Igazából már több mint egy hónapja tart az etetés nevű játszma. Azóta a mosószerünknek újfajta kihívásokkal kell megküzdenie, ha értitek, hogy mondom.
Minden rendben zajlik, nyugodjon meg az olvasó.
Igen, még cicizik is. Ha ez nem lenne, akkor ez a bejegyzés a Vera és a Bacardi címet viselné. (Bár múltkor megittam egy negyed pohár bort és becsíptem tőle bizony! Az uram mondta is, hogy
majd annak idején a második long island kirendelése előtt leszek szíves várni egy csöppet. Új kalandok várnak rám, juhúúj)
|
Előtte. kezében azzal az érdekes játékkal, amit anya valamiért mindig a lábára húz. |
|
Közben. A védőfelszerelést egy fokkal komolyabbra vettük azóta. |
|
Utána. Éééénnn?? Én jó voltam, végig! |
Míg anya nem figyel, a zoknit beletunkolni a főzelékbe? Nagy, ártatlan szemekkel pofán köpni apát? Büszke vagyok a kölyökre.
VálaszTörlés