Elhajlási engedély

Noha nem annak indult tudatosan, vszg az utolsó kihágást engedtem meg magamnak egy darabig… Kérem szépen történelmi pillanat, így múlik el a világ discsősége, így ér véget egy világpolgár, egy nyugodni nem bíró kujon egy úri-muri vikomtjának féktelen lázadása. A mindennapos társasági élet, a heti 4-5 vad party, a hajnalig tartó mulatozás, mely itt eddig jellemzett véget ért. Ezt innentől nem engedhetem meg magamnak, hisz’ nem szeretnék hajnal 4-5 fele egy efféle sms-t kapni: „Azonnal gyere haza, szülünk!!!”

Így 7végén még eccer kirúgtunk a hámból, Robi jóvoltából egy hatalmas rakott-krumpli lakomát csaptunk, ami egyben a szülinapi bulija is lett (csupán két hetet késtünk ezzel, ugyanmá’…). Először csak szimpla 90-es évek bulinak indult, igen-igen kérem HiHop Boyz-tól kezdve Real McCoy-on keresztül BabySisters-ig MINDEN volt. Egy idő után egy láthatósági mellény is előkerült, sajnos sípunk nem volt…

Távozóban Robiék házi cicusa is mellénk szegődött Zsófi jóvoltából, gondoltuk jó lesz még az valamire. És lőn, jó is volt (két nap múlva visszaszállítani…)

Először irány a parti ír kocsma, ahol nem találtunk ismerősöket, gondolom ilyen helyből azért még lett volna pár Portóban, szerencsére nem erre tettük fel az egész esténket. Ami viszont érdekes, hogy a rohadék foci helyett, ami minden kávézóban és bárban és kocsmában és boltban megy, itt élőben közvetítették a profi szörf bajnokságot. Lényeg a lényeg, remekbe szabott végeláthatatlan taxizással Portó ipari körzetében találtuk magunkat, egy (szemmel láthatóan két éve) bezárt klub előtt. Sebaj, hősünk nem volt rest, egy patinás helyre szállított minket, még néhány utcával a Spanyol határ felé… Ott drága volt a beugró, plusz nem voltak szimpik az érkezők, ismét sebaj, irány a citttyyyyy. Zsófit nem tudtuk lebeszélni arról, hogy megmutassa nekünk kedvenc helyét :), mint ahogy arról sem, hogy meghívjon minket egy B52-re… Ilyet még a zord egyetemi bulik alatt sem sikerült magamba erőltetni, most megtehettem. A csapos még külön ránk is szólt, hogy há’ nehogymá az égő abszintot otthagyjuk az alján… Huhhh, ini-finiiiii. Aztán irány egy klub, bla-bla-bla. A másnap igen jól telt, a pálinka-havana-sör-B52-havana koktélnak köszönhetően, back to college, juhhhééjjj. Ezt még azzal tudtam tetézni, hogy másnap éjjel konkrétan azt álmodtam, hogy feliratkoztam egy vizsgára, de nem tudom mikor lesz és úúúúristen nincsenek jegyzeteim, és előadáson sem voltam soha, de valamikor mostanában lesz a vizsga úúúúristen. Érdekes volt… Soha többé nem iszom!! Szia András!!!

 Na jó, max egy sört...