Miköőly papa beadja a trükköt Portóban - 2011. 10. 20-23.

Becsülettel pótoljuk a hiányosságokat. Most ezzel a bejegyzéssel picit borul az időrendiség, de hát sebaj. Ugyanis Verus még írja a szörfversenyől szóló beszámolót...

Újabb vendégünk volt, Miklós aka. Miköőly papa. Miklósunk a kézi poggyászok hőse, kihozván a maximumot a repülőre vihető folyadékokból, megtömte az átlátszó zacsit szigorúan 100 ml-es Glóbusz mustárok és majonézes tormák garmadával, ezúton is köszönjük. Csütörtök este a Ryanair legénység egyik leányságánál, Barboránál (cseh) voltunk háztűz és vodka-mangólé-nézőben. Láttunk is bőven mindből... :) Főhősünk, Miklós volt a legaktívabb a népes (kb 5 fő) vendégseregben, legfőbb mulatsága az volt hogy megfáradt kis buksiját egyik kezéből a másikba egyensúlyozta, miközben szemeit igen-igen rövid időkre nyitva tartotta. Érthető, hiszen szegény kb 3 órát aludt előző éjjel Londonban.

Másnap állapotunk ellenére szörfözni KELLETT, mert ŐK megparancsolták. Lecába mentünk, aholis gyönyörű hullámok vártak. Kb. 2-3 órát nyomtuk keményen (köszönet Jenőnek az itt hagyott dezsőért, vicces volt ismét nagyobb deszkával menni), Verus ismét nekiment a legnagyobb hullámoknak, de ezúttal ők nyertek, szegény az egyik után közelebbről megfigyelhette a bííícsbreak homokos aljzatát és kapott egy szolid kis agyrázkódást, ezért büntetésből el is vittük dolgozni (valakinek azt is kell a családban alapon) és mi némi chips és italbevitel után visszamentünk egy giccses naplementés szessönre.



Másnap ismét szörfözni KELLETT, irány Leca, kisebb, de használható hullámok, juhhúúú. Aztán kocsiba be, irány a belvi, méghozzá a portói folyópart (igazából Gaia, azaz a Portóval szemközti oldal). Beültünk egy autentikus kis kajáldába, Miköőly rápróbált a francesinhára, én meg valami kolbászfélét ettem, amit nekem kellett kisütnöm láng fölött. Verus hínárlevest evett, ezek nem az ő napjai... :)



Ebéd után ismét bepattantunk a kocsiba, autópálya, a végén lezárva, nem baj nem ijedünk meg, egy két finom kormánymozdulattal átmanővereztünk egy másik autópályára és hopp ismét Leca, ismét szörf (vö. és akkor kezet fogtam az amerikai elnökkel, megint... - Forrest Gump). Este visszaváltoztunk egyetemistákká, és megostromoltuk a Galerias-nak nevezett diáknegyedet, ahol elfogyasztottunk EGY igazán ízletes enyhén kóla ízű Bacardit, majd megtáncoltattuk magunkat az egyik helyi zenés-táncos mulatóban. Miklósunk kvázi a buliból startolt a reptérre, nem kis protekcióval személyesen a no.1 utaskísérő vitte ki (Robi), majd ő és Barbora ápolgatták a fedélzeten, hogy aztán teljesen üdén és frissen érkezzen ismét Londonba, ahol is egy NFL meccsre mentek Dz papával.

Röviden ennyi, hosszan is...

2011. 10. 02. - Verka szülinap

Verus szülinapját megelőző vásárnap, Orsi és Péter - akik szintén az IBMC-ben dolgoznak - valamint Ábel fiuk voltak vendégeink egy ebédre. Nem apróztuk el a magyarkodást, húsleves és paprikás-krumpli várta őket. Mivel sehogy sem akart elpusztulni az étek, segítséget kértünk a Ryanair legénységétől. Robi és Adriano (az ukrán kinézetű portugál barátunk) bevállalták a nehéz a melót és átrepültek hozzánk (éééértitek!!). Persze nem adtuk könnyen a mennyei tápot, egybekötöttük a vacsit Verus szülinapi koccintásával. A meló az meló, hiába hétfő a másnap, azért egy pálinka kötelező… Inifiniiiiii… EEeegésssségedre!!

