Avagyis olyan dologok amelyek azért történnek meg velünk/velem, mert Pötty egyre inkább érkezget, napról napra, szemlátomást.
1) Kismama újság
Ugye nekem iszonyúan nehéz,mivel itt, a külföldön nem veszek ilyen újságokat, mert gondolom, nem érteném. Ezért egy kicsit vártam is, hogy otthon lássak egy ilyet. Persze mindig ügyesen elfelejtettem megvenni, NADE a nagyon kedves szomszédnénink a visszautazásom előtti pillanatban adott nekem egyet. Dejó lesz a repülön, gondoltam.
Hát el is kezdtem ügyesen olvasgatni, gyorsan. És még gyorsabban rá is jöttem, hogy ez bizony nem olyan, mint amikor az ember egy igényes esküvői magazint olvas. Ez bizony szar. És aki látott már ilyet az segítsen már megtippelni, hogy a célközönség mégis milyen iskolai végzettséggel rendelkezhet illetve a Blikk olvasása mellett hogyan marad ideje erre is.
A legdurvább viszont nem ez volt, hanem hogy a sok isteni sugallatt, életemlegszebb9hónapja és gyermekszépségvereseny között egyszercsak ott volt egy ilyen "elrettentő példa" szerű cikk is. Képzeljük el, hogy a Lakáskultúra 28. oldalán egyszercsak megpillantjuk a "Kinyír-lak" c. írást. "Minden tökéletesen indult, és nagyon boldogok voltunk, ám amikor végre kész lett a meseszép otthonunk és áthívtuk a szüleinket, hogy nézzék meg, észrevettünk egy repedést a falon és ránk omlott az egész ház. Lehet, hogy ki tudtunk volna menekülni, ha ügyesebbek vagyunk, de ezt már sosem tudjuk meg. Sajnos nem haltunk meg azonnal, csak 98 órányi fuldoklás után. Először azt hittük, Bodri a kiskutyánk megmenekül,de sajnos ő sem. Hát gondoltam megosztom ezt veletek, mert amikor tervezgettük a házunkat, akkor én is csak fantaszikus, boldog történetekkel találkoztam, és gondoltam, tudnotok kell, hogy ilyen is van."
A szerkesztővel szeretnék beszélni! Küldjétek el a címét!
2) Felkészítő
Na, megmondom, hogyan van ez itt, minálunk. Mivel én állami kórházban fogok szülni, gyakorlatilag még semmiért nem fizettem semmit. Pedig itt aztán van mindenféle vizsgálat, down szűrés az alap, meg fullos vérvizsgálat egy külön laborban, minden szépen ingyen. Ennek megfelelően a szülés- felkészítő is. Amire jól fel is jelentkeztünk és vártuk, hogy kiderüljön, hogy mi lesz, mert nyilván megérteni nem sikerült. :)
Asszem most tartunk ott, hogy látjuk a dolog menetét. Aszongya: 3 elméleti oktatás. Előadóteremben szépen, ppt prezentációval, játékbabával, minden amit akarsz. Jegyzetelni nem kell, mert a lényeget persze megkapod kinyomtatva. Ami duplán király, hiszen így le tudjuk fordítani itthon. Például az megtrükközte a dolgokat, amíg rájöttünk, hogy a "mama" mellet is jelent. Képzeljük el az átlag férfi beszélgetéseket...
És a 28.héttől gyakorlati oktatás, hetente, VÉGIG. Szóval tegnap voltunk az elsőn.
Hát én nem tudtam elképzelni, hogy ennyi héten keresztül mi lesz, de miután 45 percig nézegettük a medence csontozatát és őszintén lenyűgözte a kedves társaimat a látvány és volt aki fordítva fogta a cuccot és kérdezték, hogy hol van itt a gyerek, na ezek után sokkal világosabb lett minden. Így talán még portugálul is fogom tudni követni az eseményeket.
Aztán hipp-hopp (másfél óra) egy óriási labdán találtam magamat, rugózva és érzékelve a frissent megismert csontozatom elhelyezkedését. Bááááámulatos.
Amúgy tök profi az egész, kb úgy néz ki mint egy jóga stúdió, matracokkal, meg minden, és a kedves nővérke még zenét is szolgáltatott nekünk a rugózáshoz.
Nem, még nem kaptam röhögőgörcsöt. De ez egy folytatásos történet, ne aggódjatok!
Igen, természetesen mindezt a büszke apával, hiszen a mondás szerint ő fogja levezetni a szülést. Én ezzel egyet is értek, nehogymá mindent én csináljak!
