Beijinhos

Nem a gyerekről fogok írni. Na mit szóltok?

Beijo azaz puszi, de ugyebár kicsinyítőképző nélkül nem nagyon illik a szavakat használni, így lesz beijinhos.

Ez a pusziszkodás ez el van itt túlozva. Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy miért.

Előszöris, ellentétes irányba megy a dolog, mint otthon. balról jobbra. Ez tud izgalmas lenni, pláne amikor itt élő magyarok találkoznak.
Aztán. A lányokkal történő köszönés az szigorúan beijinhos, kettő darab. Esetleg egy, ha valaki igazán nagyon sznob és abban a városrészben lakik, ahol mi. De ezt értsétek úgy, hogy a főnökömmel is mindig megy a puszi. Mondjuk vele nem találkozom minden nap. Akikkel igen, azokat leszoktattam már erről, de most év elején azért muszáj, ugyebár. Najó.

Eddigi két legdurvább sztori. Nagyon durva lesz, vigyázzatok!
1) bérleti-szerződés megkötése, először találkoztunk a tulajdonos házaspárral. Bemutatkozás kézfogással, de az elköszönés már puszival. Legalábbis a nők között, mert ott pl a férfi mérnök, így marad a kézfogás. :)
2) de az abszolút kedvencem a nőgyógyász, aki 60-as nő, először látom életemben, és puszi-puszi. Kész, barátok vagyunk, ennyi. Sőt amikor a Bandi is bejött, hogy felmutassa a gyermekünket, neki is puszi. Ámde csak egy!
Na, bírjátok követni?

Bónusz sztori:
ultrahangra mentünk a gyerekkel, egy csaj volt csak elöttünk, egy még kisebb babával, autósülésben, amit ugye nagyon szar cipelni. És kérem, amikor ő következett, az orvos kijött elé és átvette tőle a hordozót. Mi csak annyit bírtunk mondani, hogy "hoppá".