2014. július 30., szerda

VÉGE

Beteljesedett...

Mind3man Budapesten vagyunk. Lassan a dobozaink is megérkeznek.
Köszönjük a lelkes blogolvasók figyelmét, a megjegyzéseket, üzeneteket.

Jó lesz visszaolvasni a történéseket, megnézegetni a képeket.

Ennyi vót, anya otthon főzi a finom vacsorát, Vége... (persze a lényeg most kezdődik...)

WE <3 PORTUGAL!


2014. július 14., hétfő

Utolsó napok



Nehéz erről írni… Nem is fogok hosszan.
Az utolsó napokban mindenből az utolsókat rúgjuk. Utolsó kísérletek a laborban, utolsó edzés, utolsó vacsi ezzel-azzal, utolsó bölcsi, utolsó játszóház, utolsó uszi, utolsó óceán-parti séta, utolsó szörf, utolsó ebéd a kedvenc helyünkön, utolsó fotó a pálmafákkal és Maxival… Közben lassankint eladjuk magunk körül a bútorokat, Bálint dolgait, az eddig megszokott dolgokat. Elbúcsúzunk kollegáktól, barátoktól, ismerősöktől… Persze van egy csomó dolog, amit nem szerettünk itt (ld. korábbi bejegyzés) és van egy csomó dolog, amit nagyon várunk otthon, mégis szomorúak vagyunk, nagyon nehéz ez. Bálint néha elmondja, hogy „jepülő”, „papa-mama” „mennyi gyejek”, azaz érzi, hogy valami változni fog, de nyilván nem érti a dolgot. Ő is feszült és mi is… Aztán néha elmondja, hogy „Nono… bőcsi” (ez a kis barátnője a bölcsiből), sőt tegnap azt is mondta, mikor egy ajtó nyílt a folyosón, hogy „Zsófi… jepülő”… gondolom azt hitte ő jön vissza hozzá. A játszóházas „Anna” és „bate bate”-t már csak mellékesen megjegyezve…

Beszélgettünk barátokkal, hogy miért is ilyen nehéz ez. Azt hiszem már meg is van a válasz: ahol a gyermeked születik, az a Te városod, és ha onnan eljössz, egy darabot kitépsz a szívedből, ami itt marad.

Jó lesz otthon és Bálint is majd belerázódik, jó lesz a sok nagyszülői/baráti kényeztetés, hogy mindenki magyarul beszél, és találkozik gyerekekkel, de egy dolog nem fog változni:

Portó szava: Bálint…

Végül exegi monumentum, eme felemelő periódus képekben:



2014. július 2., szerda


+ 15 nap, részemről, a másik részről pedig 23.

A szó amit keresek, az a nemkönnyű...