Elhajlási engedély

Noha nem annak indult tudatosan, vszg az utolsó kihágást engedtem meg magamnak egy darabig… Kérem szépen történelmi pillanat, így múlik el a világ discsősége, így ér véget egy világpolgár, egy nyugodni nem bíró kujon egy úri-muri vikomtjának féktelen lázadása. A mindennapos társasági élet, a heti 4-5 vad party, a hajnalig tartó mulatozás, mely itt eddig jellemzett véget ért. Ezt innentől nem engedhetem meg magamnak, hisz’ nem szeretnék hajnal 4-5 fele egy efféle sms-t kapni: „Azonnal gyere haza, szülünk!!!”

Így 7végén még eccer kirúgtunk a hámból, Robi jóvoltából egy hatalmas rakott-krumpli lakomát csaptunk, ami egyben a szülinapi bulija is lett (csupán két hetet késtünk ezzel, ugyanmá’…). Először csak szimpla 90-es évek bulinak indult, igen-igen kérem HiHop Boyz-tól kezdve Real McCoy-on keresztül BabySisters-ig MINDEN volt. Egy idő után egy láthatósági mellény is előkerült, sajnos sípunk nem volt…

Távozóban Robiék házi cicusa is mellénk szegődött Zsófi jóvoltából, gondoltuk jó lesz még az valamire. És lőn, jó is volt (két nap múlva visszaszállítani…)

Először irány a parti ír kocsma, ahol nem találtunk ismerősöket, gondolom ilyen helyből azért még lett volna pár Portóban, szerencsére nem erre tettük fel az egész esténket. Ami viszont érdekes, hogy a rohadék foci helyett, ami minden kávézóban és bárban és kocsmában és boltban megy, itt élőben közvetítették a profi szörf bajnokságot. Lényeg a lényeg, remekbe szabott végeláthatatlan taxizással Portó ipari körzetében találtuk magunkat, egy (szemmel láthatóan két éve) bezárt klub előtt. Sebaj, hősünk nem volt rest, egy patinás helyre szállított minket, még néhány utcával a Spanyol határ felé… Ott drága volt a beugró, plusz nem voltak szimpik az érkezők, ismét sebaj, irány a citttyyyyy. Zsófit nem tudtuk lebeszélni arról, hogy megmutassa nekünk kedvenc helyét :), mint ahogy arról sem, hogy meghívjon minket egy B52-re… Ilyet még a zord egyetemi bulik alatt sem sikerült magamba erőltetni, most megtehettem. A csapos még külön ránk is szólt, hogy há’ nehogymá az égő abszintot otthagyjuk az alján… Huhhh, ini-finiiiii. Aztán irány egy klub, bla-bla-bla. A másnap igen jól telt, a pálinka-havana-sör-B52-havana koktélnak köszönhetően, back to college, juhhhééjjj. Ezt még azzal tudtam tetézni, hogy másnap éjjel konkrétan azt álmodtam, hogy feliratkoztam egy vizsgára, de nem tudom mikor lesz és úúúúristen nincsenek jegyzeteim, és előadáson sem voltam soha, de valamikor mostanában lesz a vizsga úúúúristen. Érdekes volt… Soha többé nem iszom!! Szia András!!!

 Na jó, max egy sört...

Norbi Portóban - 2011. 10 .27-30.

Újabb vendégünk volt: Norbi. Norbiékkal Brüsszelben ismerkedtünk meg, akkoriban mi voltunk az időszakonként megjelenő epizód szereplők a blogjukon, most fordult a kocka... :)) Norbi pár napra jött, hogy találkozzon Robival és velünk. Érkezése után Robival karöltve lemeózták a labort ahol dolgozom, végre megérthettem valakikkel hogy miért is nem annyira jó hely a hidegszoba... :) A vártnak megfelelően láttak sok fehér köpenyben görnyedő kutatót, úh. látogatásuk nem volt hiábavaló. Pénteken Robival járták végig Portó kötelező turista helyeit, ha jól tudom még egy pincelátogatás is szerepelt a programban. Aztán eljött a péntek este, énekszó és tánc köszöntötte a már jól bevált Galerias-ban... Programunk igencsak jól sikeredett, ennek megfelelően a másnap főleg pihenéssel telt. Hiába próbáltuk győzködni Norbit, hogy menjünk valahova, hogy legalább lásson egy kis (portugál) világot, ő hajthatatlan volt és ragaszkodott egy otthon fetrengős naphoz. Mit lehetett tenni, hát azt... Másnap reggel megreggeliztünk az óceánparton a tündöklő napsütésben, némi préselt narancslé, croissant és omlete mista után felkerekedtünk és kivittük Norbit a reptérre. Szerencséje volt, hisz' mind idefele mind haza felfért a gépre a standby jegyével. Legközelebb azért remélem vevő lesz némi kirándulásra... :))