Different reality

Egész héten hiába próbálkoztam, egyszerűen nem ment a szörf, de úgy nem, hogy kb. teljesen elkeseredtem, olyan érzés volt végig, mintha először próbáltam volna felállni a deszkán... Tegnap este is kint voltam, ismét kudarc, amúgy is hulla fáradt vagyok, de ma reggelre 5 csillagos hullámokat ígértek, igaz nem nagyokat. Nincs mese vissza kell ülni a lóra...

Reggel 6.30, megszólal az ébresztő, le se nyomom, irány a konyha, némi csokis gofri, wetsuit (még kicsit vizes, inifiniiii) és törcsi berak, tároló és kocsikulcs megragad, tárolóból a deszka a kocsiba pattan, irány a bííícs. Leparkolok, persze akkora köd van, hogy a sétányról nem látszik az ósön (értsd 15 méter)!! Kicsit hezitálok, hogy talán mégsem kéne ez ma nekem, de ha már felkeltem gyerünk... Egy gyors nedves wetsuitba pattanás a körforgalom mellett, kocsi bezár, kulcs a nyakba, irány a part. Ott ismét megtorpanok, mert még a parti sziklák is csak alig látszanak, a hullámokat továbbra sem látom. Kicsit húzódozva elkezdek bemelegíteni, most kicsit jobban hezitálok, hogy talán nem a legjobb most egyedül bemennem... De gyerünk papa, ne légy beszari, keményebben ívelem a karmozdulatokat, egy kis risza-risza, jó lesz már tesó, irány a víz!! Kb. 7.30. Evezek befele, majd 10 méter után kezdem meglátni a törő hullámokat, és nocsak, észreveszem, hogy van már bent kb 8-10 szörfös... :) Jól van, nincs para, mit is gondoltam!! Jön az első csodás swellecske, ráevezek, viszem is, de megint azonnal hanyatt vágódom... Nem hiszem el, mostanság mindig ez történt. Húzom vissza a deszkát, és látom ám, hogy a 3 finből (ezek a kis izék a deszka alján) az egyik, méghozzá egy oldalsó hiányzik. No az baj, de az talán magyarázat az eddigiekre... Irány a part. Ott realizálom, hogy szegénykém nem szimplán kiesett, hanem konkrétan beletört a rögzítőjébe. Kicsit elcsodálkozom, hogy az emberi test miket kibír, ui. vszg a kis drága múltkor a gigahullámok alatt adhatta meg magát. Azért durva hogy ez a centi széles tömör műanyag kettétörik, én meg nem... Meg az is csoda, hogy eddig hogy nem vettem észre... No de csodálkozásom nem tart hosszan, gyorsan kicserélem a cuccost és irány vissza. Sorra jönnek a glassy hullámok, és jópárat viszek is közülük, sőt az egyiken még egy kisebb trükköt is beadok (ezt vszg csak én érzékelem, a többi szörfös számára szinte észrevétlen maradt a trükköm :)) Nagyon jó érzés, akkor mégsem felejtettem el teljesen... 8.37 jaaaajjjjj, menni kéne melóba, na még egy uccsót viszek azt indulok. Végül két utolsó hullám lett belőle (egy sikeres csúszással), 8.45 sprint a kocsihoz. Wetsuit le, deszka be, irány haza. Egy gyors tusi, második reggeli és kávé, csók Verusnak, aki mindeközben a hálóban alszik, meló cucc felkap és spuri. 9.47 A liftben egy gyors szemcseppentés (kb a második hét óta ég a szemem, azt hiszem nem annyira barátok a sós vízzel...), a kapuig már bent van a fülecs, tombol a Tool-Bottom / Undertow (köszönet Dzkének az albumért), szitál az eső kicsit, a köd beült a házak közé, mégis valahogy jó lesz ez a nap. Nagy léptekkel megindulva elkapom a buszt, mehet a meló. 10.07 a laborban. Ma könnyebb az emberekre mosolyogni, kicsit minden könnyebb.
Hogy is van ez???? Hisz' minden maradt a régiben.