2013. május 31., péntek

Azok a boldog szép napok

Előszöris láttam egy cikket az Indexen, hogy 5 évvel ezelőtt mennyivel jobb fejek voltak az emberek otthon a tehes nőkkel. Aztán láttam egy olyat is, hogy melyik éttermekben nem köpnek bele a kajánkba, ha gyerekkel megyünk, végül pedig, visszajött Zsófi, akivel még nem is beszéltem, de azt már tudom, hogy megríkatták otthon és nem a jó értelemben.
Ezért bizonyossággá vált bennem, hogy meg kell örökítenem írásban is a legkedvesebb tapasztalataimat itt, gyermekkel élés terén.

1) A gyerekre MINDENKI mosolyog, dícsérik, udvarolnak neki. Ez azért is jó, mert olyan, mintha rám is mindenki mosolyogna. Fürdőzöm a gyerekre zúduló szeretetben. És amikor azt mondom "mindenki", akkor nem csak az nénikre gondolok, hanem öltönyös férfiak is, gimnazisták, menőcsávók, kislányok és nagylányok, you name it.

2) az úttesten akkor mész át, amikor kedved tartja. Volt az az eset amikor egyszerűen nem kapcsoltunk, hogy miattunk állt meg két sávnyi autó, merthát nekik volt zöld. De semmi felháborodás, kismama ott akar ácsorogni, rendben, akkor továbbmegyünk. Aztán, amikor a zebrán átengedett az úriember és rámdudált, mutogatva, hogy vigyázzak, a belső sávban elég gyorsan jön az autó, amit ő a tükörből figyelt. De megállt az is, persze. A történeti hűség kedvéért meg kell jegyeznem, ha valaki nem áll meg, az biztosan nő.

3) kislány tipeg a megkötözött kutya felé. Mögötte a nagypapája. Kislány talán egy kicsit gyorsabban és közelebb ért a kutyához, mint azt az egyszerű szemlélő jónak látta, de semmi vész mert jön a HŐS, egy "ti meg mi a f*szt akartok" arckifejezéssel közlekedő fiatalmeber, és menet közben félkézzel felemeli a kislányt, mosolyog, leteszi távolabb a kutyától, majd beszáll az örgög honda civicbe.

4) Kérem, a gyerekkel éttermbe menni jó. Mármint, amennyire az éttermeseken múlik. Babakocsival jöttünk, tele van az étterem? Sebaj, megoldjuk. Sír a gyerek? Előfordul, az övé is sírt már életében. Esetleg megpróbálja megvígasztalni. Leesett a cumi? Lemossuk, kigőzöljük. Nincs pelekázó a wc-ben? Tessék csak nyugodtan a várakozásra fenntartott kanapén kicserélni a szaros pelust.

5) orvosnál: fel lehet menni az emeletre, hogy ne kelljen a betegekkel egy váróban tartózkodni.

6) sorbanállás bárhol: sok ember előreenged, vagy nyitnak egy új kasszát, hogy a gyerekkel ne kelljen sokat állni vagy a pénztáros mókázik a gyereknek miközben pakol. 

Cikkünk folyamatosan frissül!

imádatu(n)k tárgya és a naptej



2013. május 29., szerda

Ha jelre vársz...

Itt a jel:





Hétvégén lőttem mobilval...

Phasmida

Kezdem azt gondolni, hogy Portugáliában őshonos a botsáska... legalábbis másodszorra találkoztam eggyel az ebédlő mellett. Persze az is lehet, hogy valaki otthon besokallt és szabadjára engedte. Reméljük nem volt egy kedvenc kis madárpók (aka. Ica, ld. miköőly.com) szobatársa...


2013. május 20., hétfő

10 hónaposka

Jubileum, juhhúúú!!!


Mobiltelefonnal készült a kép azért ilyen satnya a minősége (for Miköőly papcsi...)

2013. május 16., csütörtök

A kínai bolt-saga folytatódik

Össze vagyok zavarodva.
Vettünk egy labdát Bálintnak egy kínaiban (nyugi, Bandi hevesen tiltakozott a dolog ellen) és hazaérve észrevettük, hogy "Made in Spain". Mondjuk, ezt még fel tudtam dolgozni, hiszen valamirevaló portugál úgysem árul/vesz spanyol terméket. Kivéve persze az El Corte Ingles-ben, mert az valahogy menő.

Nade! Vettem egy konyharuhát is, és mit látok rajta: "Made in Portugal".
A világban semmi sincs már a helyén, én mondom!

Már azt csak halkan teszem hozzá, hogy mindkét termék működik is egyelőre. Pedig a labda becsületesen használva van ám!

Mivel ez egy iszonyatosan izgalmas bejegyzés lett, feldobom egy mindenki számára nagyon érdekes, újabb babás fotóval.

majd akkor adhatod rám a tiszta pelenkát, ha befejeztem a pelenkázó közepére pisilést, majd akkor

2013. május 6., hétfő

Anyák napja no.1 - Nagykép

Elindult egy széria olyan ünnep az életünkben, ami eddig még nem volt, vagy éppenséggel új értelmet nyert. Vasárnap anyák napja volt, remélem mindenki ügyesen felköszöntötte az édesanyukáját, ezúton mégegyszer köszöntjük őket mi is. Emellett az idei év extrája, hogy Verust is édesanyaként köszönthettük. A sok éves tradíció nem tört meg, így itt a messzi Portugáliában (avatottabbaknak, PortugáliÁN) is került lopott orgona a vázába. Anyák napi sétánkat Vila Nova de Gaia Miramar nevű strandján ejtettük meg, aminek érdekessége a parti sziklákra emelt kis kápolna, ami igencsak csecse.

 Elektromos töltőállomás
Oda kell ügyesen bedugni a Priust a konnektorba...
 Mádörósön
A kápolna terasza - ide lehet egy romantikus esküvő után kivonulni
 Anyák napján apám nyakán
Az ünnepelt és aki nélkül ez az ünnep ilyenformán nem jöhetett volna létre


Micsoda véletlen

Az index.hu címoldalán a portfolio rovatban a (cikkhez amúgy abszolúte nem is kapcsolódó) fotón pont a portói torkolatnál, azaz a Foz-nál lévő világítótorony pompázik. Vszg az idei vihar során készülhetett a kép, tetemes hullámokkal megspékelve... Persze 1:100.000.000.000 esély van rá, hogy a képen látható világítótorony nem is az itteni, de ez csak merő feltételezés és alattomos spekuláció.

Ecce photo:

Sztárom a párom

Nincs mese, portugál történelmet írunk, a nemzeti felemelkedést a külföldi szerepléseinkkel mozdítjuk elő... :) Ma Verus, mint a sztár magyar szinkro-edzőnő szerepelt az Espresso XL, az itteni legprominensebb hetilap online kiadásának címoldalán. A hétvégén Ováron megrendezett ibériai szinkronúszó fesztiválon és a Fluviálban az edzésen készült fotók kerültek címlapra.

Óriási gratula!!

Link a képekkel emitt:
http://expresso.sapo.pt/sincronia-debaixo-de-agua=f805014