Otthon - 2012. március
Kivettük az idei év vszg utolsó szabadságát, amit szeretett fővárosunkban tölthettünk. Verus ugyanis a 25. 7ben járt, és a repülést a 28. hétig javasolják. Szokás szerint zsúfolt volt a program, de sikerült találkozni a családdal, barátokkal. Még a Sass-hegyre is feljutottam Ádi papa vezetésével (noha Amblepharus kitabelii-vel nem találkoztunk a tanösvényen), plusz az állatkertbe is kijutottam, nem is akármilyen társasággal, hogy mást ne is említsek, a kersztlányom is velünk volt. Voltunk a Vörösmarty téren, a Kopaszi-gáton, szóval mindenféle vursli-virsli megvolt. Pusztítottuk a hazai csemegéket jócskán, köszönet a szülőknek. Mindemellett nem mellesleg szerfelett kellemes lett eme eset, melyben gyermekemnek tetemes kelme-egyvelege megszereztetett. Azaz Pötty ruhatára nem hogy bővült, de elkészült az első 3 hónapra, ezúton is köszönet a Zsebibaba angyalkájának töretlen lelkesedéséért és segítségéért, igen, ez egyben a reklám helye is: Öltöztesd fel gyermekedet mesésen, segít ebben Zsebibaba Vecsésen! Bocs, tréfarépát ettem ma délben... (és nem Roppanót!!)
Porto - Braga Húsvét
Én már nagyhéten visszajöttem és elkezdtem keményen melózni, Verus még a tiszta és ápoló budapesti levegőt lélegezte be szombatig. Nagypéntek Portugáliában szabadnap (húsvét hétfő ezzel szemben munkanap errefele). Felkerekedtem és a szertartásokat Bragaban, Portugália Rómájában követtem. Noha a szöveget nem értettem, megható volt az óriási katedrálisban Jézus halálának szentmiséje, teljesen sötétben zajlott a ceremónia, a hazai szertartásokhoz hasonlóan itt is volt passió, majd a kereszt előtti hódolat. A szertartás végén egy koporsót hordoznak végig a templomban, majd a feltámadásig egy mellékoltár mellett helyezik el. Az emberek odajárulnak és imádkoznak. A városban mindenhol hangszórókon egyházi énekek szólnak, és lilába vannak öltöztetve az épületek. Este egy óriási körmenet indul a katedrális elől, koporsókkal, halotti kísérőkkel, meg egy csomó más figurával, amiben volt tűzoltó zenekar, meg kis angyalkák, stb. Ez már annyira nem érintett meg, mert inkább egy társasági összejövetelbe ment át, úh belenézem picit, de aztán leléptem.
A két szertartás között volt úgy 5 órám fölösben, úh ellátogattam a közeli Bom Jesus nevű helyre, épp naplemente volt:
Verus szombat este érkezett, addigra már a Nyuszi is járt nálunk, úh sikerült húsvéti hangulatba hozni kis portói otthonunkat:
Természetesen a sonka és a beigli otthonról származik (köszönet érte édesanyámnak, a húsvéti kalács pedig anyósom keze-munkája, az a kép mögött van balra a konyhában, mármint, hogy volt, merthogy már nincs belőle, mert megettem. Illetve, nem én ettem meg az összeset, hanem Verus is evett belőle. Nagyon ízletes volt. Csokival töltött kelt tésztás kalács, bár nem tudom pontosan, hogy kelt tésztája van-e, majd megkérdezem anyósomat. Vali, kelt tésztája van a kalácsodnak?)
Zsófi és Robi valamint a túrós palacsinta története...
Hát az úgy volt, hogy Verus hozott otthonról túrót, amiből csinált túrós-epres palacsintát, amit aztán megettünk. Nagyjából ez vót. Közben beszélgettünk, majd ránk esteledett, úh gondoltuk, ha már ilyen ügyesen megebédeltünk együtt, talán keretbe foglalhatnánk a napot egy vacsival, úgyhogy össze is dobtunk egy szolid kis harapnivalót:
Aztán még iszogattunk, plusz ügyesen átbeszéltük/megtanultuk a kanaszta szabályait, volt is értelme, hisz' bármelyik MÁSIK alkalommal majd játszhatunk kanasztát... Egy szónak is száz a vége, gyorsan elszaladt az a 10 óra amit a nappaliban töltöttünk négyesben. Tulajdonképp importáltuk a Dob utcában levédett kanapézást Portugáliába.
Hát ezek történtek, juhhhúúú, nagyjából ismét up-to-date a Vebapo, ami kimaradt, azt Verus pótolja majd.
Banduskám! Igen kelt tészta, a hivatalos neve: Kelt ostoros rétes (ezt eddig titokban tartottam)
VálaszTörlés