112

Egész nyáron áll a bál!!

Szóval, a nyár folyamán szombatonként egy közeli kis krimóból hajnalig szól(t) a lakodalmas dínom-dánom, ami egy lakópark közelében hogyismonnyam nem túl fair, pláne hogy erre nem kaphattak engedélyt az hóóóótzihher. Gyűlt bennem a feszkó emiatt, és tegnap ráraktak egy lapáttal, elképesztően hangosan ment a tündö-tümdöm. Elpattant az a bizonyos utolsó is, és azt mondtam, jó ennyi volt, elérkezett ez a korszak is (úgy látom mostanság szeretek korszakokban gondolkodni, hmmm, egy kis önreflexió, bocs, majd felhívom a pszichológusom), szóval az a korszak, amikor végre nem rám hívják a rendőröket, hanem én hívom másokra. Juhhhúúúú. Viszont amikor a személyim eltűnt és felkerestem ezügyben a közeli őrsöt, beláttam hogy nem tudom magam megértetni, pláne nem angolul... Ennek megfelelően gondoltam felhívom a 112-őt és nem leszek hajlandó belekezdeni, hogy kicsit is beszélek portugálul, hanem addig pofázok, míg sikerül majd küldeniük valami eukonform biztosurat, aki felméri hogy zaj van és megteszi a szükséges lépéseket.

No fel is hívtam a 112-őt nagy felindulásomban, akkor jött a meglepi... Csörög, csörög, csörög... semmi. Megpróbáltam mégegyszer... semmi. Majd 10 percen belül úgy 3szor, semmi... Hhhmmmm, bevallom ez kicsit meglepett, plusz el is szomorított. Le is vontam az adekvát következtetést:

Kedveseim, ha netán egyszer 4-5 bevadult rabló döngeti és feszíti fel az ajtótokat vasrudakkal, amíg ti a szobában ültök, higgadtan álljatok szépen fel, fáradjatok ki a konyhába, pukkantsátok fel a 20 éve őrizgetett Don Perignont, és igyátok meg húzóra, higyjétek el sokkal több értelme van, mint az utolsó percekben a 112-t hívogatni...