Ja, ilyen a vízilabda??

Kicsit a Miklóska stílusát követve, ez a bejegyzés leginkább magamnak szól, emlékeztetőjül. Persze igyekszem rendkívül izgalmasan és olvasmányosan előadni.

A következő események történtek.

Már amikor megérkeztünk ide, kb az első héten azzal fogadtak az usziban, hogy képzeljem el, jön majd a magyar vízilabda válogatott ide edzőmeccseket játszani. Hát én azonnal el is képzeltem, ezzel nem volt gond.
Na, lényeg a lényeg, ahogy múlt az idő egyre többet változott ez a sztori és végül ez lett belőle: jött a KSI junior csapata edzőmeccseket játszani a portugál válogatott ellen. A junior azt jelenti, hogy '93-as és annál fiatalabb.
További érdekessége a történetnek, hogy a portugál válogatott edzője egy magyar úriember, Lajos, aki már 20 éve nyomja itt az ipart és kellőképpen elege is van már az itteni sportkultúra teljes hiányából.
Kedves kollégám meghívott,hogy ebédeljek együtt a fiúkkal, hogy megismerjem a magyar edzőket is. Képzeljétek, az edzők asztalánál ültem!! :) Felnőtt vagyok, úgy fest.
Na, a megismerkedés annyira jól sikerült, hogy rögtön aznap este egy előadáson találtam magam, ami a vízilabda technikai fejlődéséről szólt, és én voltam a szinkrontolmács. Nem, nem portugálra, hanem angolra, nade azért mégis. Adrenalin ONLY! :) A 10 percesre szánt "beszélgetés" egy két órás előadás lett és velem szemben ült kb 30 férfi.
Büszke vagyok magamra, hogy teljesítettem ezt is,na.

A magyar fiúk teljesítményéről a következőket mondanám el: leiskoláztuk a kis szaros portugálokat, természetesen. És már a fiúk testfelépítésén is látszott, hogy na ők napi 4 órát edzenek, a portugálok meg kb heti ennyit.
A meccsek kivétel nélkül az alábbi eredménnyel zárultak:
végtelensok:max 3
Jó érzés volt ezekben a napokban lemenni az usziba, na.

Nyilván próbáltam örök barátságot kötni a jövő reménységeivel (80%-uk már most is válogatott, gondoltam, jól jön az még) de a srácok annyira meg vannak nevelve, hogy az edző engedélye nélkül a szájukat nem nyitják ki. Komolyan.

A helyi vízilabdás kollégáim a látogatás után csak annyit bírtak mondani, hogy ha ismerek bárkit, aki magyar és jönne vízilabdázni, az jöjjön.

Remek élmény volt, hajrá fiúk!