3) Na, aki idáig eljutott az megérdemel egy fotót! Tátááááám, röpül az idő
29. hét
a várandósság csupa móka és kacagás, de-de tényleg
Olyan sokat írtam, hogy legközelebb csak a szülés részletes és pontos beszámolójával jelentkezem! ha-ha-ha
2012. április 24., kedd
2012. április 22., vasárnap
Blogfrissítés ömlesztve
Lusta blogolók vagyunk, úh a lázadás elkerülése végett gyorsan összefoglalom az elmúlt időszak eseményeit.
Otthon - 2012. március
Kivettük az idei év vszg utolsó szabadságát, amit szeretett fővárosunkban tölthettünk. Verus ugyanis a 25. 7ben járt, és a repülést a 28. hétig javasolják. Szokás szerint zsúfolt volt a program, de sikerült találkozni a családdal, barátokkal. Még a Sass-hegyre is feljutottam Ádi papa vezetésével (noha Amblepharus kitabelii-vel nem találkoztunk a tanösvényen), plusz az állatkertbe is kijutottam, nem is akármilyen társasággal, hogy mást ne is említsek, a kersztlányom is velünk volt. Voltunk a Vörösmarty téren, a Kopaszi-gáton, szóval mindenféle vursli-virsli megvolt. Pusztítottuk a hazai csemegéket jócskán, köszönet a szülőknek. Mindemellett nem mellesleg szerfelett kellemes lett eme eset, melyben gyermekemnek tetemes kelme-egyvelege megszereztetett. Azaz Pötty ruhatára nem hogy bővült, de elkészült az első 3 hónapra, ezúton is köszönet a Zsebibaba angyalkájának töretlen lelkesedéséért és segítségéért, igen, ez egyben a reklám helye is: Öltöztesd fel gyermekedet mesésen, segít ebben Zsebibaba Vecsésen! Bocs, tréfarépát ettem ma délben... (és nem Roppanót!!)
Porto - Braga Húsvét
Én már nagyhéten visszajöttem és elkezdtem keményen melózni, Verus még a tiszta és ápoló budapesti levegőt lélegezte be szombatig. Nagypéntek Portugáliában szabadnap (húsvét hétfő ezzel szemben munkanap errefele). Felkerekedtem és a szertartásokat Bragaban, Portugália Rómájában követtem. Noha a szöveget nem értettem, megható volt az óriási katedrálisban Jézus halálának szentmiséje, teljesen sötétben zajlott a ceremónia, a hazai szertartásokhoz hasonlóan itt is volt passió, majd a kereszt előtti hódolat. A szertartás végén egy koporsót hordoznak végig a templomban, majd a feltámadásig egy mellékoltár mellett helyezik el. Az emberek odajárulnak és imádkoznak. A városban mindenhol hangszórókon egyházi énekek szólnak, és lilába vannak öltöztetve az épületek. Este egy óriási körmenet indul a katedrális elől, koporsókkal, halotti kísérőkkel, meg egy csomó más figurával, amiben volt tűzoltó zenekar, meg kis angyalkák, stb. Ez már annyira nem érintett meg, mert inkább egy társasági összejövetelbe ment át, úh belenézem picit, de aztán leléptem.
A két szertartás között volt úgy 5 órám fölösben, úh ellátogattam a közeli Bom Jesus nevű helyre, épp naplemente volt:
Verus szombat este érkezett, addigra már a Nyuszi is járt nálunk, úh sikerült húsvéti hangulatba hozni kis portói otthonunkat:
Természetesen a sonka és a beigli otthonról származik (köszönet érte édesanyámnak, a húsvéti kalács pedig anyósom keze-munkája, az a kép mögött van balra a konyhában, mármint, hogy volt, merthogy már nincs belőle, mert megettem. Illetve, nem én ettem meg az összeset, hanem Verus is evett belőle. Nagyon ízletes volt. Csokival töltött kelt tésztás kalács, bár nem tudom pontosan, hogy kelt tésztája van-e, majd megkérdezem anyósomat. Vali, kelt tésztája van a kalácsodnak?)
Zsófi és Robi valamint a túrós palacsinta története...
Hát az úgy volt, hogy Verus hozott otthonról túrót, amiből csinált túrós-epres palacsintát, amit aztán megettünk. Nagyjából ez vót. Közben beszélgettünk, majd ránk esteledett, úh gondoltuk, ha már ilyen ügyesen megebédeltünk együtt, talán keretbe foglalhatnánk a napot egy vacsival, úgyhogy össze is dobtunk egy szolid kis harapnivalót:
Aztán még iszogattunk, plusz ügyesen átbeszéltük/megtanultuk a kanaszta szabályait, volt is értelme, hisz' bármelyik MÁSIK alkalommal majd játszhatunk kanasztát... Egy szónak is száz a vége, gyorsan elszaladt az a 10 óra amit a nappaliban töltöttünk négyesben. Tulajdonképp importáltuk a Dob utcában levédett kanapézást Portugáliába.
