Még lógok az innsbrucki bejegyzéssel...
Íme: volt konferencia, jó volt, előadtam ügyesen, network-öltem ügyesen, tanultam sokat ügyesen. Síeltem sokat, elég bénán sajnos, aztán jött Miköőly és Dani és velük is síeltünk/havon izélgettünk ügyesen.
Itt a sííííííí videó ügyesen:
Innsbruck síelés 2014
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dani. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dani. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. április 27., vasárnap
2012. október 24., szerda
Le Instagram
Daniról kiderült, hogy nem csak szakácspápa, hanem instagram-pápa is...
Eddig én elég rossz véleménnyel voltam erről az okosteló app-ról, mert mindenki azonnal művészi fotósnak érzi magát tőle, és minden egyes képét meginstagram(m?)olva azonnal posztolja a Fácsén. Az alábbi képek azonban kicsit megszerettették velem a szóismétlést...
Szöveg nélkül idepakolom őket (igen-igen itt voltak Daniék, voltunk velük szörfözni, meg sokat sétálni, így születtek a képek). Voila:
Eddig én elég rossz véleménnyel voltam erről az okosteló app-ról, mert mindenki azonnal művészi fotósnak érzi magát tőle, és minden egyes képét meginstagram(m?)olva azonnal posztolja a Fácsén. Az alábbi képek azonban kicsit megszerettették velem a szóismétlést...
Szöveg nélkül idepakolom őket (igen-igen itt voltak Daniék, voltunk velük szörfözni, meg sokat sétálni, így születtek a képek). Voila:
2011. december 4., vasárnap
Dani és Anita Portóban - 2011. 11. 18-23.
Ezévi vszg utolsó látogatóink Dani és Anita voltak.
Megcsodáltuk velük a morcos viharos ósönt, majd a klasszik túúúrista útvonalon átbicegtünk Gaia-ba, ahol a ragyogó napsütésben csippantottunk picit.
Majd útnak indultunk a Douro mentén, hogy ismét felkeressük a francesinhás éttermünket, ami Daninak kötelezően elő lett írva. Nagy szerencse, hogy Belgiumhoz hasonlóan én elkezdtem itt is portugálul halandzsázni, aminek az a következménye, hogy mindenhol el is hiszik hogy beszélek portugálul és elkezdenek hadarva beszélni hozzám. Így az étteremben is eltelt úgy 10-15 perc mire kiderült hogy igazából be vannak zárva :) Úh irány egy helyi krimó, ahol 7-ig el kellett ütni az időt, míg újra kinyit az étterem. Azért sikerült ez is nagy duzzogva. Persze úgy néztek a helyen ránk (ahol tipikusan csak a 10 helyi arc tartózkodott) mint az ufókra. Én szerencsésen kirendeltem az északi régióra jellemző Super Bock sört, és nagy büszkén jeleztem is hogy nyilván nem iszom a lisszaboni Sagres-t, majd a pultnál az egyik arc finoman mosolyogva rábökött az előtte szunnyadó SAGRES-es palackra, sőt jobban körbenézve MINDENKI azt itta... No hát ezzel megalapoztam az irántunk érzett szeretetet. Pár fiatal el is magyarázta nekem, hogy a Super Bock-ot csak a lányok isszák... Well done boy!
A másnapot - jobb dolgunk nem lévén - egy kis számítógép-szerelésnek szenteltük, Dani újrainstallálta a portói telekommunikációs rendszert, néhány háztartás sajnos internetszolgáltatás nélkül maradt, de legalább nekünk végül lett netünk, sőt még Verusnak is megadatott a wireless net öröme (THX to Dani). Este egy szaunázással egybekötött borkóstolással fárasztottuk le magunkat, hál'istennek annyira, hogy már nem is kellett bemennünk a centrumba összeismerkedni a helyi bágááárdi szörnnyel... Ehelyett a teraszon falatoztunk egy kis borkorcsolyát (ld. alább).
A hátralevő időben Daniék jó túrista módjára bejárták a várost, illetve monszunban is megnézték az óceánt, plusz a mólón átcsapó mega-hullámokat, sőt, még ini-fini cézár salátával (meg vmi színes cukorbombával :)) is meglepték a munkából fáradtan hazavonuló sáskahadat. Szerdán reggel 6-kor indult a gépük haza (egy finom kis kb 8-10 órás tranzitban várással az egyik londoni reptéren), fincsiiiiii.
Megcsodáltuk velük a morcos viharos ósönt, majd a klasszik túúúrista útvonalon átbicegtünk Gaia-ba, ahol a ragyogó napsütésben csippantottunk picit.
Majd útnak indultunk a Douro mentén, hogy ismét felkeressük a francesinhás éttermünket, ami Daninak kötelezően elő lett írva. Nagy szerencse, hogy Belgiumhoz hasonlóan én elkezdtem itt is portugálul halandzsázni, aminek az a következménye, hogy mindenhol el is hiszik hogy beszélek portugálul és elkezdenek hadarva beszélni hozzám. Így az étteremben is eltelt úgy 10-15 perc mire kiderült hogy igazából be vannak zárva :) Úh irány egy helyi krimó, ahol 7-ig el kellett ütni az időt, míg újra kinyit az étterem. Azért sikerült ez is nagy duzzogva. Persze úgy néztek a helyen ránk (ahol tipikusan csak a 10 helyi arc tartózkodott) mint az ufókra. Én szerencsésen kirendeltem az északi régióra jellemző Super Bock sört, és nagy büszkén jeleztem is hogy nyilván nem iszom a lisszaboni Sagres-t, majd a pultnál az egyik arc finoman mosolyogva rábökött az előtte szunnyadó SAGRES-es palackra, sőt jobban körbenézve MINDENKI azt itta... No hát ezzel megalapoztam az irántunk érzett szeretetet. Pár fiatal el is magyarázta nekem, hogy a Super Bock-ot csak a lányok isszák... Well done boy!
A másnapot - jobb dolgunk nem lévén - egy kis számítógép-szerelésnek szenteltük, Dani újrainstallálta a portói telekommunikációs rendszert, néhány háztartás sajnos internetszolgáltatás nélkül maradt, de legalább nekünk végül lett netünk, sőt még Verusnak is megadatott a wireless net öröme (THX to Dani). Este egy szaunázással egybekötött borkóstolással fárasztottuk le magunkat, hál'istennek annyira, hogy már nem is kellett bemennünk a centrumba összeismerkedni a helyi bágááárdi szörnnyel... Ehelyett a teraszon falatoztunk egy kis borkorcsolyát (ld. alább).
A hátralevő időben Daniék jó túrista módjára bejárták a várost, illetve monszunban is megnézték az óceánt, plusz a mólón átcsapó mega-hullámokat, sőt, még ini-fini cézár salátával (meg vmi színes cukorbombával :)) is meglepték a munkából fáradtan hazavonuló sáskahadat. Szerdán reggel 6-kor indult a gépük haza (egy finom kis kb 8-10 órás tranzitban várással az egyik londoni reptéren), fincsiiiiii.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)