Hat betű...

Hat betű...

És a világon kutatók tízezrei azonnal értik, érzik. Sokan csak álmodoznak róla, akár egy egész szakmai életúton keresztül...

Ez olyasmi, mint a szörfben a cső, mindig azt gondolja az ember, hogy egyszer akár véletlenül még össze is jöhet és ezért minden erejét összeszedi, ha úgy érzi, hogy, na igen, most akár még össze is jöhet. Hétvégéket vállal, küzd, agyal, még megcsinál egy-két kontrol kísérletet, aztán még egy csomót. Nézegeti a kéziratot, nem jó, újra átírja, szépíti. ÁÁááá nem jöhet össze... Újra és újra átírja, még hozzámér. Aztán elküldi és vár...

Az első pár nap azonnal stresszes, mert ha nem elég jó a mű, azonnal visszadobják. Aztán nézegeti az online kézirat-követő oldalon és egyszer csak átvált a státusz: out for review... Na ez már önmagában durva érzés, ez már valami. Aztán ketyegnek a hetek, semmi, csak nem jön a válasz. Elindul a fantáziálás: "ha ilyen sokáig bent tartják az biztos jó hír..." de igazából senki sem tudja.

Persze ez alatt még egy csomó dolgot megkérdőjelez, jajjj az lehet hogy nem is úgy van, és még egy csomó kísérletet megcsinál, plusz ezer meg ezer dolog jut eszébe, hogy a bírálók biztos ezt is meg azt is kérni fogják, úgyhogy megpróbálja mindezeket a kérdéseket valahogy megválaszolni.

Innentől sok minden történhet. A leggyakoribb, hogy a három bírálóból egy vagy max kettő még talán értékeli is a munkát, de egy tuti lehúzza, és akkor kuka az egész, a szerkesztő copy-paste-eli a szokásos emailt, csak átírja a címzést, piiiing, felugrik a képernyőn az email, a hetekig stresszelő és iksz éve keményen dolgozó kutató olvassa is azonnal, de csak az első pár szóig és onnantól már be tudja fejezni: " Dear XY, I am sorry to inform you that your manuscript entitled XY ..." Hát ez közel volt, de sajnos most nem jött össze.

Hat betű... Semmi túlspilázott karakter. Mégis mindenki, még sok laikus is tudja mit takar.

Idei (vagy tavalyi?? szóval 2012. decemberében) karácsony előtt jött meg a válasz, ami nem is volt túlzottan negatív, bár még kértek tőlünk pár kísérletet. Gyorsan összekaptuk magunkat és igyekeztünk a bírálók összes felvetésére válaszolni. Ismét teltek a hetek, feszült volt a várakozás, állítólag még innen is bárhogy fordulhat a kocka..

Aztán egy nappal az amerikai konferencia előtt, épp mikor összepakoltam a laborban és megindultam a folyosón, üvöltve szalad utánam a főnököm, megragad és azt ismételgeti, hogy Megvan! Megvan! Elfogadták!!! Visszarohantam és olvastam az emailt, ami a szokásostól eltérően az "I am pleased to inform you" fordulattal kezdődött... És tényleg, elfogadták.

Azóta feltöltöttük a kért dokumentumok végső változatait és pár napja megkaptuk a formális elfogadó levelet is.

Összejött, talán utoljára, de reméljük nem...

Hat betű... mégis bármikor mosolyt csal az arcomra és innentől büszkeséggel tölt el.

Mi is az a hat betű?

NATURE

:)))))))))))) Ilyen jó dolog ez!!!!
Remélem hamarosan elérhető lesz az online verzió, aztán kevésbé hamarosan a nyomtatott is, ígérem jelezni fogom a blogon is. Mert akarom!!! :)))