Hát ezek történtek, juhhhúúú, nagyjából ismét up-to-date a Vebapo, ami kimaradt, azt Verus pótolja majd.
Otthon - 2012. március
Kivettük az idei év vszg utolsó szabadságát, amit szeretett fővárosunkban tölthettünk. Verus ugyanis a 25. 7ben járt, és a repülést a 28. hétig javasolják. Szokás szerint zsúfolt volt a program, de sikerült találkozni a családdal, barátokkal. Még a Sass-hegyre is feljutottam Ádi papa vezetésével (noha Amblepharus kitabelii-vel nem találkoztunk a tanösvényen), plusz az állatkertbe is kijutottam, nem is akármilyen társasággal, hogy mást ne is említsek, a kersztlányom is velünk volt. Voltunk a Vörösmarty téren, a Kopaszi-gáton, szóval mindenféle vursli-virsli megvolt. Pusztítottuk a hazai csemegéket jócskán, köszönet a szülőknek. Mindemellett nem mellesleg szerfelett kellemes lett eme eset, melyben gyermekemnek tetemes kelme-egyvelege megszereztetett. Azaz Pötty ruhatára nem hogy bővült, de elkészült az első 3 hónapra, ezúton is köszönet a Zsebibaba angyalkájának töretlen lelkesedéséért és segítségéért, igen, ez egyben a reklám helye is: Öltöztesd fel gyermekedet mesésen, segít ebben Zsebibaba Vecsésen! Bocs, tréfarépát ettem ma délben... (és nem Roppanót!!)
Porto - Braga Húsvét
Én már nagyhéten visszajöttem és elkezdtem keményen melózni, Verus még a tiszta és ápoló budapesti levegőt lélegezte be szombatig. Nagypéntek Portugáliában szabadnap (húsvét hétfő ezzel szemben munkanap errefele). Felkerekedtem és a szertartásokat Bragaban, Portugália Rómájában követtem. Noha a szöveget nem értettem, megható volt az óriási katedrálisban Jézus halálának szentmiséje, teljesen sötétben zajlott a ceremónia, a hazai szertartásokhoz hasonlóan itt is volt passió, majd a kereszt előtti hódolat. A szertartás végén egy koporsót hordoznak végig a templomban, majd a feltámadásig egy mellékoltár mellett helyezik el. Az emberek odajárulnak és imádkoznak. A városban mindenhol hangszórókon egyházi énekek szólnak, és lilába vannak öltöztetve az épületek. Este egy óriási körmenet indul a katedrális elől, koporsókkal, halotti kísérőkkel, meg egy csomó más figurával, amiben volt tűzoltó zenekar, meg kis angyalkák, stb. Ez már annyira nem érintett meg, mert inkább egy társasági összejövetelbe ment át, úh belenézem picit, de aztán leléptem.
A két szertartás között volt úgy 5 órám fölösben, úh ellátogattam a közeli Bom Jesus nevű helyre, épp naplemente volt:
Verus szombat este érkezett, addigra már a Nyuszi is járt nálunk, úh sikerült húsvéti hangulatba hozni kis portói otthonunkat:
Természetesen a sonka és a beigli otthonról származik (köszönet érte édesanyámnak, a húsvéti kalács pedig anyósom keze-munkája, az a kép mögött van balra a konyhában, mármint, hogy volt, merthogy már nincs belőle, mert megettem. Illetve, nem én ettem meg az összeset, hanem Verus is evett belőle. Nagyon ízletes volt. Csokival töltött kelt tésztás kalács, bár nem tudom pontosan, hogy kelt tésztája van-e, majd megkérdezem anyósomat. Vali, kelt tésztája van a kalácsodnak?)
Zsófi és Robi valamint a túrós palacsinta története...
Hát az úgy volt, hogy Verus hozott otthonról túrót, amiből csinált túrós-epres palacsintát, amit aztán megettünk. Nagyjából ez vót. Közben beszélgettünk, majd ránk esteledett, úh gondoltuk, ha már ilyen ügyesen megebédeltünk együtt, talán keretbe foglalhatnánk a napot egy vacsival, úgyhogy össze is dobtunk egy szolid kis harapnivalót:
Aztán még iszogattunk, plusz ügyesen átbeszéltük/megtanultuk a kanaszta szabályait, volt is értelme, hisz' bármelyik MÁSIK alkalommal majd játszhatunk kanasztát... Egy szónak is száz a vége, gyorsan elszaladt az a 10 óra amit a nappaliban töltöttünk négyesben. Tulajdonképp importáltuk a Dob utcában levédett kanapézást Portugáliába.
Hát ezek történtek, juhhhúúú, nagyjából ismét up-to-date a Vebapo, ami kimaradt, azt Verus pótolja majd.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)