2011. 10. 01. – Kirándulás a Douro-völgybe

Ajajj, kicsit megcsúsztunk a bejegyzésekkel, most próbáljuk kitölteni a hiányzó iőszakot.

Végre nekiindultunk a régóta tervezett útnak, a Douro folyó mentén fekvő szőlészetek fele. Douro-völgynek hívják azt a Portótól kb 100 km-re eső területet, ahol a teraszosan ültetett tőkék találhatók, amikről a portóiba való szőlőket szüretelik. Itt húzták meg a világ első demarkációs vonalát, hogy levédjék a portói szőlőket. De még mielőtt az ember odaérne, már eleve gyönyörű szerpentineken halad végig. Megálltunk egy kis helyi étteremben kajálni, és elképesztően jó francesinhát ettünk (ld. egy korábbi poszt), mindeközben gyönyörű kilátással a közeli viaduktra, amin az út áttér a folyó északi oldaláról a délire, hogy ott fusson bele a völgybe. Az étterem után le kellett mozogni a kaját, úgyhogy egy kis tisztáson megfürödtünk a folyóban, tiszta kenutúra fííííling. Nem para a sodrás, még szinkronúszni is lehet benne ügyesen (főleg nekem). További tekergőzés után és jó pár gát mellett elhaladva (nagyon durva szintkülönbség van, állítólag kb. 35 métert emelkedik a folyó a duzzasztás révén) beértünk a völgybe, ami tényleg elképesztően jól néz ki. Minden egyes négyzetcentimétert szőlő borít, elvileg tradicionálisan csak kézzel művelik a birtokokat, persze a nagyobb pincészetek mára már kicsit kinőtték ezt a szép virtust…

Szerencsére nem is fáztunk, délután 4-kor még 35 fok körül járt a hőmérséklet. Az út végén még betértünk Lamegóba, egy kis faluba, ahol a templom egy kis domb tetején ül, amihez kb. 300 lépcső vezet fel, minden fordulónál kis kertekkel szabdalva, amiknek a falát többnyire a Portugáliára jellemző kék csempekép díszíti. Mivel a pincészetek a bort már Portóban palackozzák, és az érlelés a lefele vezető hajóúton történik, itt bort nem tudtunk kóstolni, de azt Portóban is meg tudjuk tenni, úh. irány vissza…

További pikcsik itten:

2011. 10. 01. - Kirándulás a Douro-völgybe

60-asok klubja Portóban

Üdvözlöm az örjöngő tömeget!

Egy pincurkát régen jelentkeztem már, és ahogy az imént átnéztem a blogot, arra is rájöttem, hogy gyakorlatilag egy szörf-blog az egész. Az én életem értelmétől eltekintve aki most valószínűleg azt mondja magában, hogy "hát anyukám, ennek így kell lennie, miről másról szólna itt az élet", a többiek lehet, hogy vágynak másra is.

Ez a bejegyzés most a többieknek szól. Ha Ön nem tartozik a többiek közé, kérem ne olvasson tovább!

Kéremszépen, itt volt az én drága anyukám és apukám! 10 teljes napra, juhúúúú!
Előszöris, szeretném őket ezúton is szóbeli pénzjutalomban részesíteni, mert nagyon jó túristák. Természetesen apukámnak a teljes Portó térkép a fejében volt már amikor leszállt a repülőről, vagy leginkább már hetekkel azelőtt. Szükség is volt a mély ismeretekre, mert a bőröndök meg nem érkezése okozta sokk törölt minden felszíni tudást. Képzeljük el,amikor a szülők csak azért utaznak két bőrönddel mert az egyik teljes egészében azzal van tele, amit a pici lányuknak és imádott Bandijuknak bepakoltak. És akkor egyszercsak leáll a bőrönd kiadó...
Kedves többiek, nyugodtan vegyetek levegőt, megnyugodhattok, a sértetlen bőröndöket pár órával később házhozszállították.
Azóta is csak pilóta kekszet eszem, túró rudival, sport szelettel,piros paprikával, miközben Nők Lapját olvasok és pálinkát kortyolgatok.

