EGYESZÁM 2

A rovat első bejegyzése csak bemelegítés volt. Itt van egy igazi hardcore cucc, a Kaláka agyonhallgatott dalai közül.

Kaláka - Savak ölik szegény magányos fákat

EGYESZÁM

A szegény denevérek a toronyban!
senkise tanítja számolni õket.
Szoknyájuk vásott, kilyukadt,
ez a kisebbik bánatuk,
mivel magától összenõ.
De senkise tanítja számolni õket!
Az egészeket s a törteket nem ismerik.
Elõttük aranyszélü csésze
még a veszprémi koronázásról,
kétvégü ezüstkanállal
kavargatják az aludttejet.
Csak aztán veszik észre,
hogy se kanál, se csésze, se aludttej.
Ha kérdik, mennyi az idõ,
elõttük a toronyóra,
de nem bírják elolvasni,
mert senkise tanítja számolni õket! 

Nakérem, új rovatot indítok! Eredetileg egy új blogot terveztem, de legyünk reálisak, kérem! Elmebeteg gyerekeknek szánt művészet (EGYESZÁM)
Azt gondoljátok a Bandika írta ezt egy jól sikerült hajnalon?? Ááááá dehogy!
Ezkérem híresség. Weőres Sándor - Szegény denevérek a toronyban
Én nem is találtam a megfelelő szavakat, amikor először elolvastam, még szerencse, hogy Bálintot egyelőre a meseolvasásból a LAPOZÁS izgatja a legjobban! :)
Mire gondolt a költő? Ez egyszerű (és mivel már nem is kapunk intőt érte, bevallhatjuk) arra, hogy az utolsó 3 pohár borocska mindjárt vissza fog jönni. 

MamaPapa

Május végén megint el lettünk kényeztetve mindannyian, itt járt MamaPapa.
Nagy öröm volt ez az egész családnak! Főtt étel, móka-kacagás!
Sőt Bandival még el is szöktünk egyik este, és elindultunk moziba, de szerencsére az utolsó pillanatban elővettük a jobbik eszünket és inkább koktélozni mentünk! Juhúúúú!

MamaPapa kimászott a számítógépből

Papaszerelem

Mamaszerelem

Mikikének

Kosztarikázok, érted

Portói nyár vs tél

Tudom, hogy el vagyunk kényeztetve, és otthon kemény mínuszok vannak télen, de azért a mi realitásunkon belül az itteni tél sem egy leányálom. Az idei extra esős volt, rengeteg szélviharral az átlagosnál, de legalábbis a tavalyinál jóval hidegebb, nyirkosabb idővel. Nem beszélve arról, hogy még áprilisban is kitartott. Most, hogy beütött a nyár, azért megpróbálom illusztrálni a különbséget az előttünk elnyúló panorámával:

Tél

Nyár

Persze azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy azért hiányzik az a mindent átható otthoni meleg itt az óceánparton, ahol mindig van egy "kis" szél, ami miatt egy pulcsi vagy egy kis kabát általában jó érzéssel elfér az emberen még júliusban is. Persze otthon a belvárosba vszg jobban passzolna ez az idő... semmi sem tökéletes.

Luk

és nem "je suis ton papa"...
Hanem az, hogy Verusék uszodájánál pár hete keletkezett egy kis luk a földben, ahol ő általában parkolni szokott, egyébként ha jól emlékszem aznap is ott parkolt korábban, de nyugi se Neki, se Maxinak nem esett baja. Nem bántóan nagy a gödör, de azért mégsem nehéz kiszúrni pár méterről...

A háttérben sétáló emberek statiszták, csak a mérték kedvéért sétálgatnak a kerítés mögött

Azok a boldog szép napok

Előszöris láttam egy cikket az Indexen, hogy 5 évvel ezelőtt mennyivel jobb fejek voltak az emberek otthon a tehes nőkkel. Aztán láttam egy olyat is, hogy melyik éttermekben nem köpnek bele a kajánkba, ha gyerekkel megyünk, végül pedig, visszajött Zsófi, akivel még nem is beszéltem, de azt már tudom, hogy megríkatták otthon és nem a jó értelemben.
Ezért bizonyossággá vált bennem, hogy meg kell örökítenem írásban is a legkedvesebb tapasztalataimat itt, gyermekkel élés terén.

1) A gyerekre MINDENKI mosolyog, dícsérik, udvarolnak neki. Ez azért is jó, mert olyan, mintha rám is mindenki mosolyogna. Fürdőzöm a gyerekre zúduló szeretetben. És amikor azt mondom "mindenki", akkor nem csak az nénikre gondolok, hanem öltönyös férfiak is, gimnazisták, menőcsávók, kislányok és nagylányok, you name it.

2) az úttesten akkor mész át, amikor kedved tartja. Volt az az eset amikor egyszerűen nem kapcsoltunk, hogy miattunk állt meg két sávnyi autó, merthát nekik volt zöld. De semmi felháborodás, kismama ott akar ácsorogni, rendben, akkor továbbmegyünk. Aztán, amikor a zebrán átengedett az úriember és rámdudált, mutogatva, hogy vigyázzak, a belső sávban elég gyorsan jön az autó, amit ő a tükörből figyelt. De megállt az is, persze. A történeti hűség kedvéért meg kell jegyeznem, ha valaki nem áll meg, az biztosan nő.

3) kislány tipeg a megkötözött kutya felé. Mögötte a nagypapája. Kislány talán egy kicsit gyorsabban és közelebb ért a kutyához, mint azt az egyszerű szemlélő jónak látta, de semmi vész mert jön a HŐS, egy "ti meg mi a f*szt akartok" arckifejezéssel közlekedő fiatalmeber, és menet közben félkézzel felemeli a kislányt, mosolyog, leteszi távolabb a kutyától, majd beszáll az örgög honda civicbe.

4) Kérem, a gyerekkel éttermbe menni jó. Mármint, amennyire az éttermeseken múlik. Babakocsival jöttünk, tele van az étterem? Sebaj, megoldjuk. Sír a gyerek? Előfordul, az övé is sírt már életében. Esetleg megpróbálja megvígasztalni. Leesett a cumi? Lemossuk, kigőzöljük. Nincs pelekázó a wc-ben? Tessék csak nyugodtan a várakozásra fenntartott kanapén kicserélni a szaros pelust.

5) orvosnál: fel lehet menni az emeletre, hogy ne kelljen a betegekkel egy váróban tartózkodni.

6) sorbanállás bárhol: sok ember előreenged, vagy nyitnak egy új kasszát, hogy a gyerekkel ne kelljen sokat állni vagy a pénztáros mókázik a gyereknek miközben pakol. 

Cikkünk folyamatosan frissül!

imádatu(n)k tárgya és a naptej