A portói Sao Joao 7végén eltűntünk a városból, így kimaradtunk a faszénen sütött szardínia és fartúrás (helyi kb. fánk) evéséből és az óriási mulatságból, hogy több ezer emberrel együtt sétálgathassunk a folyóparton miközben egymás fejére ütünk egy gumikalapáccsal. Ehelyett Penicheben töltöttünk két napot. Volt lazulás a hotel medencéjében (persze csak a bentiben, mert a kinti a jó idő ellenére is portugálosan dermesztő volt), majd a bíííícsen, sőt még egy kis szörf is volt. Szombat délután egyedül ugrottam ki, kisebb hullámok voltak Supertubos-on, de azok így is nagyot tudtak ütni. Sajnos a szörfös kamera pont nem ért ide a kiruccanásunk előtt, úh ez a szessön nem lett megörökítve. Másnap eldurvult a helyzet a mádörósönben, mégis bemerészkedtem, kicsit Supertubostól északabbra, nem is vittem egyetlen hullámot sem, de legalább túléltem, az is valami.
A következő hétvégén a Douro mentén autóztunk kb egy órát Robival, sajnos nem találtuk meg a titkos vízparti helyünket (azaz a privát strandunkat), de így is egy kellemes helyen vertünk sátrat, és végre idén ismét gumiruha nélkül is vízbe mehettünk, ami Portugáliában nagy szó...
Bálint mindkét kirándulást élvezte, nagy utazó a kis krapek.
Utazóknak tipp: érdemes tényleg kb egy órát autókázni a Douro mentén, mert sokkal szebb és nyugisabb helyeket találni és a víz is tisztább (igen igen, múlt hétvégén elvégeztük a kontroll kísérletet, 40 fokban autóztunk úgy 20 percet ki a városból és egy kijelölt strandon kötöttünk ki, szerencsére nem voltunk egyedül, a környék összes egyfogú népessége is ott volt, maradtunk is vagy fél órát...)
No, képek:
Család labdával (Peniche)
Család óceánnal (Peniche)
Szupercső (Peniche)
Rókamanguszták (Peniche)
Elég nagy a nyugi (Douro)
Pont lecsúsztunk a fehér bálnáról (Douro)
Hippiskedünk (Douro)
Sziklai béka (Douro)
Elég nagy a nyugi 2 (Douro)