Szüleimnek köszönhetően ismét sokat utaztunk. Bejártuk a nászút sok helyszínét újra. Mondtam is az uramnak, hogy jó,jó, hogy nagyon menőn abban az országban élünk,ahova egyesek nászutazni jönnek, akkor mostmár el is vehetne újra. Na, esküvő újrajátszás,hmmm,mit szóltok??? :)

Egyszerűen nem bírom nem szeretni ezt az országot, minden hely szuper. Leszámítva persze, egyetlen apróságot: Lisszabon. phö. Nem bírom én már az ilyen koszos, büdös, bevándorlókkal teli nagyvárosokat, a sok mogorva helyi lakossal. Phö.

A látogatásnak különleges hangulatot adott, hogy drága édesanyám itt ünnepelte 60. születésnapját. (gondolom halljátok a sikolyát, amiért le mertem írni ezt a számot). Apukámnak pedig 2 hét múlva lesz, úgyhogy ügyesen meg is ünnepeltünk mindenkit. Aki találkozik velük a közeljövőben, lesz szíves megdícsérni az órájukat. Köszi.

A remek kalandról készült fényképes összefoglalót itt tekinthetitek meg:

Vali és Imre_Portugália_2011

Omlete mista

Egy kis gasztro-blogbejegyzés...

Az itteni specialitások természetesen túlnyomó többségükben a halak. Azok közül is a legtipikusabb a tőkehal, itteni nevén bacalhau. Ezt tömegesen halászták az Ibériai-fsz környékén és Portugália legfőbb export cikke (volt), a parafa mellett. Ettől a sózott haltól bűzlik az összes itteni szupermarket. Szerintem felejthető, kicsit kemény és száraz a húsa. Hál'istennek mostanra annyira lehalászták, hogy Norvégiából kell importálniuk, így felment az ára, ennek megfelelően a legtöbb halétel már nem ebből készül... A bacalhau a braz egy ehető formája, amiben reszelt burgonyával van egybe sütve.



A másik híres turistáknak való ínyencség a francesinha, ami egy öööööö kicsit beazonosíthatatlan valami, Kiss Úrnak és Ivánkónak ajánlom, mert valahogy úgy épül fel, hogy két kenyérszerű réteg között van egy nagy steakhús (errefele minden steak véres és cipőtalpszerűen rágós), némi kolbász-féle, plusz sonka, vastag réteg sajt (Dani te ezt kidobhatod...) meg némi trutymó (besamel szerű cucc) és az egész meg van locsolva valami pirosas szafttal. Néha tojás is borítja. Szigorúan olajos sültburival fogyasztandó (ez jár is hozzá). Íme:



A vad bulik utáni energiaforrás az itteni hot-dog (vö. mitrajet Brüsszelben), a cachorro, asszem ez is brazil koppintás (mint az összes többi "helyi" dolog). Specialitása, hogy apróra reszelt sültburi van benne, ami szerintem nagy királyság, az egyedüli baja a benne sunyin meglapuló virslinek kikiáltott szégyen!!! Józanul ne nagyon próbálkozzunk vele!!



Ami viszont a kedvencem, hogy az itteni népek omlett-imádók és ennek megfelőlen nem csak reggelire lehet omlettet venni, hanem egész nap, akár éjfélkor is!!!! Juhhhhúúúú, annyira utálom, amikor ki van írva, hogy rántotta és egyéb reggeli csak 13.00 óráig... De ha én rántottát akarok enni???!!! Persze itt nincs jó kis hagymás kolbászos baconos cucc, de én a sonkás sajtos omlettel, itteni nevén omelete mista-val is nagyon jóban vagyok, amihez jár egy kis sali plusz a szinte elkerülhetetlen sültkrumpli.

Álljon itt végül egy általam elkövetett, amerikai filmekből ihletett giga-csúcs omelete mista-szerű csoda (ők nyilván nem szórják meg pirospaprikával):



Jó étvágyat!!