30 nap

"Ellep a mélabú,
Elönt a méreg,
Csak pár hét van hátra,
A fene egyé meg..."

(Joao Santos Silva Vieira Pires de Carvalho)


Pár hét van hátra itteni (reméljük nem evilági, csak portói) életünkből... Mivel alapvetően nagyon szerettünk itt élni, gyűjtöttem egy listát (ami még lehet, hogy utólag bővülni fog), hogy mi az amiket NEM fáj itt hagyni. Ezzel mintegy megkönnyítendő a búcsút.

1) Eső eső esŐ ESŐ... SOHA többé nem akarok esőt!!!!!! Azt itt nem lehet tolerálni, és a közhiedelemmel ellentétben nem pár hétig, hanem úgy nagyjából 6-7 hónapig esik!!!
Ettől a párás óceáni levegőtől amúgy mindenki folyamatosan hurutosan beteg, mi is eddig soha nem látott tüdőbajokkal szenvedtünk, amik hetekig húzódtak és kvázi el sem múltak teljesen a következőig. Ráadásul Bálint asztmás is és gyakran előjött nála a roham. Szóval ez a" jó kis sós óceáni levegő majd jót tesz" valamiért nem igazán állja meg a helyét. 

2) Hideg. Általában hideg van, ez a mediterrán ország vagyunk, meg a "sol de Portugal" egy baromság!!! Egy évben kb. két este van, amikor langy időben flipp-floppban lehet mászkálni. A június felét kiskabátban töltöttem!!! És a nagy nyári melegben is pl. este elfér az emberen egy dzseki, plusz a tengerparton izzad az ember, de a kezén egy hideg réteg van...

3) Ehhez kapcsolódik, hogy persze a helyiek TÉNYLEG azt gondolják, hogy ez egy meleg ország, mert a 25 fok nekik már "calor brutal", nem lehet kibírni, így januárban az első kisebb napsütésben bekapcsolják a légkondit!!!! A légkondi szinte MINDIG megy!!! ÁÁÁÁÁáááá, utálom a légkondit, izzadni akarok!!!

A többi az emberekkel kapcsolatos:

4) Az emberek zavarba ejtően nagy része arrogáns és nyomulós. És most nem csak arra gondolok, hogy ha jövök ki az ajtón, simán mellettem belépnek és átfurakodják magukat miközben a "com licencia"-t (é. "ha megengedi") elmormolják, hanem ha nekik kell valami, akkor odajönnek hozzád és agresszíven pusholnak, de ha én kérek valamit, akkor nagyon ráérősek. Folyamatosan felhívják az ember figyelmét arra ha hibázott, még akkor is ha az nem segíti a jövőben a folyamatot és csak figyelmetlenség volt. Én úgy fogalmaztam meg ezt a jelenséget, hogy mindig mindenről az jár a fejükben, hogy "nekem ez jár". A buszosok itt is bunkók, tisztelet a kivételnek, de 100-ból 99-szer ha fut a mammer vagy csávó a busz után és kopogtat az oldalán és a buszos végül megáll, megvárja, kinyitja nekik az ajtót, az említett tuskó felszáll, lepittyenti a jegyét és egy szó nélkül leül. Hámmostmivan, hát elérte, köszönöm???!!! há' minek, neki ez jár!!!

Mellesleg mindenki jófejnek adja ki magát, kellet némi idő, hogy rájöjjünk az "if you need something just tell me" angol mondat helyi jelentése az, hogy "ha problémád van, engem felejts el és old meg egyedül".

5) ha már busz: itt a buszon csak csövik, drogosok és egyfogúak utaznak. A tömegközlekedésnek egyáltalán nincs kultúrája. Amikor havi bérletet veszel (ami minden kéregetőnek van!!!!), gondolom fel kell mutatni az egyfogú igazolványt, és ha azzal nem rendelkezel, akkor azonnal kötelezően egy min. 3-as BMW-vel kell munkába járnod.

6) Papagájság... Hmmm. Errőll nem is nagyon tudok mit írni. Ez rossz. A douchebagneck itt népviselet, meg a kék nejlon puffancs dzseki, amúgy meg a gyerekre is Gant pulcsit kell adni és úgy vonulni a köztereken. Az óra legyen minimum kétszer akkora, mint a fejed, lehetőleg aranyszínű, de a legjobb, ha mindjárt kettőt is felveszel.

7) Az undorítóság is rossz. A sok káposztaleves megteszi élettani hatását, gyakran beleharapok némi kondenzált bélszagba jártamban-keltemben, legyen az egy kis zárt labor vagy egy bevásárló központ, vagy akár a busz. A turházás, köpködés itt valószínűleg néprajzi értéknek számít, mert egyáltalán nem szokatlan, hogy egy ifjú karbafont párból a leányzó elegánsan oldalra csapja a fejét és egy óriásit csulázik. Zsebkendőt itt max az iparművészeti múzeumokban látni, jó hosszan kell krahácsolni, oszt csak kijön az a végén...

8) A végére maradt a már sokszor emlegetett és talán legzavaróbb dolog: a vezetés. Itt nagy a skála a 20-al kecmergő vén papáktól, akik nem látszódnak ki a volán mögül és teljesen váratlanul átjönnek a sávodba, a villogó, seggedbe álló, záróvonalon egyenesen haladó majmokig. Az otthoni SUV-okhoz hasonlóan itt minden autóból kiszerelték az indexet és a piros lámpa is gyakorlatilag csak javaslatnak számít...

Jó hosszú lett és biztos még nem is teljes a lista. Ez majd segíteni fog otthonról, hogy ne fájjon annyira a szívünk... :)

Gabi vizit - május vége

Nálunk járt Mné, Gabi. Bálint azonnal szerelembe esett vele és elválaszthatatlanok lettek. Azóta is mondogatja, hogy Gábíííí....

Gabi vállalta az eseményekkel való sodródást: csütörtökön Robi születésnapját ünnepeltük az Acoreana-ban (hol máshol), vettünk neki sok sört, melyek alkoholtartalma pont 35-nek adódott össze (vagy fél óráig válogattuk őket, hogy a tizedesek is összeadódjanak).

Ínyenc helyi csemege, hozzátenneém, hogy itt még nem kezdtem hozzá!!! (azonnal mehetne a napiszarra vagy a "someone ate this" oldalra...)

Pénteken a csajok városnéztek, majd meló után csatlakoztam hozzájuk és gigantikus hamburgerevést csaptunk. Szombaton pont Kocka Geri és barátnője is Portóba keveredtek, úgyhogy csaptunk egy délutáni szörf szessönt. Sajnos Leca-ban valami ifi verseny volt így le volt zárva a bííícs, Matosinhosban pedig alig volt hullám, de azért mi így is találtunk párat...

Szombaton csaj-shopping majd éjjel csajbuli, vasárnap ebből adódóan fátyolos délelőtt... A délután viszont már aktívan telt: Gabi kellett ahhoz, hogy végül 3 év után megejtsük a douro-i sétahajózást. Kár lett volna kihagyni, végignéztük a vízről a várost, meg a 6 hidat és közben hallgattuk a sok okosságot, pl. hogy a két fém hidat Eiffel tervezte (ezt eddig is tudtuk), hogy a Ponte de Infante a legnagyobb pillér nélküli viadukt, illetve hogy az Arrabida a legnagyobb távot átívelő viadukt, meg még egy csomó mindent megtudhattunk volna ha élesebb a figyelmünk no meg az elménk.