Sötétedésre vissza is értünk a kocsihoz, az esti bulit talán nem meglepően elnapoltuk és végelgyengülve beájultunk az ágyba... Köszönjük szépen mégegyszer!!!! ;-)

Kis passiónkat itt tekinthetitek meg képekben...

Hiking 2011.08.13.